|
| Donald Trump a Fehér Házban találkozott az amerikai acél- és alumíniumipar képviselőivel 2018. március 1-jén, majd bejelentette a súlyos importvámok bevezetését. Fotó: EPA / Jim Lo Scalzo |
Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel tárgyalt tegnap Phenjanban Vang Ji kínai külügyminiszter - a találkozó volt a legújabb azon diplomáciai események sorában, amelyek az Észak- és Dél-Korea közötti kapcsolatok jelentős javulásának köszönhetően jöttek létre az utóbbi hetekben. A találkozón Kim Dzsong Un kijelentette: országának határozott álláspontja, hogy atomfegyvermentessé tegyék a Koreai-félszigetet. Hozzátette azt is, hogy az utóbbi hetek pozitív fejleményei elősegíthetik a békés kiegyezést - közölte a pekingi külügyminisztérium.
Kína stratégiai játszmája
Valóban, a koreai politikai feszültség csökkenésével párhuzamosan olyan regionális szereplők, mint Kína, Japán és Oroszország is mérlegelik befolyásolási lehetőségeiket az új játszmában. Bár Peking regionális stabilitásra törekszik és tart a menekültek áradatától, az észak-koreai beomlott nukleáris kísérleti telepből kiáramló radioaktív szennyeződéstől, a stratégiai prioritásai nincsenek összhangban Washingtonnal. Kína reméli, hogy a nagy koreai összeborulás keretében Dél-Koreát le tudja katonailag választani az USÁ-ról a békeszerződés és a denuklearizáció keretében és ki tudja terjeszteni befolyását a Japán partokig.
Amerika jobb, ha maximális éberséggel figyeli a kínai mozgást, elég ha csak az elmúlt hetek megnövekedett kínai katonai aktivitására gondolunk a Tajvani-szorosban és a kínai cirkáló rakéta telepítésekre az elmúlt órákban a Dél-kínai-tenger vitatott státuszú szigetvilágában. Philip Davidson admirális, az amerikai csendes-óceáni parancsnokság (PACOM) új vezető-jelöltje a Szenátus Katonai Bizottsága számára készített írásos beszámolójában kiemelte, hogy „Kína jelenleg - a háborút leszámítva – képes ellenőrizni a Dél-kínai-tengert és képes kiterjeszteni a befolyását több ezer mérföldre délre mélyen Óceánia területére.”
Az iráni dilemma
Észak-Korea eredetileg jelezte, hogy akkor hajlandó feladni atomfegyvereit, ha hivatalos békeszerződés zárja le a Koreai Háborút és az USA lemond az agresszió lehetőségéről. De kérdés, hogy miképp változik Kim Dzsong Un álláspontja, ha azt látja, hogy a Trump kormányzat május 12-én felrúgja az évek alatt, a teljes nemzetközi közösség bevonásával megkötött iráni atomalkut? Hát ennyit ér Washington hivatalos aláírása egy kardinális kérdésben?
|
| Káncz Csaba |
Trump még 2015-ben kijelentette, hogy „imádja a háborúkat, még az atomháborúkat is”. Vágyálma Irán esetében hamarosan akár teljesülhet is. Moszkva és Peking nem hagyná magára Teheránt, míg Rijád Washingtonnal és Tel-Avivval vonulna csatába. Az a legkevesebb, hogy a harc felrobbantaná a teljes Közel-Keletet.
Kérdés, hogy mit lépne Trump, ha Irán gyorsan beszerezne nukleáris fegyvert, mondjuk Pakisztántól. Az elriaszthatná az amerikai és az izraeli támadást. Trump pedig leszerelési szerződésért kilincselhetne, mint most Észak-Korea esetében. Az egész egy teljesen képtelen és szürreális színjáték, de Trump elnökségének elmúlt 15 hónapja már sok mindenhez hozzászoktatott bennünket – ahogy annak ellenkezőjéhez is.
Káncz Csaba jegyzete.
Azok kerülnek hátrányba, akiknek a legnehezebb. 
