|
| Angela Merkel német kancellár. Kép forrása: EPA/Kay Nietfeld |
A német centrista pártok nagy öregjei (Merkel, Schulz, Seehofer) a múlt pénteken egy hetes tárgyalás után ország-világ elé tártak egy 28 oldalas megállapodás-tervezetet, amely biztosítani hivatott a nagykoalíció további kormányzását. A nagy veteránok nem az ország előbbre jutásáért és megreformálásáért dolgoztak, hanem kizárólag saját politikai túlélésükért. Tudták, hogy a 40-es korosztály a saját pártjaikban (Markus Söder, Christian Lindner, Jens Spahn) már teljes joggal el akarja takarítani őket az útból, ezért bármi áron ki kellett izzadniuk egy megállapodásnak látszó dokumentumot.
Az SZKP kísértete
A 28 oldalas tervezet tökéletesen meg is felel a kamu-megállapodás minden kritériumának és ennek megfelelően a német média általánosan „ambíciótlannak” titulálta. Mintha csak a Szovjet Kommunista Párt sokadik kongresszusának záróközleményét olvasnánk, az anyag tartalmi tekintetben teljesen üres, a felszínen viszont csillogó, teletömve olyan frázisokkal, mint „ébredés”, „demokrácia”, „béke” és „igazság”. A dokumentum első fejezete Európával foglalkozik és olyan kifejezések blokkolják az érzékszerveinket, mint „szolidaritás”, „értékek” és „lehetőségek”. A németek jó részét sem ejtették a fejük lágyára, egy szombati felmérés szerint a polgárok 49.7 százaléka sikertelennek minősíti a politikai veteránok megállapodását.
Ordít viszont, hogy bár a dokumentum kihangsúlyozza az EU közös védelmi politika jelentőségét, eközben egyetlen egyszer sem utal a NATO-ra. Ezt egyszerűen nem lehet a hanyagságra fogni. Az elmúlt évtizedekben nem készült még olyan német kormányzati programalkotó dokumentum, amely ne hivatkozott volna a transzatlanti védelmi szervezetre.
Új szelek fújnak tehát a berlini biztonságpolitikában, amiről mi már öt hete beszámoltunk. Németország egyre inkább európai keretek között képzeli el hatalmi ambícióinak kiteljesedését, miközben a Trump által ’vezetett’ Washington politikai pályáját és fehér házi bohózatait egyre nagyobb távolságtartással szemléli.
Forrongó elvtársak
A megállapodás-tervezet nagy vihart kavart a szociáldemokrata SPD bázisában. A 450 ezer tagságnak meg kell szavaznia ezt a tervezetet, de a megosztottság óriási. Bár az anyagot átlengi egyfajta szociáldemokrata érzékenység, ezt a szellemet már a CDU is magának is követelheti, olyan szinten vitte Merkel a baloldalra az elmúlt években a saját pártját.
|
| Káncz Csaba |
Az SPD vezetése nem tud konkrét sikerekről beszámolni a megállapodás kapcsán, hiszen például a gazdagok adóemelését, avagy a magán egészségbiztosítás leépítését nem tudta keresztülvinni a konzervatív tárgyalópartnerein és ez komolyan visszaüthet Schulz pártelnökre. Ezek a gyengeségek tovább bőszíthetik az egyszerű párttagokat, akik a terepen látják a tagság és a választók elfordulását és a szervezeti gyengeségeket. Ők a saját bőrükön érzik, hogy nincsen hosszútávú SPD-program és nincsen vonzó vezetői gárda. A veszély tehát újonnan fennáll, hogy Merkel elviszi a nagykoalíció sikereit, az SPD-nek pedig csak a vergődés jut.
Nem véletlen tehát, hogy múlt szombaton Szász-Anhalt tartományban a delegáltak – ha egy szavazat különbséggel is, de – leszavazták a nagykoalíciós megállapodás-tervezetet. Bár a hat nap múlva sorra kerülő SPD rendkívüli pártértekezleten ez a tartomány csupán 7 küldöttet delegálhat a 600-ból, az elutasítás szimbólikus jelentősége így is nagyon komolyan veendő. A pártelnökség a napok haladásával egyre élesebb kritikákkal szembesül a tagság részéről, a levegő pedig óráról-órára fogy Schulz körül.
Káncz Csaba jegyzete.
|
Merkel új helyről kaphat pofont - mi lesz most?Pénteken úgy tűnt, hogy minden viharfelhőt elfújtak a német kormányalakításhoz vezető koalíciós tárgyalások kezdete fölül, viszont azzal a CDU/CSU és az SPD sem számolt, hogy az egyik kormánypárt belső szervezetei kezdenek el lázadni és aláírást gyűjteni a negyedik Merkel-kormány ellen. A cikk folytatásáért kattints ide! >>> |
Andrej Babis. 
