Alig néhány héttel azt követően, hogy kiderült, a legfontosabb nyugat-európai gázpiacra, Németországba az Északi Áramlat II. nevű vezetéken fognak majd az oroszok gázt szállítani, most úgy tűnik a Gazprom ismét borsot tud törni az ukránok orra alá. Szijjártó Péter hétfői bejelentése szerint ugyanis megállapodás született az Oroszországgal az újabb hosszú távú gázvásárlási megállapodás minden részletről. A miniszter szerint már csak a megállapodás szövegezése van hátra. Ez szeptemberben elkészülhet, majd a hónap végig a hosszú távú gázvásárlási szerződésünket alá is írják az érintett felek.
Olcsón vesszük, de sokat fizetünk majd
Az aláírandó szerződés alapján indul majd meg a gázszállítás október elsejétől Magyarország irányába. A megállapodás 10+5 évre szól, 10 év után van lehetőség a vásárolt mennyiség megváltoztatására.
Szijjártó Péter évi 4,5 milliárd köbméter gáz leszállításában állapodott meg a Gazprommal, ebből 3,5 milliárd köbméter déli irányból, Szerbián keresztül, az október elsején üzembe álló szerb-magyar interkonnektoron keresztül érkezik majd, a maradékot Ausztria irányából kapjuk.
A miniszter részleteket az új szerződés kapcsán nem közölt, de azt jelezte, hogy a gáz ára "jóval kedvezőbb" lesz, mint amit a most lejáró szerződésben annak idején megállapítottak. Hogy pontosan mennyi volt korábban azt persze nem lehet tudni, mert ezt mind az Orbán kabinetek, mind az azt megelőző kormányok üzleti titokként kezelték. Azt lehetett tudni a megállapodásról, hogy az árat indexálták, vagyis a megállapodás futamideje alatt időnként változott a fizetendő összeg. A szakértők 300 dollár körüli összeget valószínűsítettek ezer köbméterenként. Ugyanakkor 2015-ben Szijjártó Péter egy zártkörű sajtóbeszélgetésen a Népszabadság akkori beszámolója szerint azt mondta, hogy abban az évben 260 dolláros áron kapta Magyarország a gázt.
A fentieket figyelembe véve a most megkötött 15 éves megállapodás keretében Magyarország 17-20 milliárdos kötelezettséget vállalt.
Ez óriási pénz, egy energiapiaci hasonlattal élve nagyjából két Paks 2 erőműnek megfelelő összeg. A kormány persze nincs könnyű helyzetben, hiszen egy hosszútávú szerződés miatt éppen úgy érheti kritika, mintha a piacról szerezné be a gázt, amely ahogy a mostani példából is látszik, hiába érkezik esetleg nyugat felől, attól még lehet, hogy eredetileg Oroszországban táplálták a csővezetékbe. Ráadásul a mostani megugró energiaéhségben az árak is felszöktek, így anyagilag is megterhelőbb lenne a beszerzés.
Mit szól ehhez Washington?
Ismételten hangsúlyozva, hogy a szerződés feltételei titkosak, tehát sem most sem később nem fogják azt nyilvánosságra hozni, csak szakértők véleményére, „folyosói pletykákra” tudunk támaszkodni. Ha tehát valóban a Szijjártó Péter által hangsúlyozott igen kedvező anyagi feltételek érvényesülnek annak több tényező is állhat a hátterében.
Az egyik legfontosabb, hogy az oroszok ragaszkodtak ahhoz, hogy a szállítással kikerüljék Ukrajnát, amelynek fontos geopolitikai üzenete is van. Moszkva így komoly bevételtől fosztja meg a tranzitországot, és erőt is demonstrál Nyugat felé. Kijev ugyanis korábban jelentős összegre tett ilyen módon szert, a 2017-es adatok szerint Ukrajna 93,5 milliárd köbméter orosz gázt tranzitált. Ezzel Kijev 3,5 milliárd dollár bevételre tett szert, ami akkor az ország éves GDP-jének közel 3 százalékát jelentette.
Tény, hogy nem Magyarország vásárlása a legnagyobb tétel, hiszen az Egyesült Államok és Németország között egy ideje komoly huzavona folyt az ukránokat elkerülő Északi Áramlat II gázvezeték miatt. Az ügyben végül úgy tűnt az amerikaiak szabad kezet adtak Berlinnek, ám az ukránok igyekeznek továbbra is minden befolyásukat latba vetni. Augusztus elején például ukrán közéleti személyiségek, ellenzéki parlamenti képviselők, újságírók és aktivisták levelet küldtek Joe Biden amerikai elnöknek, arra kérve őt, hogy vizsgálja felül azt a döntést, miszerint az Egyesült Államok nem vezet be szankciókat az Északi Áramlat II orosz gázvezetéket üzemeltető vállalatokkal szemben.
A levélben rámutattak arra, hogy a gázvezetékről nemrég született amerikai-német egyezség veszélyezteti a transzatlanti biztonságba és az ukrajnai reformokba már befektetett amerikai támogatásokat, és nem nyújt megfelelő biztonsági garanciákat a projekt által érintett országok számára. Az amerikai elnök közbenjárását kérők úgy vélik, Oroszországnak lehetősége nyílik arra, hogy Ukrajnát és Európát a gázellátás leállításával vagy megszüntetésével zsarolja, illetve szabotálja, és ellehetetlenítse az Ukrajnán keresztüli gázszállítást.
Noha a magyarok által vásárolt mennyiség jóval kisebb, mint amit a Gazprom Németországnak küld majd az új Balti-tenger alatt futó vezetéken, ám a mostani megállapodás az ukránok elleni informális csatározásban újabb győzelmet jelenthet Moszkva számára. Nagy kérdés, hogy Washington erre mit reagál, hiszen benne van a pakliban, hogy a kisebb mennyiség miatt nem fognak nagy ügyet csinálni, az amerikai külügynek most Afganisztán kapcsán így is éppen elég gondja van.
De olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy a németekkel szembeni gyengekezűség után egy kisebb és már régóta problémásnak tartott államon próbálják meg elverni a port.
Persze Magyarország és az oroszok is érvelhetnek azzal a részben valós érvvel, hogy az ukrán tranzit több okból is problémás. Egyrészt a Moszkva és Kijev közötti nézeteltérések miatt a vevőknek kockázatot jelent, hogy az ukránok nem akadályozzák-e a tranzitot. Ahogy azt sem lehet garantálni, hogy az ukránok a Magyarország számára feladott gázból nem fog-e vételezni, korábban például emiatt is egymásnak feszült a két keleti ország. Azt a szakemberek is megerősítették, hogy a keleti vezeték, amely a szocialista korban a Testvériség nevet kapta nagyon rossz állapotban van. Számos olyan szakasza van, amely kvázi használhatatlan, az egész csőrendszer komoly felújításra szorul, erre azonban az ukránoknak nincsenek forrásaik. Oroszország pedig nem fog 25 milliárd eurót a vezetékre költeni, de még kölcsönt sem kíván erre adni.
Megtorpedózzák az LNG-t is?
Van egy másik vetülete annak, hogy az esetleges diszkontár miért lehet jó az oroszoknak. Az utóbbi időben ugyanis számos európai ország fordult a cseppfolyós (LNG) gáz felé, amely részben annak köszönhető, hogy több jelentős kikötői terminált építettek a kontinensen. Persze arra is emlékezhetünk, hogy az előző, Trump adminisztráció, sőt maga az elnök is komoly nyomást helyezett az európai partnerekre annak érdekében, hogy a részben az USA-ból érkező energiahordozót válasszák.
Az Egyesült Államok egyik legfontosabb itteni partnere, Lengyelország komoly lépéseket tett ebbe az irányba, de a magyar kormány is érdemlegesen diverzifikálta az energiaellátást azzal, hogy tavaly ilyenkor 7 éves megállapodást kötött az állam a Shell-lel évi 1 milliárd köbméter földgáznak megfelelő cseppfolyós gáz megvásárlásáról. A magyar külügyminiszter történelminek nevezte az üzletet, azzal magyarázva kijelentését, hogy az ország kilépett az LNG piacra. (Partnerünk, az mfor.hu korábbi elemzését a tranzakcióról itt olvashatják.)
Az ország gázfogyasztásának nagyjából 10 százalékát kitevő ügylet kapcsán persze néhány szakértő úgy vélekedett, hogy Orbán Viktorék amellett, hogy szereztek egy jó pontot Trumpnál, még az orosz félt is lépéskényszerbe hozta. Ha valóban olyan kedvezményes áron kapunk gázt, akkor elképzelhető, hogy sikeres volt a magyar taktika, míg az oroszok részéről valós opció lehet, hogy ilyen módon próbálják kiszorítani a konkurenciát.
Persze az is benne van a pakliban, hogy a magyar fél továbbra is törekszik majd a gázbeszerzések diverzifikálására, amire lehetőséget ad az, hogy Krk LNG-ben történő magyar szerepvállalás kérdését a kormány kiemelt fontosságúként kezeli, ami az új Nemzeti Energiastratégiában is tételesen megjelenik.
Noha többek között Szijjártó Péter kommunikációjából úgy tűnik, hogy a gázbeszerzések szerződéseit a kormány köti, valójában a magyar oldalon az MVM áll. Ebből a szemszögből pedig érdekes, hogy a társaság korábban mit közölt az LNG és az Oroszországból érkező földgáz kapcsán.
Tekintettel a Krk LNG magyar és horvát stratégiai jelentőségére, Magyarország és Horvátország több éve folytatott tárgyalásokat a terminálban történő magyar szerepvállalás feltételeiről. Az MVM földgázkereskedő vállalata (MFGK) eközben a világpiac számos szereplőjével tárgyalt a Krk LNG-ben történő gazdaságos földgázbeszerzésről. A globális piaci folyamatok fényében az LNG kifejezetten versenyképes forrásopcióvá lépett elő a régióban, mely így tovább erősíti Magyarország és az MVM Csoport földgázpiaci pozícióját, mindezzel együtt piaci és földrajzi realitás marad, hogy a regionális és hazai energiabiztonság gerincét továbbra is az orosz földgázszállítás fogja képezni, írta korábban a magyar energetikai holding.
