Az EU Menekültügyi Ügynöksége szerint az EU, valamint Norvégia és Svájc 564 ezer menekült- és migráns-kérelmet regisztrált idén az első 8 hónapban, ami 62 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. Ez a növekedés nem tartalmazza az Oroszország február 24-i inváziója óta nyugatra vándorolt ukrán menekültek millióit. Nem véletlen tehát, hogy Csehország az EU soros elnökeként a múlt héten rendkívüli ülést hívott össze, az aggasztó fejlemények miatt.
A ciprusi belügyminiszter szerint vészhelyzet van:
„Azt látjuk, hogy az embercsempészek új módszereket alkalmaznak. Mostanában nagy magánhajókon szállítják a migránsokat. Ez szerintünk veszélyes, és rengeteg embert érint. Őszintén szólva nem tudom, hogyan fognak a mediterrán országok szembenézni ezzel az új fenyegetéssel" - mondta Nikosz Nurisz.
Megreformálnák a menekültügyi rendszert
Az EU déli tagállamai (egészen pontosan Spanyolország, Olaszország, Málta, Görögország és Ciprus) a menekültügyi eljárás megváltoztatásáról nyújtottak be javaslatot a rendkívüli ülésen. A céljuk az, hogy a menedékkérőnek valamelyik uniós ország nagykövetségén kelljen beadnia a kérelmét, és csak azután kelhessen útra Európába, hogy azt elfogadják.
A déli országok másik követelése az, hogy a többi uniós tagállam vállaljon nagyobb szerepet a menedékkérők elosztásában. Becsléseik szerint idén 160 ezer migráns érkezett hozzájuk, de a többi tagállam kevesebb mint 2000 ember átvételét vállalta közülük.
Az utóbbi hetekben több eset is az uniós menekültügyi rendszer repedezését mutatta. A menedékkérőket szállító Ocean Viking hajó - amelyet egy francia civil szervezet norvég lobogó alatt üzemeltet - nemrég Franciaországban kötött ki, miután Olaszországban nem fogadták. Az ügy diplomáciai feszültséget szült Róma és Párizs között.
Kedden aztán a görögországi Kréta szigetére érkezett egy irányítását vesztett halászhajó, a fedélzetén 450 illegális bevándorlóval. Notisz Mitaraki görög bevándorlásügyi miniszter azonnali segítséget kért az Európai Bizottságtól a migránsok elhelyezéséhez.
Rómát különösen idegesítik az NGO-k mentőhajói a Földközi-tengeren, amelyek a kormány állítása szerint felügyelet nélkül működnek, és megkönnyítik a migránscsempész-hálózatok életét, különösen Líbiában és Tunéziában. Megpróbálja megakadályozni őket abban, hogy kimentett migránsokat partra szálljanak az olasz kikötőkben, azzal érvelve, hogy ez annak az országnak a felelőssége, amelynek lobogója alatt a hajók közlekednek.
Olaszország hangosan szolidaritást követel európai partnereitől a migránsok befogadása terén.
Meloni álláspontját más dél-európai országok is osztják - Málta, Görögország és Ciprus ugyanezeket a kérdéseket vetették fel a tehermegosztással kapcsolatban egy, Olaszországgal e hónap elején tett közös nyilatkozatban. Márpedig, ha az EU ki akar törni a migrációs és menekültügyi zsákutcából, és szilárdabb alapokra kívánja helyezni Schengent, akkor bizalmat kell építenie, és meg kell mutatnia, hogy a szolidaritásnak lehet értelme.
Európa rendszere továbbra is hiányos
A francia-olasz migránskérdés nem az első alkalom, hogy Olaszország és Franciaország összetűzésbe kerül a kérdésben. Komoly feszültségek voltak 2018-19-ben, amikor az Öt Csillag Liga koalíció volt kormányon. A legutóbbi vita egyenes következménye Giorgia Meloni új migrációs politikájának, illetve annak, hogy Macron francia elnök nem hajlandó belföldön gyengének tűnni, engedve követeléseinek.
Ez egyúttal arra is emlékeztet, hogy Európa közös migrációs és menekültügyi rendszere továbbra is hiányos, súrlódásokat okozva a tagállamok között. Mindez fokozatosan erodálja a schengeni határmentes térség – az EU egyik pillérének – működését is.
A konfliktust követően Franciaország megerősítette a meglévő ellenőrzéseket az olaszországi határain, és sorok alakultak ki az átkelőhelyeken.
A jelenlegi rendszer magja az a felfogás, hogy az érkező migránsok menedékkérelmének elbírálásáért szinte mindig az EU külső határa mentén fekvő tagországok a felelősek – és ez nagy terhet ró rájuk. A rendszer reformjára tett erőfeszítések azóta folynak, hogy a 2015–2016-os válság idején mintegy 1,4 millió ember lépett be az EU-ba.
Akkoriban az uniós intézmények nagyobb tehermegosztást próbáltak bevezetni egy olyan törvényjavaslattal, amely szerint minden tagállamnak fel kell vennie a külső határokon az uniós országokba érkező migránsok egy részét. Ez a próbálkozás azonban kudarcot vallott, mert egyes országok, például Magyarország és Lengyelország nem voltak hajlandók befogadni migránsokat, míg mások csak jelképes számban fogadtak be migránsokat.
Az elmúlt években a Bizottság és az EU soros elnökségét betöltő különböző tagállamok egy sor ötletet javasoltak a zsákutcából való kitörésre. A Bizottság legutóbbi javaslata a 2020-as „új migrációs paktum” volt.
Idén januárban aztán Brüsszel teljes jogú uniós menekültügyi ügynökséget hozott létre, hogy harmonizálják a menekültügyi normákat az EU-ban, és több személyzettel segítsék a tagállamokat.
Valóban, némi előrelépés történt is az EU határára érkező migránsok szűrési eljárásairól és a menedékkérők jobb nyomon követését szolgáló adatbázis létrehozásáról szóló tárgyalások során is, hogy ne nyújtsanak be több kérelmet a különböző tagállamokban.
A vita a szolidaritásról tovább folyik
A migráció azonban jelenleg nem uniós prioritás, figyelmét az ukrajnai háború, az energiaválság, a zöld program, az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi feszültségek, valamint a Magyarországgal és Lengyelországgal fennálló jogállami viták kötik le. Ez azt jelenti, hogy bár az egyedi ügyekben további előrelépés lehetséges, nem valószínű, hogy az EU a jelenlegi jogalkotási időszak végére, 2024-ig képes lesz az összes migrációs jogszabályról szóló tárgyalásokat lezárni.
A belső nézeteltérések azt jelentik, hogy az EU migrációs politikájának középpontjában továbbra is az a politika áll, amelyben minden tagállam egyetért – hogy az Európába érkező migránsok számát csökkenteni kell. Az EU több lépést is tett ennek érdekében.
Először is, a tagállamok megerősítették szárazföldi és tengeri határaik ellenőrzését, Lengyelország gyakorlatilag lezárta határait, és egyre több bizonyíték van arra, hogy Görögország visszaszorítja a migránsokat.
A Frontex, az EU határvédelmi ügynöksége három művelete és egy uniós katonai misszió, az Irini művelet zajlik a Földközi-tengeren az embercsempészet elleni küzdelem érdekében. A Frontex az EU nyugat-balkáni határain is jelen van, és a Bizottság az ügynökséget a nyugat-balkáni országok EU-n kívüli határaihoz kívánja telepíteni.
A visszaküldés továbbra is különösen nagy kihívást jelent: 2021-ben 342 ezer embert köteleztek az EU elhagyására, de csak 83 000 embert küldtek ténylegesen vissza. Általánosságban elmondható, hogy az EU könnyebbnek találta a nyugat-balkáni és keleti országokkal való együttműködést, míg afrikai szomszédaival nehezebb volt az együttműködés.
Az EU-n kívüli kormányok nem mindig hajlandóak együttműködni Brüsszellel saját állampolgáraik visszavételén - vagy olyanok visszavételén, akikről kiderül, hogy átkeltek az országukon az EU felé vezető úton, részben azért, mert a belpolitikai visszacsapás miatt úgy néznek ki, mintha Európa végrehajtóiként viselkednének.
Még ha hajlandók is együttműködni, nem minden ország rendelkezik a szükséges kapacitással ahhoz, hogy megfeleljen az EU visszatérési szabályainak. Gyakran csábító az EU partnerei számára, hogy visszatartsák az együttműködést, és magasabb árat követeljenek az Unióval való együttműködésért.
Szolidaritási holtpont
Mindaddig, amíg a szolidaritás holtponton van, az EU erőfeszítései továbbra is a migráció külső dimenziójának kezelésére összpontosulnak, mivel minden tagállam megegyezhet a szabálytalan beutazások számának csökkentésében. Az EU azonban nem tudja nullára csökkenteni az érkezők számát, és a tehermegosztással kapcsolatos nézeteltérések továbbra is megosztják a tagállamokat.
Ez azt jelenti, hogy a Franciaország és Olaszország közötti konfliktust sok ilyen epizód követheti.
