A Fülöp-szigetekkel közös hadgyakorlat részeként az amerikai haditengerészet a tervek szerint ma elsüllyeszt egy hadihajó-modellt a Dél-kínai-tengeren. Az USA és a Fülöp-szigetek is hangsúlyozza, hogy az éles lőszerekkel végrehajtott gyakorlat nem válasz Kína Tajvannal szembeni provokatív katonai lépéseire. De Peking nincsen elragadtatva, és válaszul saját hadgyakorlatot tart - ezen hadihajók és vadászrepülőgépek vesznek részt Tajvan körül, amelyet Peking a sajátjának tekint.
Az „adok-kapok” háborús játékok rávilágítanak arra a valóságra, amellyel az amerikai elnököknek egyre gyakrabban kell megküzdeniük napjainkban. Több mint egy évszázaddal azután, hogy Theodore Roosevelt elnök az Egyesült Államokat a csendes-óceáni térség kiemelkedő tengeri hatalmává tette, ez a pozíció veszélyben forog, mivel Kína már konzekvensen igyekszik kiszorítani a térségből.
A folyamatban lévő tengeri viták már most is szembeállítják Kínát több ázsiai országgal. Például Kína rendszeresen megkérdőjelezi Vietnam, a Fülöp-szigetek és Malajzia tengeri jogait a Dél-kínai-tengeren és Japánét a Kelet-kínai-tengeren.
De a vitatott vizek óriási stratégiai jelentőséggel bírnak az USA számára is, hiszen Kína itt fejti ki növekvő katonai erejét Washington szövetségeseivel és partnereivel - különösen Tajvannal - szemben, amelyeknek védelme mellett Amerika elkötelezte magát. Ha háború lesz Kína és az USA között, akkor valószínűleg a Dél-kínai-tenger lesz a fő hadszíntér, és a kiváltó szikra Kína Tajvannal szembeni agressziója.
Tülekedés a Dél-kínai-tengerért
Évszázadokon át a Dél-kínai-tenger több tucat szigetét, zátonyát és szikláit nem tartották többnek, mint hajózási veszélygócoknak. De az 1970-es években felfedezett nagy olaj- és gáztartalékok, valamint több milliárd dollár értékű halászat miatt a korábban nagyrészt figyelmen kívül hagyott tenger jelentős figyelmet kapott azon országok részéről, amelyeknek partvonala van vele.
Ez a tenger feletti „tulajdonjog” egymásnak ellentmondó követeléseinek újjáéledéséhez vezetett. Kína jelenleg törvényes jogokat követel a Dél-kínai-tenger túlnyomó többségéhez, amely jóval túlmutat az ENSZ 1982-es tengerjogi egyezménye (UNCLOS) által meghatározott határokon.
Kína ezen követelése, amelyet a térképeken „kilenc kötőjellel” jelölnek, átfedésben van a Fülöp-szigetek, Vietnam, Malajzia, Brunei és Indonézia törvényesen elismert tengeri és területi jogaival. Az elmúlt évtizedben Kína következetesen „szürke zóna-taktikának” nevezett alacsony szintű kényszerítő tevékenységeket folytatott, mint például a kínai parti őrség kis léptékű bevetése vitatott vizeken, valamint halászhajók felszerelése a kínai hadsereg által kiképzett civilekkel.
Peking célja mások zaklatása és a kínai tengeri jogok érvényesítése az UNCLOS által elismert kínai területi vizeken kívül. 2013 óta Kína számos zátonyon mesterséges szigeteket épített fel, katonai bázisokat épített kifutópályákkal, radartechnológiával és rakétakilövő képességekkel.
2016-ban az UNCLOS választottbírói testülete kimondta, hogy Kína kilenc kötőjeles követelései jogellenesek, és elutasította Kínának a Fülöp-szigetek legális vizein található tengeri objektumokhoz való jogát. De az ítélet jogilag kötelező jellege ellenére Kína továbbra is militarizálja mesterségesen felépített szigeteit, és zaklatja a szomszédos országok katonai és halászhajóit. Azt is megtagadta, hogy az amerikai hadithajók legálisan áthaladjanak a Dél-kínai-tenger vizein.
Az egymást követő amerikai kormányok aggodalmukat fejezték ki a tengeri fejlemények miatt. 2020-ban Mike Pompeo akkori külügyminiszter az USA álláspontját fogalmazta meg világosan a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatban, elutasítva Kína tengeri követeléseit és törvénytelennek nevezve megfélemlítési taktikáját.
Utója, Antony Blinken 2021-ben leszögezte: „Sehol nincs nagyobb veszélyben a szabályokon alapuló tengeri rend, mint a Dél-kínai-tengeren.”De miért olyan fontos a Dél-kínai-tenger az USA számára? Nos, a válasz a gazdaságban és a hatalompolitikában rejlik.
Kereskedelem és természeti erőforrások
A világ hajóforgalmának körülbelül egyharmada a Dél-kínai-tengeren halad át. Összességében évente több mint 3,4 billió dollár értékű terméket szállítanak a vizein.
A tenger összeköti a Csendes-óceánt az Indiai-óceánnal, lehetővé téve, hogy a kelet-ázsiai országokból származó kereskedelem több milliárd emberhez áramoljon Dél-Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában és Európában. Ezen túlmenően az Egyesült Államok teljes tengeri kereskedelmének 14 százaléka is ezen halad át.
Aztán ott van az olaj és a gáz. A globális nyersolaj körülbelül 30 százaléka a Dél-kínai-tengeren keresztül halad át. Ezenkívül a becslések szerint 11 milliárd dollár értékű olajlelőhely található a tengerfenék alatt.
Eközben a világ összes halászhajóinak több, mint fele a Dél-kínai-tengeren működik. Pusztán gazdasági okokból az Egyesült Államoknak és a világ többi részének nyitott kereskedelmi útvonalakra és tengeri utakra van szüksége a Dél-kínai-tengeren.
Hatalmi politika a tengeren
Bár a gazdaság szerepet játszik, Kína Dél-kínai-tengeri akciói egy sokkal szélesebb körű agresszív kampány részét képezik. Peking nemzetbiztonságának szemüvegén keresztül szemléli a térség területi és tengeri ellenőrzését. Igyekszik kivetíteni erejét a régióban, és megvédeni a kínai szárazföldet.
Végső soron, amint azt az amerikai kormány is leszögezte, Kína a status quo megdöntésére törekszik. Ez a hatalmi harc már kialakulóban van a Dél-kínai-tengeren, rendszeres összetűzésekkel az amerikai haditengerészeti hajók és a kínai tengeri milícia és haditengerészet között.
Noha az Egyesült Államok maga nem közvetlen részese a Dél-kínai-tengeri vitákban, az ottani vizek továbbra is jelentős prioritást élveznek Washington nemzetbiztonsági érdekei szempontjából. Mivel Kína más szabályok szerint játszik, mint az USA és térségbeli szövetségesei, a tengeri összecsapások veszélye napjainkra nagyon is valóssá váltak.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) részvényindexe, a BUX 703,75 pontos, 0,53 százalékos csökkenéssel 133 168,50 ponton zárt hétfőn.
