Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a héten Dél-Koreában és Japánban tett négynapos látogatást, ahol a Kína és Észak-Korea részéről érkező katonai fenyegetésekkel foglalkozott, miközben a politikai kapcsolatokat igyekezett elmélyíteni legfőbb ázsiai szövetségesekkel.
Stoltenberg vasárnap kezdte útját Dél-Koreában, és Szöulban fogadták őt a legmagasabb rangú dél-koreai tisztviselők. Park Jin dél-koreai külügyminiszterrel folytatott találkozóján Stoltenberg Észak-Korea "meggondolatlan" nukleáris és rakétaprogramjáról beszélt.
A NATO kihívásai „globálisak”
Stoltenberg azt is kijelentette, hogy úgy véli, Észak-Korea segít Oroszországnak az Ukrajna elleni háborúban, és hozzátette, ez rávilágít arra, hogy Európa és Ázsia hogyan kapcsolódik egymáshoz. Észak-Korea és Oroszország egyébként tagadja, hogy Phenjan bármilyen segítséget nyújtana.
A NATO-főtitkár arra is sürgette Dél-Koreát, hogy "fokozza Ukrajna katonai támogatását”, adjon zöld jelzést közvetlen fegyverexportra a konfliktusövezetekbe történő fegyverküldésre – amelyet Szöul tilt.
Dél-Korea nem halálos segélyekkel már támogatja Ukrajnát. Fegyverszerződéseket is írt alá, hogy harckocsikat és vadászrepülőgépeket szállítson a NATO-tag Lengyelországnak. A dél-koreai elnök azonban megismételte, hogy hazája politikájával ellentétes, hogy fegyvert adjon a konfliktusban lévő országoknak.
A szöuli Chey Institute for Advanced Studiesban felszólaló Stoltenberg kiemelte, hogy "ha nem akarjuk, hogy az autokrácia és a zsarnokság nyerjen, akkor fegyverekre van szükségük, ez a valóság". "Számolnunk kell ezekkel a globális fenyegetésekkel és kihívásokkal, beleértve a Kínából érkező kihívásokat is, és ennek egyik módja természetesen az, hogy szorosabb együttműködést folytatunk a térségbeli partnerekkel" - mondta később a Yonhap dél-koreai hírügynökségnek.
Üzenet Japánnak
Stoltenberg szerdán Tokióban a Keio Egyetemen elmondott beszédében elismerte, hogy Kína biztonsági kihívások elé állítja a NATO érdekeit és értékeit, különösen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatának erősödése miatt. Stoltenberg találkozott Fumio Kisida japán miniszterelnökkel, amely során élesen bírálta Kínát szomszédjai zaklatása és Tajvan fenyegetése miatt, valamint hangsúlyozta, hogy Japánnak és más demokráciáknak együtt kell működniük a szövetséggel a nemzetközi rend védelmében.
A NATO álláspontja
A NATO biztonságpolitikailag már évek óta egységes egészként kezeli a Moszkva-Peking tengelyt. Jens Stoltenberg főtitkár 2021 őszén a NATO védelmi minisztereinek tanácskozásán kiemelte, hogy a két országot nem szabad két külön veszélyforrásként kezelni: „Először is Kína és Oroszország szorosan együttműködik. Másodszor pedig, amikor többet fektetünk a technológiai fejlesztésünkbe, akkor az mindkettőjüknek szól”.
A NATO tavaly nyáron fogadta el új „Stratégiai Koncepcióját”, amely a szövetség célrendszerét fekteti le a következő évtizedre. A korábban érvényes verziót még 2010-ben fogadták el, és az még említést sem tett Kínáról.
Az új stratégiai koncepcióban elsőként jelenik meg Kína mint biztonsági kihívás a szövetség számára. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság hatalmi ambíciói és kényszerítő politikái kihívást jelentenek a NATO érdekeire, biztonságára és értékeire.
A Kínával kapcsolatos viszonyt egyfajta „kettős beszéd” jellemzi a stratégiában. A NATO egyrészt bírálja Pekinget erőszakos nagyhatalmi politikája (politikai hatalmának kivetítése, gazdasági stratégiai függőségek létrehozása, rosszindulatú hibrid- és kiberműveletek végrehajtása, a nemzetközi jogrend felforgatása a világűrben, a kibertérben és a tengeren) miatt, de mégis konstruktív együttműködésre törekszik a Kínai Népköztársasággal.
Azon munkálkodik, hogy kezelni tudja az euroatlanti biztonságot Kína felől ért rendszerszintű kihívásokat, és biztosítsa a NATO tartós képességét a szövetségesek védelmének és biztonságának garantálása érdekében.
Érdekes módon a tavaly márciusban megjelent amerikai Nemzeti Védelmi Stratégia (NDS) Kínát nevezi az Egyesült Államok első számú stratégiai kihívójának, míg Oroszországot bajkeverő, akut fenyegetéseket jelentő stratégiai ellenfélként értékeli. Az NDS szerint a Kínai Népköztársaság az USA számára „a legjelentősebb stratégiai versenytárs, amely állandó kihívást jelent.” Az Egyesült Államok önállóan és a NATO-val együttműködésben arra törekszik, hogy gyengítse a két revizionista nagyhatalom közötti stratégiai partnerséget, egymás kölcsönös támogatását.
Romló helyzet
A tavalyi NATO csúcs óta Japán és Dél-Korea is egy felbátorodottabb Észak-Koreával néz szembe, amely 2022-ben példátlan számú rakétakísérletet hajtott végre. Kína tavaly nyári katonai erődemonstrációja a Tajvant körülvevő vizeken szintén megkongatta a vészharangot.
Mindez a jelenlegi körülmények között Dél-Korea és Japán számára is szükséges katonai stratégiává tette a NATO-val való szorosabb kapcsolatok kiépítését. Tokió és Szöul egyaránt kifejezte, hogy Európa biztonsága Ázsiához kötődik, miközben Oroszország szoros biztonságpolitikai kapcsolatokat ápol Kínával és Észak-Koreával.
Szívesen erősítik tehát partnerségüket a világ legnagyobb katonai szövetségével e biztonsági fenyegetések kezelése érdekében, és arra is összpontosítanak, hogy partnerséget építsenek a tengeri biztonság és a kiberbiztonság terén az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Túszejtés vagy pénzmosás? 
