Ukrajna azért vált szerinte Oroszország prédájává, mert az elmúlt két és fél évtized egymást kitúró, egymást váltó ukrán vezetői makacsul ragaszkodtak az erős állam eszméjéhez – mondja Thomas Grennes, az Észak-Karolinai Egyetem professzora, a rigai központtal is rendelkező Stockholm School of Economics vendégtudósa az Alapblogon.
Erős állam=gyenge ország
Valójában a vezetők azért nem engedték az országot ellenállóképesebbé és erősebbé tenni képes gazdasági és pénzügyi reformokat, mert az őket és klienseiket dúsgazdaggá tevő korrupciós mechanizmusokat féltették. Elsősorban ennek issza meg a levét Ukrajna, előbb-utóbb pedig minden olyan ország, amely az ukrán elithez hasonlóan gondolkodik és cselekszik. Napjainkban erről van szó Venezuelában és Argentínában is – írják. A kutató szerint minél gyengébb az államhatalom, annál erősebb és ellenállóbb a külső és belső veszélyekkel szemben az ország.
Az 1990-es évek legelején a függetlenné vált Ukrajnában az egy főre jutó jövedelem nagyjából megegyezett a kommunista korszakból szintén kikászálódni készülő Lengyelországéval, illetve az állami önállóságra ugyancsak akkor szert tett Észtországéval és a másik két balti államéval. Pedig ezek az országok mindmáig szinte egyformán rá vannak utalva az orosz gazdasági, főként energetikai kapcsolatokra.
Jegybankon keresztül szivattyúzták ki a pénzt
A lengyelek és a baltiak azonban az elmúlt huszonöt évben messze-messze lekörözték a ténylegesen gazdagabb Ukrajnát: a baltiak átlagos és arányosított nemzeti jövedelme mára több mint kétszerese az ukránnak. Ukrajna lemaradását a kutatások szerint az magyarázza, hogy semmiféle gazdasági és politikai reformra nem vállalkoztak az elmúlt két és fél évtizedben az egymást váltó hatalmi garnitúrák.
Egyikük sem akart hozzányúlni a centralizált államszerkezethez. Az egész intézményrendszert arra használták, hogy saját magát és klienseit rendkívüli módon meggazdagítsák, az ország emblematikus cégeit folyamatosan fosztotta ki a politikai elit. Az állami intézményeket, mindenekelőtt a jegybankot nem használták egyébre, mint hogy kiszivattyúzzák belőle az ország pénzvagyonának, nemzeti jövedelmének jelentős részét.
Liberalizáltan ugrottak a kistigrisek
A kutatásai alapján a szakértő az állítja, hogy a decentralizáció lenne a gazdasági és politikai reformok nyitja. Sőt azt mondja, hogy bárhol, a világ bármely részében végeztek a közgazdászok ezzel kapcsolatos vizsgálatokat, mindig ugyanerre jutottak.
Az ellenőrzött korrupció pozitív példáiként gyakran felhozott Tajvanon, Szingapúrban, Koreában, Indonéziában, részben Malajziában azzal párhuzamosan jelentkeztek mind nyilvánvalóbban a gazdasági sikerek, minél inkább decentralizáltak, liberalizáltak lettek és végrehajtották a strukturális reformokat. Mára Szingapúr és Hongkong, továbbá Korea és Tajvan a világ legnyitottabb, legliberalizáltabb gazdasági hídfőállásai lettek.
Kínai a kínainak, koreai a koreainak
Ezen országokhoz képest Kína, bár javul, sokkal gyengébben teljesít. Az a tapasztalat, hogy Kínában van, Hongkongban és Szingapúrban nincs korrupció, pedig mindhárom helyen kínaiak élnek. Észak-Koreában a világon párját ritkítóan hatalmas a korrupció, Dél-Koreában viszont már szinte teljesen kiveszett.
A közös kulturális gyökerek, az etnikai vagy vallási azonosság jelentősége tehát marginalizálódik egy-egy ország valós mai sikereinek magyarázataiban – mondja a tudós. A volt szocialista országok sincsenek teljesen veszve, balti államokkal pedig egy olyan régióban számolták fel szinte teljesen a korrupciót, amely három évtizeddel ezelőtt még a világ egyik legkorruptabb országának, a Szovjetuniónak volt minden téren, így a korrupcióban is, a szerves része.
A nagyvállalatok őrült hajszaként élik meg a mesterséges intelligencia alkalmazását, vannak azonban olyan tényezők, amelyekkel nem feltétlenül számoltak. 
