Több mint öt hete tart Izrael háborúja a Hamász ellen, Benjamin Netanjahu miniszterelnök azonban még nem vázolta fel a Gázával kapcsolatos jövőképét. Többször is elmondta, hogy a háború addig folytatódik, amíg a Hamászt el nem pusztítják. De a háborús terve e cél elérésére korántsem egyértelmű.
Kormányfő a pácban
Ráadásul világszerte egyre hangosabbak a tűzszünetre vonatkozó felhívások, Izraelre és Netanjahura egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy válaszoljon: mi történhet a háború befejezése után. Izrael katonai hadjáratának hátterében állandóan ott van a Hamász által fogva tartott több mint 200 túsz - izraeliek és más állampolgárok - sorsa.
Netanjahu azt állítja, hogy addig nem lesz tűzszünet, amíg az összes túszt szabadon nem engedik. A Hamász erre azt válaszolta, hogy a tűzszünet előtt nem engedik el a túszokat. Egyik fél sem mutatja az engedés jeleit, és a Hamász most felfüggesztette a túszok szabadon bocsátásáról szóló tárgyalásokat, mivel Izrael ostrom alá vette az Al Sifa kórházat, Gáza város fő egészségügyi központját.
Gáza lakosságának nagy része jelenleg az övezet déli részén zsúfolódik össze. A Hamász néhány kulcsfontosságú vezetője valószínűleg ott rejtőzködik, ami a háború elhúzódásával egy másik fontos kérdést vet fel: hogyan lesznek sikeresek az Izraeli Védelmi Erők (IDF) a Hamász felszámolására irányuló küldetésükben, ha a Hamász ügynökei a civilek között rejtőzködnek egy ilyen zsúfolt területen? Netanjahu erre sem adott nyilvános választ.
Növekvő amerikai-izraeli súrlódások
Mivel oly sok kulcsfontosságú kérdés marad megválaszolatlanul, Netanjahu és a Biden-kormány között egyre nagyobb a szakadék. Joe Biden elnök és Antony Blinken külügyminiszter egyaránt leszögezte, hogy Izrael nem szállhatja meg újra Gázát a háború után.
Azt is jelezték, hogy a Mahmúd Abbász vezette Palesztin Hatóságnak a Hamász eltávolítása után a Gázai övezetre is ki kellene terjesztenie a fennhatóságát. Ezzel szemben Netanjahu azt mondja, hogy Izraelnek a háború után is meg kell tartania a biztonság feletti ellenőrzést Gázában. Ezenkívül több okból is elutasítja a Palesztin Hatóságot, mint a Hamász utód-kormányzatát, többek között azért, mert az nem ítélte el egyértelműen a Hamász Izrael elleni támadását.
Netanjahu egyensúlyozó aktusa
Úgy tűnik, Netanjahu tervei egy demilitarizált Gáza felé haladnak, ahol az IDF erői az övezeten kívül állomásoznak, készen arra, hogy újra bevonuljanak az enklávéba, ha bármilyen biztonsági fenyegetést észlelnek Izraelre nézve.
Úgy tűnik azonban, hogy nem foglalkozik azzal a kockázattal, hogy a Hamász eltávolítását követő hatalmi vákuumot egy másik militáns csoport, például a palesztin Iszlám Dzsihád töltené be, ami bizonyára nem tetszene Izraelnek. Nem foglalkozik azzal a valószínűséggel sem, hogy a már radikalizálódott palesztinok lefegyverzése csak részben lesz hatékony.
Netanjahu gondolatmenetének megértésével az a probléma, hogy őt egyszerre több kényszer is szorongatja. Egyrészt az általa vezetett koalíciós kormány Izrael történetének legjobboldalibb kormánya. Bár a szélsőségesek befolyását csökkentette azzal, hogy a centrista Benny Ganc bekerült a háborús kabinetbe, Amihai Elijahu örökségvédelmi miniszter eközben azt sugallta, hogy Izrael atomfegyvert vethet be Gáza ellen.
Netanjahu ezt visszautasította, de a megjegyzés jelezte, hogy a kormányban továbbra is keményvonalas érzelmek uralkodnak. A háború után Netanjahu kétségtelenül reméli, hogy ezzel a koalícióval folytathatja a kormányzást, ezért figyelembe kell vennie az ő érdekeiket, amikor a háború utáni gázai terv kidolgozására kerül sor.
Netanjahut egy másik fronton is szorongatják. A túszok családjai azt követelik, hogy a miniszterelnök a szeretteik kiszabadításáról szóló tárgyalásokat helyezze előtérbe a katonai akcióval szemben. Netanjahu azt állítja, hogy mindkettőt előtérbe helyezi.
Ez az állítás azonban veszített a hitelességéből, mióta kiderült, hogy Netanjahu elutasított egy ötnapos tűzszüneti megállapodást a háború elején, cserébe a túszok egy részének szabadon bocsátásáért.
Nem kis fejtörést okoz a kormányfőnek az is, hogy miképpen biztosítsa saját politikai jövőjét. Netanjahu tisztában van azzal, hogy az ország történetében csupán egyetlen másik politikai vezető volt, aki a Hamász október 7-i támadásához hasonló méretű biztonsági és hírszerzési pofont kapott. Ez Golda Meir volt az 1973-as Jom Kippur-i háború kezdetén - ő pedig nem sokkal az egyiptomi és szíriai erők legyőzése után lemondani kényszerült.
Minél tovább tart tehát a jelenlegi háború, annál nagyobb az esélye annak, hogy Netanjahu súlyosan lebénítja a Hamász vezetői struktúráját. Ez pedig lehetővé tenné számára, hogy Izrael biztonsági garanciavállalójaként újból fényesítse megroppant hitelességét.
Biztosan látta Ehud Barak volt miniszterelnök megjegyzését is, miszerint Izraelnek valószínűleg már csak hetei vannak hátra a Hamász felszámolására, mielőtt a nemzetközi közvélemény teljesen Izrael ellen fordul. Ez még sürgetőbbé teszi Netanjahu igényét egy olyan eredményre, amelyet győzelemként írhat le.
A Fehér Ház nyomása
A Biden-kormányzat a médiából kiszivárgott információk révén azt is tudatja, hogy aggályai vannak Izrael háborús magatartásával, különösen a polgári áldozatok magas számával és a kivonulási stratégia nyilvánvaló hiányával kapcsolatban. Az USA arra is egyre határozottabban figyelmezteti Izraelt, hogy katonai műveletének nemzetközi támogatása egyre csökken.
Ez egyre nagyobb aggodalomra ad okot a Biden-kormányzat számára, mivel az Izraelnek nyújtott erőteljes támogatása növekvő kockázatokkal jár. Először is, amerikai diplomaták szerint az arab világban olyan nagy a harag az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott egyoldalú támogatása miatt, hogy "egy generációra elveszítjük az arab közvéleményt".
Fennáll annak a veszélye is, hogy az egyoldalú támogatás árthat Bidennek a jövő évi elnökválasztáson. Az Egyesült Államokban a háborúellenes tüntetők közül sokan fiatal, egyetemi végzettségű progresszívek, akik 2020-ban segítettek Biden megválasztásában. Ha ezek a szavazók jövőre nem szavaznak rá, a valószínű republikánus jelölt, Donald Trump győzhet.
Elfogadható végjáték
Biden és Netanjahu tehát ütközőpályán van. Az izraeli kormányfő hosszú háborút akar, hogy maximalizálja esélyeit a Hamász felszámolására - és hogy késleltesse az elkerülhetetlen háború utáni elszámoltatást az izraeli biztonsági kudarc miatt, amely október 7-én annyi vérontáshoz vezetett.
Biden egyetért azzal, hogy a Hamászt el kell pusztítani, de a háborúnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, hogy korlátozza az amerikai érdekek elleni nemzetközi, valamint a saját belpolitikai visszacsapást.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
