Az algériaiak a héten a súlyos vízhiány miatt tiltakoztak, mivel a forró hőmérséklet és a kevés csapadék egyre inkább árt a mezőgazdaságnak és az életminőségnek az ország északnyugati térségében. Ezzel egyidőben a Maldív-szigeteken sem tudják a vízkészletek kielégíteni a szükségleteket, amint az országban élő emberek száma a 2004-es 300 ezerről mára több mint 520 ezerre nőtt.
A világ lakosságának fele érintett
A Világbank előrejelzései szerint 2050-re több mint 140 millió ember kényszerülhet belső menekülésre olyan régiókban, mint a Szaharától délre fekvő Afrika, Dél-Ázsia és Latin-Amerika, az éghajlatváltozás által súlyosbított tényezők, például a vízhiány és a mezőgazdasági termelékenység csökkenése miatt.
Az éghajlatváltozás és a helytelen gazdálkodás (a túlhasználattól és a szennyezéstől kezdve az egyenlőtlen elosztáson át a vízgyűjtők pusztulásáig) hatásos keveréke miatt globális vízválság van kialakulóban. A világ lakosságának nagyjából fele már most is súlyos vízhiánnyal küzd az év legalább egy részében.
Fotó: Depositphotos
A vízbiztonság és a vízgazdálkodás azonban gyakran háttérbe szorul az élelmezésről, az éghajlatváltozásról és a biztonságról szóló nemzetközi és nemzeti vitákban, annak ellenére, hogy számos szakértő az éghajlati válságot "az édesvíz válságának" nevezi. Elképesztő módon a 2015-ös Párizsi Megállapodás egyszer sem említi a vizet.
Az ENSZ 2021-es élelmezési rendszerekkel foglalkozó csúcstalálkozójának ajánlásai nem foglalkoztak teljes mértékben a víz szerepével. S bár tavaly tavasszal az ENSZ végre összehívta az első globális vízügyi konferenciát 50 év után, kötelező érvényű határozat nem született.
A víz, az élelmiszer és az éghajlat kapcsolata
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) hatodik értékelő jelentése már figyelmeztetett arra, hogy a globális felmelegedés minden fokával várhatóan növekedni fog az aszály- és árvízkockázat, valamint az ezekből a katasztrófákból eredő társadalmi károk. Dél-Amerika északi részének nagy területein, a Földközi-tenger térségében, Kína nyugati részén, valamint Észak-Amerika és Eurázsia magas szélességein a globális hőmérséklet emelkedésével egyre gyakoribbá válhatnak a "szélsőséges mezőgazdasági aszályok": 1,5°C-os felmelegedés esetén legalább kétszeresére nőhet a valószínűségük, 2°C-on 150-200 százalékkal, 4°C-on pedig több, mint 200 százalékkal. Mezőgazdasági aszály akkor következik be, amikor a talaj nedvessége alacsony és elégtelen a növények növekedéséhez, ami a növények kiszáradásához vezet – szögezte le az EU Copernicus programja.
Ez súlyos dilemmához vezet: a világnak több vízre lesz szüksége a növénytermesztéshez és az állattenyésztéshez, miközben az egyre szűkösebbé válik.
A legkézzelfoghatóbb és legsürgetőbb hatások valóban az élelmiszertermelésben jelentkezhetnek. A mezőgazdaság már most is a világ legnagyobb vízfelhasználója, az édesvízkivétel több, mint 70 százalékát a mezőgazdaság teszi ki.
A világ mégis úgy nyeri ki a vizet, mintha az kimeríthetetlen erőforrás lenne. Az elmúlt évszázadban a globális vízfelhasználás a népességnövekedés több, mint kétszeresével nőtt. Az Egyesült Államokban felszín alatti vízválság fenyeget, főként a túlzott kiaknázás következtében, többek között a mezőgazdaságban.
"Rendszerszintű vízválsággal állunk szemben, amely egyszerre helyi és globális" - írta tavalyi, mérföldkőnek számító jelentésében a szakértőkből, közösségi vezetőkből és politikai döntéshozókból álló Globális Vízgazdasági Bizottság (Global Commission on the Economics of Water), amely hozzátette, hogy az évtized végére az édesvíz iránti kereslet várhatóan 40 százalékkal meghaladja majd a kínálatot.
Alkalmazkodás és enyhítés
A vízkészletek folyamatos csökkenésével a szűkösséghez való puszta alkalmazkodás nem oldja meg az alapproblémát. Sőt, a legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy a vízzel kapcsolatos alkalmazkodás a felmelegedés növekedésével egyre kevésbé hatékony.
A Vízgazdaságtani Globális Bizottság azt javasolja, hogy a nemzeteknek "fokozatosan le kell állítaniuk az évente mintegy 700 milliárd dollárnyi mezőgazdasági és vízügyi támogatást, amelyek általában túlzott vízfogyasztást és egyéb környezetkárosító gyakorlatokat eredményeznek." A támogatások reformja kulcsfontosságú, de kényes kérdés, ezért azt a víztakarékos technológiák ösztönzésére és népszerűsítésére irányuló országos szintű erőfeszítésekkel lehetne kiegészíteni.
A kipróbált és bevált módszerek közé tartozik a csepegtető öntözés (amely a vizet közvetlenül a növények gyökereihez juttatja el a talajra csepegtetett vízzel, nagyon kis mennyiségben), az esővíz összegyűjtése és tárolása mezőgazdasági felhasználásra, a vetésforgó (különböző típusú növények termesztése ugyanazon a területen), amely megőrzi a talaj nedvességét és a vizet, valamint a fák termesztése a mezőgazdasági területeken és legelőkön a víz megőrzése érdekében.
A miniszterelnök jabvasolta. 
