A júliusi EU-csúcs eredményeinek összehangolása körülbelül olyan nehéz, mint a kör négyszögesítése
- jelentette ki még a hét elején Angela Merkel.
A német kancellár közvetve-közvetlenül arra a patthelyzetre utalt, amely azután állt elő, hogy Magyarország és Lengyelország november közepén megvétózta a 2021-2027 közötti uniós költségvetést és a helyreállítási alapot is magában foglaló jogalkotási csomagot a jogállamisági mechanizmus (az uniós pénzek kifizetésének jogállami feltételekhez kötése) miatt. A kancellár már akkor jelezte, hogy a megoldás minden oldalról kompromisszumot kíván meg.
A német kormány sajtószolgálata múlt héten a Privátbankár.hu-nak egyúttal megerősítette, hogy a kancellár továbbra is jó kompromisszumnak tartja a jogállamisági mechanizmust.
Készül a B-terv
Mindez azt vetíti előre, hogy Berlin (és nyilván Brüsszel is) engedményeket vár el Budapesttől és Varsótól a megegyezésért cserében.
Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság már dolgozik egy B-terven, amely akkor lépne életbe, ha a magyar-lengyel páros nem engedne álláspontjából. A B-terv a vétó megkerülése:
sajtóhírek szerint Brüsszel e két ország nélkül állítaná fel a 750 milliárd eurós, a koronavírus-válság okozta gazdasági károk enyhítését célzó helyreállítási alapot. Magyarul: mindkét ország eurómilliárdoktól esne el vétója miatt.
Ez még akkor is érzékenyen érintené a két állam gazdaságát, ha a helyreállítási alap végeredményben hitel, amit 30 év alatt kell visszafizetni.
Erre az opcióra erősített rá ma Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője is, amikor azt hangoztatta: az alapot 25 tagország együttműködésével – tehát Lengyelország és Magyarország kihagyásával – is létre lehet hozni.
De vajon valós politikai fenyegetésről van szó, vagy csupán a Brüsszel-Budapest-Varsó közötti szájkarate lépett újabb szintre?
Drasztikus, de nem kizárt lépés
Egy brüsszeli forrásunk már november közepén, közvetlenül a vétó bejelentése után megemlítette ezt a lehetőséget. Szerinte azonban ez radikális lépés lenne, csak a legutolsó lehetőségként jöhet szóba, jogi kivitelezése pedig nagyon bonyolult. A Financial Times maga is „nukleáris opciónak” minősítette a tervet.
Pártolói szerint a 25 tagállamra szűkített alapot a megerősített együttműködés nevű eljárással lehet létrehozni, amire a lisszaboni szerződés lehetőséget biztosít. A szerződésben ugyanakkor az is benne van, hogy
egy ilyen együttműködésnek nem szabad aláásnia a belső piacot vagy a gazdasági, szociális és területi kohéziót, valamint tiszteletben kell tartania azoknak a tagállamoknak a kompetenciáit, jogait és kötelességeit, amelyek nem vesznek részt benne
-mondták a Politicónak az ügyben jártas európai jogászok.
Ráadásul mind a 27 tagállam, tehát Magyarország és Lengyelország hozzájárulása is kellene az alap finanszírozásához szükséges uniós források felhasználásához, illetve a hitelfelvételhez.
Bár létre lehetne hozni egy önálló, tagországi vállalásokon alapuló speciális eszközt – ahogy tették azt az euróövezeti országok, amikor a 2010-es évek elején megalkották az Európai Stabilitási Mechanizmust –, ez plusz terheket rakna a tagországi költségvetések vállára.
A Budapest és Varsó nélküli krízisalap felállítása tehát – tesszük hozzá – nem járhatatlan, de nagyon rögös út, amely számos egyéb feszültséghalmazt aktiválna.
És rossz esetben előrevetítené az EU szétesését
- a felbomlás veszélyére figyelmeztetett budapesti látogatása során Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is.
Ráadásul még ha az EU25-ök életre is hívnák az alapot, a 2021-2027 közötti uniós költségvetés elfogadása Lengyelország és Magyarország nélkül nem lehetséges – azaz a vétó fennmaradása esetén egy, a 2020-as kifizetéseken alapuló vészköltségvetés lépne életbe.
Elemzők szerint a magyar-lengyel vétó megkerülése inkább kommunikációs hadművelet, az uniós nyomásgyakorlás része.
Ugyanakkor némi realitása van – ez pedig azt jelenti, hogy rossz esetben Magyarország és Lengyelország valóban eurómilliárdoktól eshet el.
A kérdés továbbra is az, hogy ki fogja az utolsó pillanatban elrántani a kormányt. Ez a jövő hét második felében derülhet ki, ekkor tartják ugyanis az idei utolsó EU-csúcsot.
Ilyen tekintetben a magyar-lengyel párosnak a lehető legrosszabbkor jött a felettébb kellemetlen Szájer-ügy, még akkor is, ha az a megegyezés szempontjából nyilván nem döntő jelentőségű.
Miről megy a vita?
Orbán Viktor szerint a jogállamisági mechanizmus nem határozza meg pontosan, hogy mi a vélt jogsértés, kettős mércét alkalmazhat, ami önkényesen politikai alapú költségvetési szankciókhoz vezethet.
Magyarul: a kormányfő attól tart, hogy a mechanizmus politikai-gazdasági furkósbotként szolgál majd az „illiberális államok” megfegyelmezésére.
Brüsszel szerint a mechanizmus lényege, hogy az uniós pénzek kifizetését a jövőben egyértelműen jogállamisági kritériumokhoz kapcsolják – tehát csak olyan ország kaphat a közös pénzből, amely betartja a demokrácia játékszabályait.
Kissé leegyszerűsítve:
a magyar kormány politikai feltételektől tart, az EU viszont ragaszkodik a demokrácia tiszteletben tartásához.
Az egyre feszültebb kormánykoalíció pártvezetői kedden újabb válságtárgyalásra ültek össze, de elvi okokból nem tudtak megegyezni. 
