Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke a múlt héten Kanadában találkozott a sarkvidéki nemzetek, köztük Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország védelmi főnökeivel. A látogatásra a Nyugat egyre növekvő aggodalma közepette került sor az orosz agresszió miatt Európában. Kanada és az Egyesült Államok közös hadgyakorlatot tartott márciusban a gyorsan leolvadó Északi-sarkvidéken, ahol Moszkva az elmúlt években fokozza katonai jelenlétét.
Az Egyesült Államok hadseregének sarkvidéki stratégiáját 2021. január 19-én tették közzé – „Regaining Dominance in the Arctic” (Az uralom visszaszerzése az Északi-sarkvidéken) címmel. Ennek alapján nemcsak műveletei számát növeli Washington Észak-Európában és az Arktikus térségben, hanem járőrözéseit is.
Stockholm és Helsinki súlya
Svédország és Finnország NATO-tagsága nagyobb képességekkel fogja felruházni a szövetséget a kínai és orosz befolyás kezelésére az Északi-sarkvidéken és az euro-atlanti térségben. A csatlakozás után Oroszország lesz az egyetlen nem NATO-tag az Északi-sarkvidéken, ami növeli a térség katonai és gazdasági sebezhetőségét.
Finnország a világ egyik vezető jégtörő-gyártója, és a svéd haditengerészet is megfelelően felkészült a sarkvidéki éghajlati navigációra. Ezeket a képességeket sarkvidéki szakértelmük bővíti. Mindketten tisztában vannak azzal, hogy a puha politikai kérdések és a határokon átnyúló együttműködés milyen hatással van az Északi-sarkvidékre – akár az „Északi Dimenzióban” való közös részvételük révén, amely a környezet-, egészség-, közlekedés- és kultúrapolitikai együttműködés platformja.
A hatékony készenléti tervezés azért fontos, mert az éghajlatváltozás az Északi-sarkvidéken új földrajzi tereket teremt az országok számára katonai gyakorlatok lefolytatására és a természeti erőforrások kitermelésére. Az Északi-sarkvidék háromszor gyorsabban melegszik fel, mint a világ többi része, ami gyors tengeri jég- és örökfagyolvadást okoz.
A hét másik sarkvidéki államhoz – Finnországhoz, Svédországhoz, Norvégiához, Izlandhoz, Dániához, Kanadához és az Egyesült Államokhoz – képest Oroszország északi határa az Északi-sarkvidék partvonalának több mint felét fedi le. Moszkva és Peking kihasználta az éghajlatváltozást az „Északi-tengeri Útvonal” (NSR) kiépítésével Oroszország északi partvidéke mentén, új kikötőket építettek gazdasági és katonai tevékenységekhez, és cseppfolyósított földgázt (LNG) állítanak elő az orosz sarkvidéken.
Az orosz lépések
Különösen Finnország tagsága tolja a szövetség határát északabbra, közelebb a Kola-félszigeten található murmanszki katonai támaszponthoz, ahol Oroszország tartja északi flottáját, nukleáris tengeralattjáróit és kulcsfontosságú sarkvidéki katonai eszközeit. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja szerint Oroszország aktívan fejleszti katonai képességeit a Kola-félszigeten, amely a nyugati sarkvidéki jelenlétének „központja”.
Ezt szem előtt tartva a NATO bővítése Oroszország megtorlásához vezethet. Vlagyimir Putyin elnök azzal fenyegetőzött, hogy ha Finnország és Svédország csatlakozik a szövetséghez, annak „súlyos politikai és katonai következményei” lesznek. Például a NATO és az oroszok tevékenységének növekedése az északi-sarkvidéki régióban valószínűleg „militarizált övezetté” változtatja a Finnország és Oroszország közötti határt.
A múlt hónapban elfogadott új orosz haditengerészeti doktrína külön kiemeli az Északi-sarkvidék lehetséges konfliktusát, amely az erősödő külföldi haditengerészeti jelenléttel és az orosz NSR feletti ellenőrzés gyengítésére tett kísérletekkel függ össze.
Korai orosz ébredés
Moszkva a 9 millió négyzetkilométeres leolvadó arktikus térség 40 százalékát követeli magának, és azt „stratégiai erőforrás bázisának” tekinti. A Kreml 2015 nyarán nyújtotta be igényét az ENSZ-hez egy 1,2 millió négyzetkilométeres – vagyis nagyjából egy Dél-Afrikai Köztársaság nagyságú – területre a térségben, beleértve az Északi-sarkot.
Az arktikus térség az egyetlen olyan műveleti terület a világ tengerein, ahol az amerikai haditengerészet harcértékét felülmúlja egy versenytárs. A katonai erőviszonyokat jól mutatja, hogy míg az oroszoknak 17 katonai bázisuk van a térségben (ebből legalább 6 új), aközben a nyugati szövetségnek csupán 14 (főként Alaszkában, Kanadában és egy-egy Norvégiában, valamint Grönlandon).
Moszkva már 2014 végén létrehozta az Arktikus Stratégiai Parancsnokságot, amelynek központja a Murmanszk régióban fekvő zárt városban, Szeveromorszkban van – ez egyben Oroszország legerősebb flottájának, az Északi Flottának a központja is. Putyin elnök 2020 tavaszán írta alá azt a 15 éves fejlesztési tervet, amelynek keretében 2035-ig át akarnak adni négy regionális repteret és megépíteni 40 tengerjáró hajót.
Tavaly január 1-től az Északi Flotta besorolása Északi (Arktikus) Katonai Körzetté változott, ezzel egyenrangúvá vált a többi néggyel. Oroszország óriási területe addig négy katonai körzetre volt felosztva, úgymint az Északi-, a Déli-, a Központi- és a Keleti Katonai Körzetekre.
A CIB Bankot 12 éve irányító Simák Pál helyét az olasz anyabanktól érkező szakember veszi át. 
