Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint a takarékoskodási hullám az első gazdasági világválság utáni időket idézi. A megszorító csomagok visszafoghatják az éledező gazdaságokat - ez a veszély az Egyesült Államokat is fenyegeti. A spórolásban élen járó Németország adósságát érdemben nem fogja befolyásolni a rekord méretű megszorító csomag? A torontói G20 előtti napokban Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász a The New York Times hasábjain megjelenő írásaiban bírálta a gazdasági megszorítások németországi, illetve amerikai híveit. Az utóbbiak az Egyesült Államokban korlátozni próbálják a kiadásokat, amelyekkel az Obama-kormányzat gazdaságélénkítő csomagja jár.
Az amerikai közgazdász sajnálkozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az ehhez hasonló figyelmeztetések ellenére a „deficitcsökkentési héják” kerekedtek felül, főleg Németországban, ahol a kormány 80 milliárd eurós megszorítást irányzott elő adóemelések és kormányzati kiadáscsökkentések formájában, noha a gazdaság teljesítménye még messze elmarad a kapacitásaitól. Krugman saját tapasztalatai alapján felvázolt egy „tipikus párbeszédet”:
„Német héja: Azonnal csökkenteni kell a deficitet, mert fel kell készülnünk a népesség elöregedéséből származó pénzügyi teherre.
Csúf amerikai: Ennek semmi értelme. Még ha sikerül is megtakarítaniuk 80 milliárdot -, ami nem valószínű, mivel a költségvetési kiadások csökkentése a bevételt is kurtítja - az ekkora adósságra fizetendő kamat a német GDP-nek alig egytized százaléka lenne, tehát a korlátozás szinte semmit nem javít a hosszú távú költségvetési helyzeten.
Német héja: Ezek csak számok, de figyelembe kell venni a piac reagálását.
Csúf amerikai: Honnan tudják, hogy fog reagálni? És miért befolyásolná a piacot egy olyan politika, amely alig gyakorol hatást a hosszú távú pénzügyi pozícióra?
Német héja: Önök egyszerűen nem értik meg a mi helyzetünket.”
Krugman szerint a korlátozások hívei nem tudják számokkal alátámasztani álláspontjukat. Az amerikai deficitcsökkentők egyszerűen képmutatóak, le akarják faragni a nélkülözőknek szóló juttatásokat, de a gazdagok pénzügyi kedvezményeit nem. A német magatartás őszintébb, de semmi köze a pénzügyi realizmushoz, inkább morális alapú: a hiány erkölcsileg helytelen, az egyensúlyban lévő költségvetés erényes, függetlenül a körülményektől vagy a gazdasági logikától.
Sőt, az amerikai elemző szerint a németek főleg erőt akartak demonstrálni, maga Merkel jelentette ki, hogy a korlátozások elfogadása „erőt mutatott.”
Ám valójában az árnak csak egy részét fogják a németek megfizetni. A német takarékosság súlyosbítani fogja az euróövezet válságát, nehezítve a spanyol és a többi vészhelyzetben lévő gazdaság talpraállását. Európa zavarai gyengítik az eurót, ami perverz módon segíti a német gyáripart, de egyúttal a világ más térségeibe exportálja a német megszorítások következményeit. Mégis, a németek - így Krugman - eltökélték magukat, hogy erejüket a korlátozások kikényszerítésével bizonyítják, és a politikusok világszerte követik a példát. Mindez az amerikai közgazdász szerint rossz fordulathoz vezet a világgazdaságban, napról napra nő egy tartós visszaesés esélye.
Krugman még egy cikkben sulykolta keynesista álláspontját a The New York Timesban. „Költekezz ma, takarékoskodj később!” cím alatt azon csodálkozik, miért nem érti a világ, hogy most kell növelni a kiadásokat, amikor a gazdaság lefékeződött és később kell takarékoskodni, amikor már magához tért. A Nobel-díjas amerikai egy példán próbálja bebizonyítani a nagy költségvetési deficit létjogosultságát. A jelenlegi nagy hiány a gazdasági válság következménye, amely csökkentette a bevételt és rendkívüli kiadásokat tett szükségessé a pénzügyi rendszer megmentése érdekében. Ám a válság elmúltával a helyzet javulni fog. Az amerikai kongresszus Obama elnök költségvetési javaslatait elemezve azt jósolja, hogy a gazdasági talpraállással az idei hiány, amely a GDP mintegy 10 százaléka, 2014-re a GDP 4 százalékára fog csökkenni.
Sajnos ez sem elég, mert 2014 után viszont a belépő növekvő egészségügyi kiadások következtében az éves költségvetési hiány is ismét növekedésnek indul majd az előrejelzés szerint. Így Amerika hosszú távú költségvetési problémával küszködik, ez azonban Krugman szerint 2014 után megfelelő intézkedésekkel – az egészségügyi kiadások kontrolljával, új jövedelemforrások felkutatásával és kiadáscsökkentésekkel, továbbá talán 5 százalékos áfa-emeléssel - már kezelhető lesz. Ha ugyanezt a kúrát most kezdenék el, az viszont hosszú távon tovább rontaná a gazdaság helyzetét.
Nem kétséges, hogy a Nobel-díjas elemzéseit a G20 számos résztvevője olvasta a nagy találkozó előtt. Az amerikai kormányzat képviselői valószínűleg egyetértően, ám az európaiak között bizonyára akad, aki szerint a szerző határtalan optimizmusa éppenséggel az ő aggodalmát igazolja.
Mert mi lesz, ha a Krugman által jósolt későbbi fellendülés elmarad? A G20 ezúttal maga is könnyen a „deficithéják” és a „csúf amerikaiak” vitájává válhat.
„Sok közgazdász – köztük jómagam is – óriási hibának tekinti ezt a megszorítások irányába tett fordulatot. 1937 emlékét idézi fel, amikor Roosevelt elnök elsietett kísérlete a költségvetés kiegyensúlyozására hozzájárult ahhoz, hogy a már magához térő gazdaság ismét súlyos recesszióba süllyedjen. Németországban pedig egyes tudósok párhuzamot látnak az 1930 és 1932 között Heinrich Brüning kancellár által folytatott ortodox pénzügyi politikával, amely végül a Weimari Köztársaság bukásához vezetett” – írta a minap, Berlinből küldött blogjában Krugman.
| Csak papíron nagy az egyetértés? Kiszivárgott zárónyilatkozat konkrétumok nélkül - továbbra is Ma kezdődik a világ húsz vezető gazdaságát tömörítő G20 csoport negyedik csúcstalálkozója a kanadai Torontóban. A kétnapos tanácskozáson elsősorban gazdasági kérdések szerepelnek a napirenden. A zárónyilatkozat egy pénteken kiszivárgott tervezete szerint a Húszak egyebek között azt szorgalmazzák majd, hogy "a lehető leghamarabb" záruljon le a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) úgynevezett Doha Fordulója, amelyen 2001 óta folynak tárgyalások a nemzetközi kereskedelem előtti akadályok felszámolásáról. A dokumentum nem nevez meg céldátumot a partnerek közti nézetkülönbségek miatt újra és újra megszakadó tárgyalások lezárására, de hangsúlyozza, hogy a G20 csoport valamennyi kész hozzájárulni a Dohai Forduló sikeréhez. Elemzők szerint hasonlóképpen alakulhat a végső nyilatkozat is; nélkülözi majd a konkrétumokat, de hangsúlyozza az együttműködés szándékát. A csúcs egyik főszereplője, Angela Merkel német kancellár is arra számít, hogy nemigen kötnek majd megállapodásokat a Húszak, így például nem jutnak egyetértésre a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adó ügyében, amelyet Németország egyelőre még az Európai Unióban sem tudott keresztülvinni. Leginkább a válságból való kilábalás stratégiája osztja meg a Húszak társaságát. Az egyik oldal fő képviselője az Egyesült Államok, amely a gazdasági növekedés ösztönzését helyezi e stratégia középpontjában, akár az államháztartási egyensúly rovására is, a másik oldalon pedig ott ál például Németország, amely gigantikus, 80 milliárd eurós megszorítással igyekszik helyreállítani az államháztartási egyensúlyt, akár annak árán is, hogy a takarékoskodás fékezi a növekedést. |
„Német héja: Azonnal csökkenteni kell a deficitet, mert fel kell készülnünk a népesség elöregedéséből származó pénzügyi teherre.
Csúf amerikai: Ennek semmi értelme. Még ha sikerül is megtakarítaniuk 80 milliárdot -, ami nem valószínű, mivel a költségvetési kiadások csökkentése a bevételt is kurtítja - az ekkora adósságra fizetendő kamat a német GDP-nek alig egytized százaléka lenne, tehát a korlátozás szinte semmit nem javít a hosszú távú költségvetési helyzeten.
Német héja: Ezek csak számok, de figyelembe kell venni a piac reagálását.
Csúf amerikai: Honnan tudják, hogy fog reagálni? És miért befolyásolná a piacot egy olyan politika, amely alig gyakorol hatást a hosszú távú pénzügyi pozícióra?
Német héja: Önök egyszerűen nem értik meg a mi helyzetünket.”
Krugman szerint a korlátozások hívei nem tudják számokkal alátámasztani álláspontjukat. Az amerikai deficitcsökkentők egyszerűen képmutatóak, le akarják faragni a nélkülözőknek szóló juttatásokat, de a gazdagok pénzügyi kedvezményeit nem. A német magatartás őszintébb, de semmi köze a pénzügyi realizmushoz, inkább morális alapú: a hiány erkölcsileg helytelen, az egyensúlyban lévő költségvetés erényes, függetlenül a körülményektől vagy a gazdasági logikától.
Sőt, az amerikai elemző szerint a németek főleg erőt akartak demonstrálni, maga Merkel jelentette ki, hogy a korlátozások elfogadása „erőt mutatott.”
Ám valójában az árnak csak egy részét fogják a németek megfizetni. A német takarékosság súlyosbítani fogja az euróövezet válságát, nehezítve a spanyol és a többi vészhelyzetben lévő gazdaság talpraállását. Európa zavarai gyengítik az eurót, ami perverz módon segíti a német gyáripart, de egyúttal a világ más térségeibe exportálja a német megszorítások következményeit. Mégis, a németek - így Krugman - eltökélték magukat, hogy erejüket a korlátozások kikényszerítésével bizonyítják, és a politikusok világszerte követik a példát. Mindez az amerikai közgazdász szerint rossz fordulathoz vezet a világgazdaságban, napról napra nő egy tartós visszaesés esélye.
Krugman még egy cikkben sulykolta keynesista álláspontját a The New York Timesban. „Költekezz ma, takarékoskodj később!” cím alatt azon csodálkozik, miért nem érti a világ, hogy most kell növelni a kiadásokat, amikor a gazdaság lefékeződött és később kell takarékoskodni, amikor már magához tért. A Nobel-díjas amerikai egy példán próbálja bebizonyítani a nagy költségvetési deficit létjogosultságát. A jelenlegi nagy hiány a gazdasági válság következménye, amely csökkentette a bevételt és rendkívüli kiadásokat tett szükségessé a pénzügyi rendszer megmentése érdekében. Ám a válság elmúltával a helyzet javulni fog. Az amerikai kongresszus Obama elnök költségvetési javaslatait elemezve azt jósolja, hogy a gazdasági talpraállással az idei hiány, amely a GDP mintegy 10 százaléka, 2014-re a GDP 4 százalékára fog csökkenni.
Sajnos ez sem elég, mert 2014 után viszont a belépő növekvő egészségügyi kiadások következtében az éves költségvetési hiány is ismét növekedésnek indul majd az előrejelzés szerint. Így Amerika hosszú távú költségvetési problémával küszködik, ez azonban Krugman szerint 2014 után megfelelő intézkedésekkel – az egészségügyi kiadások kontrolljával, új jövedelemforrások felkutatásával és kiadáscsökkentésekkel, továbbá talán 5 százalékos áfa-emeléssel - már kezelhető lesz. Ha ugyanezt a kúrát most kezdenék el, az viszont hosszú távon tovább rontaná a gazdaság helyzetét.
Nem kétséges, hogy a Nobel-díjas elemzéseit a G20 számos résztvevője olvasta a nagy találkozó előtt. Az amerikai kormányzat képviselői valószínűleg egyetértően, ám az európaiak között bizonyára akad, aki szerint a szerző határtalan optimizmusa éppenséggel az ő aggodalmát igazolja.
Mert mi lesz, ha a Krugman által jósolt későbbi fellendülés elmarad? A G20 ezúttal maga is könnyen a „deficithéják” és a „csúf amerikaiak” vitájává válhat.
MTI, Privátbankár
A Nippon Steel és az U.S. Steel egyesülési terve az amerikai elnök elé került, aki a következő 15 napban dönthet a megállapodás sorsáról. 
