Az 1930-as évekhez hasonlatos globális geopolitikai turbulencia minden jel szerint jövőre is folytatódni fog a világ különböző részein. Eközben a regionális és nemzetközi intézmények képtelenek reagálni a gyorsan változó fejleményekre. A nemzetállam erősebbnek tűnik, mint valaha, mivel a kormányok egyre inkább a nemzetbiztonságot helyezik előtérbe a gazdasági megfontolásokkal szemben.

A nemzetközi kapcsolatok így visszatértek eredeti, anarchikus természetükhöz, amelyben a nemzetek maguk döntenek a saját útjukról. Korunk egyik jellemzője, hogy sok befagyott vagy lappangó konfliktus újra fellángol. Az ENSz marginalizálódásával és Donald Trump megválasztását követően nincs többé nemzetközi döntőbíró vagy globális rendőrség – és ez elég ahhoz, hogy növelje a revansista erők étvágyát.

A Hidegháborúval és a keleti blokk összeomlását követő aranykorszakkal ellentétben mára megszűnt a globális rend. Minden hatalmi viszony ingatag, a világban rendetlenség uralkodik. A múlt században a bizonytalanság ilyen szakaszaiban törtek ki világháborúk.

Valóban, világunk egyre törékenyebbé válik. Összetett kihívások alakítják, a növekvő geopolitikai feszültségektől kezdve a kereskedelmi protekcionizmuson át a súlyosbodó társadalmi polarizációig, valamint a fejünkre omló éghajlati és természeti válságokig.

Dél-Ázsiában és a Száhel-övezetben közben már megfigyelhető egy új korszak beköszönte, ahol a gazdasági instabilitás, a társadalmi törékenység és az ökológiai leromlás egymást erősítő örvényt alkotnak.

Mindeközben a Negyedik Ipari Forradalom az „intelligens korszak” – amely a technológiák exponenciális fejlődésén alapul, mint például a mesterséges intelligencia, vagy a kvantumszámítástechnika – példátlan lehetőségeket kínál. A csúcstechnológia feletti uralom azonban mára az amerikai-kínai konfliktus első számú frontjává vált, ahol Tajvan szerepe kulcsfontosságú. 

Az Európai Unió

Az EU kül- és biztonságpolitikájának sürgős újraindításra van szüksége. Az Unió jelenlegi külpolitikai megközelítését egy olyan békés világra tervezték, ahol a multilateralizmus erős volt, és ahol a globális szabályokat és normákat betartották. Ez a világ már elmúlt.

Most az élesedő viták korát éljük, ahol a területi konfliktusok egyre szaporodnak, Oroszország és Kína Nyugat-ellenes narratívát hirdet, és az alapvető nemzetközi intézmények válságban vannak. Ráadásul a novemberi elnökválasztás után az Egyesült Államoknak a világban betöltött szerepe és Európához fűződő viszonya is felborulóban van.

Az EU-nak ideje tisztán látnia a kínai-orosz kapcsolatokat: Peking nem hajlandó visszatartani Moszkvát az európai biztonságot az elmúlt évtizedek legnagyobb fenyegetésének tekintett akcióiban és atrocitásaiban. A NATO-hoz hasonlóan az EU-nak ezért át kell értékelnie a Kínával való kapcsolatát, és olyan egységes frontot kell létrehoznia, amely egyértelmű üzenetet küld.

Trump 2.0

Donald Trump a háborúk befejezéséről és „Amerika újjáteremtéséről” szóló kijelentései bombasztikusak, de ez az ő tárgyalási stílusa: ez ad számára mozgásteret a manőverezéshez. Trump képességei különösen az orosz-ukrán háborúban lesznek próbára téve, valamint Izraelnek az iráni proxikkal vívott háborújában, ahol a meggyőzés és a fenyegetés keverékét kell majd alkalmaznia.

Azzal a céllal, hogy Amerikát újra naggyá tegye, Trump Elon Muskra és Vivek Ramaswamyra támaszkodik, hogy két nagy csapást mérjen a kormányzati kiadásokra és a magánszektor túlzott szabályozására. Ez a tőkét Amerikába invitálja, további nyomást gyakorolva majd az EU (amúgyis egyre nagyobb bajba kerülő) gazdaságaira és pénzügyeire.

Trump tervezett vámháborúja az amerikai gazdaságban áremelkedést fog eredményezni, ami a következő 12 hónapban magasabb árakhoz vezet, és megakadályozza a kamatlábak csökkentését. Hacsak Trump nem talál módot arra, hogy pénzt tegyen az amerikaiak zsebébe, ez csalódott választókhoz vezethet, akik már most is a magas infláció miatt elégedetlenkednek – és részben emiatt választották meg Trumpot elnöknek.

Kína játszmája

Kína jelenti az eurázsiai, revansista tengely gerincét és anyagi alapját. Cinikusan használja fel Oroszországot és Észak-Koreát, mint proxikat az USA hatalmának aláásására.

Peking geopolitikai játszmáját az elmúlt öt évben meghatározta a világuralomról szőtt álma, amelyet a kereskedelem és a korrupt elitek (Fekete-Afrika, Magyarország) fegyverként való felhasználásával, valamint a területi terjeszkedés (Dél-kínai-tenger) az agresszió normalizálására tett kísérletek révén valósít meg. A gazdaság lassulása, az ingatlanbuborék kipukkadása és az olcsó gyártás alternatíváinak keresésére irányuló globális elmozdulás – mint például Vietnam vagy India –, érezhetően negatív hatással van Kínára.

Még Tajvan esetleges inváziója is a legjobb esetben retorika, legrosszabb esetben bekerítés marad. A Trump potenciális vámháborúival való közvetlen geoökonómiai konfrontációban Peking már most 33 afrikai országot csábít el egy olyan nulla vámtételű politikával, amely vámmentes hozzáférést biztosít termékeik 100 százalékához. Senki sem hiszi, hogy ez tartós lesz, de jövőre ez a lépés a kínai jellemzőkkel rendelkező globalizáció és az amerikai deglobalizáció összeütközését hozza el.

Putyin játszmája

Putyin megszállt és ellenőrzése alá vont 1200 négyzetkilométernyi ukrán területet, amelyet nem fog átengedni. Az orosz elnök a múlt hónapban alacsonyabb küszöböt szabott meg a nukleáris válaszlépéshez, ha Ukrajna amerikai fegyverekkel csapást mérne Oroszország mélyén. Egyben pedig világossá tette, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása olyan vörös vonal, amelyet nem szabad átlépni.

Trump odafigyelt és már körvonalazódik a status quo Kijev területátadásával Moszkvának és a háború közelgő vége. Ha az amerikai fegyvertámogatás csökken, vagy ha az EU-nak a tagok pénzügyi forrásaiból kell fizetnie egy lassuló, sőt recessziós gazdaságban, akkor még inkább nő a nyomás a háború befejezésére.

Talán még igazságtalannak is hangozhat, de összességében 2025 közepére-végére megkezdődnek a békekötések Ukrajna 500 milliárd dolláros újjáépítésének ígéretével.

A béketárgyalások részeként Putyin azt is követelni fogja, hogy az EU, az Egyesült Királyság, Kanada és az USA megbízásából a SWIFT szüntesse meg az Oroszország elleni, 2022. márciusi szankciókat. Putyin követelni fogja a nyugati elszámolóház által jelenleg befagyasztott 300 milliárd dollár értékű orosz vagyon felszabadítását is, bár lehet, hogy lemond az ezeken felhalmozott évi 3 milliárd dollárnyi kamatról.

Netanjahu játszmája

Izrael kihasználhatja a szíriai fejleményeket, és megtámadhatja Irán nukleáris infrastruktúráját. Tel-Aviv értékelése szerint Irán nuklearizációjának megelőzése sokkal sürgetőbb, mint Szíria bukása előtt, mert Teherán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ)  egy nemrég kiadott jelentése szerint „drámaian felgyorsította az urándúsítást”.

Valóban Irán úgy dönthet, hogy felgyorsítja nukleáris erőfeszítéseit, hogy kompenzálja jelenlegi gyengeségét, és növelje elrettentő erejét, mivel proxijai kevésbé relevánsak lettek.

Az optimális cselekvési ablak a Trump Fehér Házba való bevonulásáig, január 20-ig tartó interregnum. A tét a Közel-Kelet nuklearizálódása és a nemzetközi atomsorompó-szerződés rendszerének potenciális összeomlása.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.