A múlt heti libanoni csipogó-bombák továbbra is élénken foglalkoztják a biztonsági szakérőket. Leon Panetta, a CIA volt igazgatója a CBS-nek adott vasárnapi interjújában „terrorizmusnak” nevezi Izrael robbanó csipogókészülék-akcióját: „Nem hiszem, hogy bármi kétség lenne az ügyben, hogy ez a terrorizmus egy formája. Amikor a terror bekerül az ellátási láncba, az emberekben felmerül a kérdés: mi a fene következik? A háborús erők most nagyrészt uralják a történéseket.” – zárta gondolatait.
Abban nincsen vita a szakértők között, hogy a Hezbollah elleni múlt heti támadás a katonai műveleteknek a tágabb kontextusába illeszkedik, amely elhomályosítja a hagyományos- és a kiberhadviselés közötti határvonalat.
Valóban, az elképesztő támadás arra készteti az államokat világszerte, hogy újraértékeljék kommunikációs ellátási láncaikat, attól tartva, hogy a külföldi beszállítóktól való függésük hasonló sebezhetőségnek teheti ki őket.
Még sok a kérdőjel
Az, hogy Izrael pontosan hogyan juttathatott robbanóanyagot több ezer eszközbe, és hogyan robbanthatta fel ezeket távolról, továbbra sem világos. A művelettel kapcsolatos elméletek azonban konszenzusra jutottak: az izraeli hírszerző ügynökség valószínűleg egy olyan ellátási láncra irányuló támadást hajtott végre, amely egy magyar fedőcéget használt fel a robbanóanyaggal, PETN-nel megspékelt akkumulátorokkal ellátott eszközök gyártására - és még fém golyóscsapágyakat is beágyazott a csipogók tokjába, hogy növelje a hasznos töltet halálos erejét -, mielőtt egy törvényes beszállítónak adta ki magát, és Libanonban értékesítette azokat.
Fotó: Depositphotos
A támadás pontos indítékáról továbbra is csak találgatni lehet, túl azon, hogy Izrael a Hamász tavaly október 7-i támadását követően a Gázai övezetben folytatott „felperzselt föld taktikája” közepette fokozódik a feszültség a Hezbollahhal. De az a tény, hogy a robbantásokat nagyrészt kommunikációs eszközök felfegyverzésével hajtották végre, nem véletlen - mondja Bruce Schneier, a biztonsággal és megfigyeléssel foglalkozó szerző és kutató, aki a Harvard Kennedy School of Governmenten kiberbiztonsági politikát tanít.
Schneier rámutat, hogy a művelet pszichológiai hatása - miután az izraeli kormány és a hadsereg évek óta feltöri ellenfelei okostelefonjait és számítógépeit - az, hogy paranoia költözik minden egyes kommunikációs és koordinációs eszközbe, amellyel az ország ellenségei még rendelkeznek.
„Nem bíznak az okostelefonjaikban, ezért visszanyúlnak ezekhez az archaikusabb eszközökhöz, és azok felrobbannak. Mi lesz a következő?” – teszi fel a kérdést Schneier. „Minden kevésbé lesz hatékony, mert nem tudnak jól kommunikálni”.
Schneier a művelet paranoiát keltő hatását a Hezbollah mint szervezet egyfajta folyamatos „adójaként” írja le. „Sok mindent nem tudsz megtenni, ha nem bízhatsz a kommunikációdban” - mondja. Schneier a végeredményt egy olyan üldözött személyiség, mint Oszama bin Laden szinte kommunikációképtelen állapotához hasonlítja, aki az utolsó éveiben arra szorítkozott, hogy üzeneteket csak a pakisztáni titkos bázisát látogató emberi futárokon keresztül küldjön.
Bizalmatlansági cunami
Ez a paranoia valójában már évek óta él a libanoni lakosság körében.
Izrael csipogókon és walkie-talkie-kon alapuló támadásai a Hezbollah vezetőjének, Haszan Naszrallahnak az okostelefonok megfigyelési veszélyeire vonatkozó ismételt nyilvános figyelmeztetéseit követik, tekintettel az izraeli hírszerzés jól ismert hackerképességeire. „Kérem, törje össze, temesse el, zárja be egy fémdobozba” - mondta Naszrallah egy beszédében. Egy másik beszédében a libanoni televízióban egy vörössel bekarikázott, átvágott iPhone képe mellett jelent meg.
„Ezek halálos kémek” - figyelmeztetett. A beszámolók szerint a Hezbollah gyűlésekről a mobiltelefonokat kitiltották a csipogók javára.
A Hezbollah tehát régebbi, alternatív eszközökhöz nyúlt vissza, amelyek mára még nagyobb sérülés-, vagy halálfélelmet hordoznak magukban. És ez a félelem tágabb értelemben a kommunikációs elektronikára is kiterjedt: a múlt keddi támadás áldozatainak szerdai temetésén például - amely esemény maga is egy másik támadás célpontja volt - a résztvevőket arra kérték, hogy vegyék ki az akkumulátorokat a telefonjaikból.
Új szintre emelve
A kommunikációs eszközökkel szembeni bizalmatlanság megteremtése a Hezbollahon belül lehet Izrael céltudatos taktikája a „harctér előkészítésére” a Libanon elleni közelgő izraeli katonai műveletek előtt - véli Thomas Rid, a Johns Hopkins Egyetem stratégiai tanulmányok professzora és az „Aktív Műveletek” című könyv szerzője, aki a dezinformációs és befolyásolási műveletekre specializálódott.
A Moszad műveletét a kibertámadásokhoz, vagy a konfliktus kezdetén a „parancsnoki és irányítási” infrastruktúra elleni fizikai támadásokhoz hasonlítja, mint például az Egyesült Államoknak az NSA korábbi vezetője, Michael Hayden „Játék a határon” című könyvében dokumentált erőfeszítései, amelyek célja az iraki hadsereg száloptikán alapuló kommunikációjának megsemmisítése volt 2003-ban, hogy az ellenséges hadsereget a könnyebben lehallgatható rádióalapú kommunikáció felé „tereljék”.
„Ez teljesen új szintre emeli a parancsnokság elleni támadásokat” - mondja Rid. „Megküldték az üzenetet: Nem, nem csak behatolunk ezekbe az eszközökbe és lehallgatjuk őket, hanem szó szerint felrobbantjuk őket, és ezzel elvesszük az önök bizalmát az irányítás-ellenőrzésben, és a jövőben esetleg beszerzett eszközökben is.”
Rid megjegyzi, hogy az izraeli hírszerzés számára a támadás egyben hatalmának és nyilvános megítélésének lenyűgöző megerősítését is jelenti, miután katasztrofális kudarcot vallott a Hamász október 7-i támadásainak megakadályozásában. „Ez a művelet messzemenően bizonyítja, hogy jelenleg talán ők a legkreatívabb és legkegyetlenebb hírszerző szervezet a világon” - mondja.
Ideges közemberek
Az izraeli offenzíva járulékos kárainak köszönhetően azonban annak hatásai - mind fizikai, mind pszichológiai értelemben - korántsem korlátozódnak a Hezbollah ügynökeire. A francia-libanoni Nadim Kobeissi biztonsági kutató, aki jelenleg a Symbolic Software párizsi székhelyű technológiai cég alapítójaként és vezérigazgatójaként dolgozik, azt mondja, már látott hamis pletykákat és félrevezető videókat terjedni a libanoniak körében, amelyek például azt sugallják, hogy az iPhone-ok is felrobbannak.
„Az emberek elveszítik az eszüket, mert lehetetlen úgy gondolni erre, hogy korlátozza a Hezbollah kommunikációját és képességeit anélkül, hogy felismernénk, hogy ez a szomszédos lakosságra is terrorizáló hatással lesz.”
Kobeissi úgy véli, hogy a támadás járulékos kárai meghatározzák, hogyan gondolkodik majd egy generáció a nyugati technológiáról Libanonban és azon túl. „Az átlagos libanoni embernek nincs konkrét fogalma arról, hogy mit jelent egy ellátási lánc elleni támadás” - mondja. „Azt látják, hogy egy amerikai szövetséges által gyártott eszköz, egy olyan eszköz, amelyre támaszkodnak, felrobbanhat. És sajnálatos, hogy az izraeli hírszerző közösség nem vette figyelembe, hogy ennek globálisan milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek”.”
A bizalom kérdésétől eltekintve, a Harvardon dolgozó Bruce Schneier szerint Izrael támadása eszkalációt is jelent - egy újfajta támadást, amely most, hogy már bizonyítást nyert, biztos, hogy valamilyen formában ismét előfordulhat, talán még Izrael elleni megtorló akcióban is.
„Nem csak a Hezbollahnak kell aggódnia. Ukrajna helyében is aggódnék. Ha én lennék Oroszország, aggódnék. Ha én lennék Izrael, aggódnék. Ez nem csak egy irányba megy” - mondja. „Most már mindannyian az összekapcsolt eszközök világában élünk, amelyek váratlan módon fegyverré tehetők. Hogyan néz ki ez a világ?”
„Globális biztonsági átértékelések”
Az ilyen látszólag alacsony technológiai színvonalú kommunikációs eszközök használata rávilágít a globális ellátási láncok sebezhetőségére, ami aggodalomra ad okot a nemzetközi színtéren. A jogsértés arra készteti az államokat, hogy újra gondolják, hogyan szerzik be és biztosítják az elektronikai eszközöket.
Tony Loughran, globális kockázati szakértő, a Zero Risk International igazgatója/alapítója arra számít, hogy sok állam „arra fogja fordítani a figyelmét, hogy „vajon használtak-e és milyen kódot” a csipogótámadásban, és mérlegelni fogja, hogy az importált technológia milyen kiber-beavatkozási vagy szabotázskockázatot hordozhat magában”.
„Ezért a nagy államok, mint például Oroszország, gyors vizsgálatot kértek annak megállapítására, hogy ki állt a támadás mögött és hogyan hajtották végre. Valamennyi állam szükségszerűnek nyilvánította, hogy kiderüljön, milyen szintű kiber-intervencióról van szó.”
„Az olyan országok, mint Kína és Oroszország legalább a legérzékenyebb szervezeteik - köztük a biztonsági szolgálatok és a hadsereg - által használt kommunikációs eszközök ellátási láncát át fogják értékelni” - mondja Loughran.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
