A halál kufárai és a háborús káosz: hogyan tűntek el százmilliók ukrán fegyverüzletekben?

A Financial Times ukrán kormányzati források és saját oknyomozása alapján azt írja, hogy az orosz-ukrán háború több mint három éve során több száz millió dollárt vesztett már Ukrajna félresikerült fegyverüzleteken.

A lap szerint 2025 májusáig 770 millió dollárnyi (jelenlegi árfolyamon bő 275 milliárd forintnyi) olyan kifizetés valósult meg Ukrajnából, amelyből fegyvereket és lőszert vásároltak volna, de egyelőre semmit nem kaptak érte cserébe. Ez az ország évi, 6-8 milliárd dolláros fegyverbeszerzési költségvetéséhez képest is szabad szemmel is látható összeg.

De mi ment ennyire félre? Ukrajnával kapcsolatban folyamatosan előkerül a korrupció vádja, és ugyan a helyzet messze nem annyira szörnyű, mint ahogy az orosz, illetve oroszbarát propaganda lefesteni igyekszik, az ukrajnai korrupció esetében valóban igaz, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.

Közvetítők kellettek

Azonban a Financial Times nyomozásában érintett dollármilliók esetében azonban jóval bonyolultabb a kép. Kiindulásként tudni kell, hogy Ukrajnában a háború előtti időkben állami tulajdonú, de nem közvetlen állami irányítás alá tartozó cégek, például a Spectechnoexport állami külkereskedelmi vállalat intézték az ország fegyverkereskedelmét – amely leginkább exportot jelentett akkoriban. Az ügyintézés fejében ezek a cégek bizonyos jutalékot kaptak a megvalósult üzletekből

A háború kitörése után azzal szembesült a kijevi vezetés, hogy az ukrán haderő ugyan meglepően jól fel tudta tartóztatni az orosz offenzívát, azonban a hadianyag – elsősorban a tüzérségi lőszerek – mennyisége folyamatosan kritikusan alacsony volt. Kezdetben főként az okozott gondot, hogy az ukrán haderő meglévő, szovjet örökségű fegyvereihez kellett nagy mennyiségben lőszert szerezni. Márpedig ilyenből az Ukrajna mögött felsorakozó nyugati államokban is csak korlátozott készletek voltak. Azoknak az országoknak a többsége, amelyek pedig tudtak volna ilyet szállítani, vagy orosz szövetségeseknek számítottak, vagy nem akartak nyíltan fegyvert szállítani Ukrajnának.

Az ukrán vezetés a már működő, a nemzetközi fegyverpiacon meglévő kapcsolatokkal és tapasztalatokkal rendelkező ukrán külkereskedelmi vállalatokhoz, és a már működő, jutalékos modellhez fordult – csak éppen most a másik irányba kellett mozgatni a készleteket.

Csakhogy egy nagyszabású, gyorsan tüzérségi állóháborúvá fajuló konfliktus igényeinek kielégítésére nem volt felkészülve a piac (és ahogy fentebb írtuk, a meglévő készletek sem voltak általában könnyen elérhetők), így az ukrán kereskedőcégek minden lehetőségre nyitottak voltak, és a hiánygazdaság törvényszerűségei szerint messze a korábbi árak felett is hajlandóak voltak üzleteket kötni. És ezt rengeteg külföldi cég, fegyverkereskedő próbálta kihasználni.

A halál kufárai

Azzal valószínűleg nem mondunk újat, hogy a nemzetközi fegyverkereskedelem nem éppen a tökéletesen megbízható, erkölcsileg és üzletileg is feddhetetlen üzletemberek terepe, különösen az államok szintje alatti, az illegalitás határán található szürke zónákban.

„A fegyverkereskedők a halál kufárai. A végletekig pragmatikusak és cinikusak. Számukra nem létezik az igazság fogalma. Ezek a fogalmak nem léteznek az ő világukban. Azt mondják: ’Itt van a raktáramban. Ha akarod, vedd meg. Ha nem veszed, eladom az ellenségednek”

– mondja Olekszij Reznyikov, 2023-ban leváltott ukrán védelmi miniszter, akinek hivatali ideje alatt számos, most vizsgált, nem teljesített üzlet megköttetett.

Egyes esetekben világos, hogy valóban egyszerűen átverték a kiszolgáltatott helyzetben lévő ukrán vevőket. A piacon számos új szereplő jelent meg, és fűt-fát ígértek az ukránoknak, a pénzt pedig néha részben, néha egészében előre kérték. Ez egyébként bevett gyakorlat a fegyverkereskedelemben, különösen egy háborúban álló ország esetében. Senki sem akar sokmillió dollárnyi fegyvert leszállítani arra az ígéretre, hogy majd valamikor, ha nem omlik össze a célország, majd fizet a kormány. Csakhogy Ukrajna esetében sokszor semmilyen szállítás nem történt, a pénznek pedig nyoma veszett.

Egy 2020-ban nyitott, az arizonai Tucson külvárosában található fegyverkereskedés például 2022-ben 49 millió dolláros szerződést kötött az ukrán haderő ellátására lőszerrel, és az összeg egyharmadát, 17,1 millió dollárt előlegként meg is kapott. Csak éppen a papíron eladott lőszerből semmi nem jutott el Ukrajnába.

És ez csak egy abból a legalább 30 üzletből, amely az ukrán védelmi minisztérium listáján szerepel, és amelynek során egy külföldi fegyverkereskedő kapott ukrán állami pénzt, de vagy le sem szállította a megbeszélt árut, vagy hiányosan, esetleg használhatatlan állapotban.

Nem válogathattak?

Ukrán oldalról a szerződéseket megkötők azzal védekeznek, hogy esélyük sem volt minden szereplőt leellenőrizni, miközben kétségbeesetten próbálták beszerezni az eszközöket, amelyekkel a haderő folytathatta a harcát az orosz agresszorral szemben. Gyenisz Sarapov, aki 2023 szeptemberéig az ukrán védelmi miniszter külföldi szerződésekért felelős helyettese volt, arról beszélt, hogy másfél éves hivatali ideje alatt 25 ezer fegyvereladásra vonatkozó ajánlatot kapott különböző szereplőktől, akik között rengeteg, a piacon újonnan megjelenő cég és ember is volt.

Reznyikov, akinek leváltásához közvetlenül egyébként a hadseregnek szállított, sokszorosan túlárazott ruházattal, illetve élelmiszerellátmánnyal kapcsolatos botrány vezetett (bár az ő személyes érintettsége nem, csupán felelőssége merült fel ebben az ügyben), azt mondja, hogy a cél a katonák ellátása volt, minden áron.

„Ott halnak meg az embereid a frontvonalon lőszer nélkül, és a kezükbe kell adni a lőszert minden nap és minden éjjel.”

Szerinte a nem teljesített szerződések a töredékét teszik ki az összes üzletnek. „Hány szerződést írtunk alá? És hány van a bíróság előtt?” – teszi fel a kérdést.

Ennek ellenére több ügyben is eljárás zajlik az ukrán katonai beszerzésekért felelős különböző tisztviselők ellen, köztük Tomas Nakur és Olekszand Lijev ellen is, akik a honvédelmi minisztérium beszerzésekért felelős vezetői voltak – mindketten tagadják, hogy bármi rosszat követtek volna el, és arra hivatkoznak, hogy iszonyatos nyomás helyeződött rájuk, hogy minden áron szerezzenek fegyvereket és lőszereket a túlélésért küzdő országnak.

Ki tartozik kinek?

Azt, hogy milyen nehéz igazságot tenni ezekben az ügyekben, jól mutatja a Financial Times cikkének egy példája, amely egy hatalmas értékű beszerzésről szól. 2022 végén a Spectechnoexport vezetője, Olekszij Petrov egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott egy Regulus Global nevű amerikai cégtől. A Regulus alapító-vezérigazgatója, Will Somerindyke azt ígérte Petrovnak, hogy több tízezer Nato-standard 155 milliméteres tüzérségi lőszert tudna felhajtani a világon, és leszállítani Ukrajnának.

Márpedig a Regulus – amennyire egy a nemzetközi fegyverkereskedelemben aktív magáncég lehet – megbízható partnernek tűnhetett. A céget 2012-ben alapították, és régi fegyverkészletek felkutatására és az ezzel való kereskedelemre specializálódott. A Pentagon is sokat üzletelt a Regulusszal, amely fontos szerepet játszott a szír polgárháborúban a lázadók fegyverekkel való ellátásának biztosításában (itt is elavult, innen-onnan összeszedett, részben szovjet technológiájú fegyverekhez kellett utánpótlást biztosítania a Pentagonnak, és ehhez a Regulus is segítő kezet nyújtott).

A cég 2022 nyarára már több szállítmány szovjet lőszert és páncélos járművet juttatott el Ukrajnába, és az új, lőszerekre vonatkozó ajánlat akkor érkezett, amikor az európai raktárkészletek már kezdtek kimerülni, Ukrajna pedig sikeres ellentámadások után a tervezett nyári offenzívához igyekezett megfelelő erőt gyűjteni.

A Regulus és a Spectechnoexport nem sokkal később alá is írta az egész háború egyik legnagyobb értékű ukrán fegyvervásárlási szerződését 1,7 milliárd dollár értékben. Az ukrán vállalat előlegként 162,6 millió dollárt ki is fizetett a Regulusnak. Csakhogy a szállítások aztán – ukrán elmondás szerint – nem igazán realizálódtak, a Regulus pedig nem fizette vissza a pénzt, sőt az ukránok szerint a cég az ő előlegükből új vagyontárgyakat vásárolt magának – jelenleg peres eljárásban próbálják visszaszerezni a kifizetett pénzeket.

Az amerikai cég szerint azonban minden máshogy volt. A Regulus azt állítja, hogy 2023 folyamán 70 ezer tüzérségi lőszert szállított az ukránoknak, egyébként pedig pont a Spectechnoexport nem teljesítette szerződési kötelezettségeit, ugyanis a teljes szerződés értékének 30 százalékát, azaz nagyjából 500 millió dollárt kellett volna előre megkapniuk. A Regulus azt is elmondta, hogy a pénz egy részét valóban nem közvetlenül lőszerekre költötték, helyette viszont olyan termelő- és szállítókapacitásokat hoztak létre, amelyek lehetővé tették volna egy ilyen nagy megrendelés teljesítését. Az amerikai cég szerint ők csak áldozatai az ukrán katonai beszerzési folyamatban uralkodó káosznak, illetve a különböző ukrán szereplők közti belső harcoknak.

„Őszintén úgy érzem, az ukrán védelmi minisztérium és az ukrán országos vezetés közti konfliktus közepébe keveredtünk bele, és azért kerültünk ebbe a helyzetbe, mert mi voltunk a legnagyobb szerződés másik végén. Függetlenül attól, ami Ukrajnában zajlott, mi továbbra is teljesítettünk”

– mondja el a maga oldalát Somerindyke, aki állítja, hogy nem ők tartoznak az ukránoknak, hanem nekik tartoznak, mintegy 350 millió dollárral.

A Spectechnoexporttól márciusban távozott Petrov szerint viszont ennek nincs alapja. Az ukránok a Pentagonnál és a kijevi amerikai nagykövetségnél is bepanaszolták a céget, és egy Londonban beadott keresetben összesen 346 millió dollárt követelnek a Regulustól, az előlegeken kívül fennálló tartozásokat, illetve a nemteljesítésből adódó kötbért is várnak a cégtől.

Nincs megoldás

A helyzet összetettségét jól jelzi, hogy 2024 januárjában Marina Bezrukova, egy tapasztalt ellátásilánc-szakértő személyében új vezetőt kapott az ukrán védelmi beszerzésekért felelős állami ügynökség. Kinevezése részben a NATO-partnerek megnyugtatását célozta, akik – ahogy ennek a magyar kormány képviselői, valamint például beiktatása után Donald Trump nyilvánosan is hangot adtak – aggódtak az ukrán fegyverbeszerzések körüli botrányos ügyek miatt.

Bezrukova azt tervezte, hogy saját ügynöksége alá központosítja a beszerzéseket, azonban állítása szerint azonnal nyomás alá került az állami közvetítők részéről, akiknek nem tetszett, hogy a pénzeket ezentúl központilag osztják el.

Megintcsak nehéz lenne igazságot tenni, mindenesetre idén januárban Bezrukovát már az újonnan kinevezett védelmi miniszter, Rusztem Umerov is támadni kezdte, aki szerint Bezrukova „Amazont” csinált a védelmi beszerzési ügynökségből, és túlságosan láthatóvá tette Ukrajna ellenségei számára az ország fegyverbeszerzési erőfeszítéseit. Bezrukovát ezután eltávolították állásából.

A gondot azonban az jelenti, hogy az alapvető probléma, miszerint Ukrajnának több fegyverre, és elsősorban jóval több lőszerre van szüksége, mint amit a vele szövetséges államok vezetése biztosítani tud, továbbra is fennáll. Közben a külföldi fegyverkereskedők nagyobb része már nem szívesen üzletel Ukrajnával – egyesek azért, mert ők „tűntek el” a pénzzel, mások azért, mert attól félnek, nem fognak a pénzükhöz jutni.

Márpedig Ukrajnának az amerikai katonai támogatás a Trump-adminisztráció általi felfüggesztése, majd lebegtetése miatt talán a minden korábbinál inkább szüksége lenne alternatív beszerzési lehetőségekre. Az Ukrajnát továbbra is támogatni kívánó európai „Tettrekészek koalíciója” pénzből talán még tudna is eleget küldeni, de lőszerből biztosan nem, hiszen az európai gyártási kapacitások még mindig a közelében sincsenek az ukrán igényeknek (és az orosz-észak-koreai kapacitásoknak).

Márpedig Ukrajna közvetlenül nehezen tud a gyártóktól vásárolni. A politikai okok mellett ott van az is, hogy a gyártók semmilyen kockázatot nem szeretnek vállalni.

„A gyártók azt mondják, hogy ha nem fizetsz előre, én nem adok neked semmit. Sok közvetítő azt mondja, hogy használom a saját pénzemet, vállalom a kockázatot”

– mutat rá az egykori spectechnoexportos Petrov.

„Minél több a köztes ember, annál magasabb az ár”

– mondja viszont az egyik ukrán nyomozó, aki a „besült” fegyverüzletek ügyein dolgozik. És persze annál több a lehetőség arra, hogy valahol kézen-közön eltűnjön egy-két, vagy akár több tízmillió dollár.