A német kancellár ejti Ukrajnát a regionális választások miatt

Németország Ukrajna legnagyobb katonai donora Európában. Papíron elszántnak tűnik, hogy biztosítsa: Putyin agressziója ne térüljön meg. Most azonban Berlin le akarja állítani a Kijevnek nyújtott újabb támogatásokat.

Egy vihart kavaró levél

Christian Lindner pénzügyminiszter levelet küldött Annalena Baerbock külügyminiszternek és Boris Pistorius védelmi miniszternek, amelyben tájékoztatta őket: az Ukrajna túlélési küzdelmét segítő „új intézkedéseket” csak akkor hagyja jóvá, ha „a finanszírozás biztosított”. Lindner felszólította mindkét kollégáját, hogy „biztosítsák a meghatározott felső korlátok betartását az államháztartásban”.

Ez azt jelenti, hogy Berlin a meglévő kötelezettségvállalásait továbbra is teljesíteni fogja, de a hosszú távú ellátás nem garantálható. A kormány korábban jelezte, hogy reméli, a befagyasztott orosz eszközök felhasználásával új finanszírozási forrásokat lehet fedezni.

De úgy tűnik, senki sem tudja, hogy a forrásokat mikor bocsátják rendelkezésre, vagy hogy „ez jogilag egyáltalán lehetséges-e”, ahogy azt Olaf Scholz szociáldemokrata pártjának egyik szóvivője elismerte. A kormánykoalíció már elhatározta, hogy jövőre felére csökkenti az Ukrajnának nyújtott rendszeres segélyeket, 2027-re pedig a jelenlegi összeg kevesebb mint tizedére.

Jogi kérdőjelek

De a pénzügyminisztérium arra való hivatkozása, hogy egy nemzetközi alapból további forrásokat kell szerezni, amelyek egy része Oroszország befagyasztott vagyonából származna, nem működik. Egyrészt a NATO és a G7 vezető államai még nem hoztak döntést. Ráadásul az orosz pénzek átcsoportosítása jogilag is megkérdőjelezhető. Ez ugyanis a nemzetközi tulajdonjogi rend megsértését jelentené, bármennyire is érthető az agresszor pénzügyeinek felhasználásának gondolata.

Olyan közgazdászok, mint Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet igazgatója és Monika Schnitzer müncheni professzor, az öt gazdasági szakértő elnöke szintén a megszorítások vagy a kiegészítő finanszírozás hiánya ellen figyelmeztetnek. A későbbi költségek sokkal magasabbak lehetnek, mint a most megtakarított pénzeszközök - kritizál Schnitzer, utalva az Ukrajnából érkező további menekültekre is. A szakértők azzal számolnak, hogy egy orosz áttörés esetén a keleti fronton akár 15 millió ember is elhagyhatja az országot - sokan közülük Németország felé vennék az irányt.

Az ember azt feltételezné, hogy Berlin döntése, miszerint befagyasztja az Ukrajnában zajló konfliktushoz nyújtott új katonai segélyeket, nagy hír, amely megér egy magyarázatot vagy legalábbis egy hivatalos bejelentést. Ehelyett a nyilvánosság nem nyilvános dokumentumok újságírói elemzéseiből értesült a kül- és biztonságpolitikában bekövetkezett jelentős változásról.

Lehet, hogy más forrásokból is találnak alternatív finanszírozást, de egyelőre ez azt jelenti, hogy a védelmi minisztérium nem tud továbblépni és megrendelni a fegyveripartól Ukrajnának szánt szállítmányokat, mivel a finanszírozás nem biztosított. Ez magában foglalja a lőszereket és a már leszállított fegyverrendszerek pótalkatrészeit, amelyek így potenciálisan hamarosan használhatatlanná válhatnak. Ide tartozik a Diehl Defence cég által szállított légvédelmi rendszer is, amelyet Pistorius állítólag szeretett volna, de nem kapta meg a finanszírozást.

A német fegyverek nélkülözhetetlenek Ukrajna számára, különösen a légvédelemben és a szárazföldön. A védelmi minisztériumnak van egy listája a kiemelt fontosságú intézkedésekről, amelyekhez további három-négy milliárd euróra lenne szükség. Ha ezeket nem biztosítják, hiányoznának az önjáró tarackok pótalkatrészei, valamint további Patriot rakéták, vagy az Iris-T légvédelmi rendszer egységei. A megtámadott ország tüzérségi lőszerekből is hiánnyal küzd.

Belpolitikai játszmák

Scholz kancellár háromhetes szabadságon volt, amikor a hír nyilvánosságra került, de a hírek szerint jóváhagyta a politikai változtatást az állami kiadások korlátozására tett erőfeszítések érdekében. Az irányelv időzítése és nem nyilvános jellege arra enged következtetni, hogy a kormányzat ezt észrevétlenül akarta áttuszkolni. Mindenesetre mellett Scholz szerdán újra megígérte, hogy Németország segíteni fog Ukrajnának, „ameddig csak szükséges”.

A következetesség és az eltökéltség képét aligha mutatja, ha a pénzügyminisztere diktálja a kül- és védelmi politikát az illetékes minisztériumoknak. A lépés hatalmas következményei ellenére egy kormányszóvivő hétfőn megpróbálta lekicsinyelni Lindner levelének következményeit, de ugye egy szétmálló német kormánykoalíció esetében (a pénzügyminiszter a piacpárti FDP párt vezetője) ez nem igazán meggyőző.

A levél hírére a német hadiipari vállalatok részvényei estek, egyesek 7,6 százalékkal csökkentek. Scholz saját pártján belüli kollégái éles kritikát fogalmaztak meg. Michael Roth, a parlament külügyi bizottságának elnöke „végzetes jelzésnek” nevezte a dokumentumot, és arra figyelmeztetett, hogy „nem tehetjük biztonságunkat a költségvetési nyomástól függővé”.

A költségvetési óvatosság minden bizonnyal az egyik oka annak, hogy Scholz és Lindner ezt az utat választotta. Angela Merkel alatt Németország az úgynevezett adósságféket iktatta be az alkotmányába, amely a szövetségi hiányt a GDP 0,35 százalékára korlátozza - ez a legszigorúbb szabály a hitelfelvételre vonatkozóan a G7-országok közül.

Ennek megváltoztatásához Németországnak vagy vészhelyzetnek kellene nyilvánítania az ukrajnai háborút, vagy törölnie kellene az adósságféket az alkotmányból - amihez a parlament mindkét házának kétharmados többsége szükséges. Mindkettő lehetetlennek tűnik egy összeomlás szélén tántorgó koalíció számára. Az egyetlen lehetőség tehát a könyvek egyensúlyba hozása.

Az ellenzék is azzal vádolta Scholzot, hogy pártpolitikai játszmákat folytat az ukrajnai háborúval. Roderich Kiesewetter, a közvélemény-kutatásokban jelenleg vezető Kereszténydemokrata Unió (CDU) képviselője arra utalt, hogy Scholz „megszegte ígéretét”, hogy támogatja Ukrajnát a szeptemberi tartományi választások előtt három keletnémet tartományban, ahol a közhangulat sokkal kritikusabb Ukrajna felfegyverzésével szemben.

E tartományok közül kettőben Scholz SPD-je a túlélésért küzd regionális parlamenti pártként. A kancellár pártjának bizonytalan helyzetét tekintve az ország keleti részén Ralf Fücks a Zöldektől úgy vélte, hogy „ismét úgy tűnik, mintha a regionális választások fontosabbak lennének Németország nemzetközi felelősségénél”.

A kancellár játszmája

A kormány tagadja, hogy „belpolitikai okokból” csökkentené az Ukrajnának nyújtott támogatásokat, de nem lehet elmenni amellett, hogy Scholz „békekancellárként” kezdi magát feltüntetni. Az európai uniós választási kampány során plakátok jelentek meg, amelyeken a „Biztosítsuk a békét. Szavazz az SPD-re”.

Függetlenül attól, hogy sikerül-e más forrásokat találni Ukrajna finanszírozására, a berlini üzenet nem is lehetne egyértelműbb: a német kormány nem tekinti a háborút elsődleges prioritásnak. Mivel a német társadalom ennyire megosztott az Ukrajnának nyújtandó támogatással kapcsolatban, és mivel az adósságfék pénzügyi kényszerzubbonya korlátozza a költségvetési rugalmasságot, Scholz számára a belföldi kárenyhítés került a középpontba.

A kancellár még a nyaralása előtt bejelentette, hogy jövőre újraválasztását akarja megpályázni a borús népszerűségi mutatói ellenére. A közvélemény-kutatások szerint még saját pártjában is csak a tagok egyharmada szeretné, ha újra indulna. Ugyanakkor a Zöldekkel és a az FDP-vel kötött hármas koalíciója a szakadás szélén áll. Omid Nouripour, a Zöldek társelnöke egy nemrégiben adott interjújában a Merkel utáni korszak „ideiglenes kormányának” nevezte azt a koalíciót, amelyhez pártja tartozik.

A közvélemény-kutatások szerint azonban, ha a koalíció most felbomlana, és új választásokat tartanának, a kormánypártok együttesen a szavazatok kevesebb mint egyharmadát szereznék meg, míg a jobbközép kereszténydemokraták egyedül közel ugyanennyivel győznének. Az Alternative für Deutschland a második helyre kerülne a szavazatok akár egyötödével.

A második világháború óta mindössze két olyan német kancellár volt, akinek nem sikerült elérnie a második ciklusát, és Angela Merkel 16 évnyi kormányzása után Scholz valószínűleg személyes csapásként élné meg a saját kudarcát, hogy nem tudott maradni.

A háború utáni német történelem e bonyolult és kritikus pontján Olaf Scholz a háború kezdete óta ingadozik az Ukrajna iránti támogatás és a segítségnyújtás iránti vonakodás között. Scholz először álló ovációban részesült, amikor a német parlamentben lelkesítő beszédet mondott Ukrajna megsegítése mellett, és ezt Zeitenwende-nek, országa számára fordulópontnak nevezte. Most már vonakodik attól, hogy fegyvereket szállítson Ukrajnának, és több támogatást követel más európai országoktól.

Scholz annyira híres lett arról, hogy látszólagos határozottsággal mond valamit, majd talál egy okot, hogy ne tegye meg, hogy neve Németországban a kitérést jelentő igévé vált. Németül lehet már valakit felszólítani, hogy hagyja abba végre a „Scholzing”-ot!

Putyint valószínűleg nem fogja érdekelni, hogy a német kormánykoalíció legújabb szakadása miért vezette Scholzot és Lindnert az Ukrajnának szánt források korlátozásához. Az eredmény ugyanaz: bizonytalanság, amely nem teszi lehetővé Kijev számára, hogy a jövőre vonatkozóan tervezzen, vagy erős pozícióból tárgyaljon Oroszországgal.

Ahogy Scholz számos kritikusa rámutat, az ebből eredő elrettentés elvesztése mélyen káros az európai biztonság egészére nézve. Végső soron Németország nemcsak Ukrajnának és az európai biztonságnak árt ezekkel a belharcokkal, hanem saját magának is.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)