A német kancellár új világrendje: Berlin visszatérne a nagyok játékába

Az európai vezetők nagy reményeket fűznek a februári szövetségi választásokon létrejött új német kormányhoz. Sokan úgy látják, hogy az új kancellár, Friedrich Merz olyan személy, aki Oroszország ukrajnai inváziója és az Amerikával fennálló kereskedelmi feszültségek közepette új lendületet adhat az erősebb európai egységnek. A 69 éves férfi a jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) párt „régi gárdáját” képviseli; a CDU-t a migrációs szabályok szigorításával ismét hagyományosan konzervatívabbá akarja tenni, de támogatja az EU-t is, és nagyobb hatalmat akar adni központi intézményeinek.

Az első jelzések

Friedrich Merz kancellár (CDU) hivatali idejének első heteiben nyolc külföldi útra vállalkozott. Berlinben fogadta többek között Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és Isaac Herzog izraeli elnököt is. Ez a nemzetközi szerepvállalás azt a célt szolgálja, hogy Németország ismét bekerüljön az európai kontinens biztonságát alakító államok csoportjába, vezető szerepet vállaljon az EU-n belül, és javítsa a Donald Trump-kormányzattal való kapcsolatokat.

Ezért a kancellár jelenleg az európai partnerekkel való erős kapcsolatok kiépítésére, Ukrajna folyamatos támogatásának biztosítására és Németország békefolyamatra gyakorolt befolyására, valamint az Egyesült Államokkal való szövetség megerősítésére összpontosít.

A kül- és biztonságpolitikai hatásköröknek a kancellárián belül és a CDU/CSU irányítása alatt történő összevonása segíteni hivatott Merz terveinek megvalósítását. A német közvélemény elvárja, hogy a kormány külpolitikai tevékenységet folytasson; ezek az erőfeszítések tehát erősíthetik Merz belpolitikai pozícióit és javíthatják a kormány népszerűségi mutatóit.

Ambíciók kontra valóság

A kancellár első külföldi útjaira kiválasztott úti célok az új vezetés külpolitikai prioritásait tükrözik, akárcsak elődjei esetében. Elsődleges célja a szomszédos és partnerállamokkal folytatott párbeszéd újjáélesztése Európában – rögtön beiktatása után Párizsba és Varsóba látogatott. Mindkét látogatás nyitóprotokollként szolgált a közös és vitás kérdések felvázolására, de áttörést nem eredményezett. Franciaországban a fő téma a biztonság volt, beleértve a francia-német biztonsági tanács újraindítását és a francia nukleáris ernyő esetleges európai kiterjesztéséről szóló tárgyalások bejelentését.

Az egyik fő vitapont továbbra is Franciaország (gyengülő) ellenállása az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodással szemben, amelyet viszont Berlin támogat. A varsói látogatás során mindkét fél kifejezte készségét a kétoldalú kapcsolatok és a „Weimari Háromszögön” belüli együttműködés elmélyítésére. A megbeszélések elsősorban a biztonságról, a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséről és a migrációs politikáról folytak. Ez utóbbival kapcsolatban Lengyelország egyértelműen elutasította a határellenőrzés Németország által tervezett szigorítását.

Merz azt is célul tűzte ki, hogy Németország vezető szerepet vállaljon az ukrajnai háborút lezáró békefolyamatban és az európai biztonság alakításában. A Franciaország, Lengyelország és az Egyesült Királyság vezetőivel együtt tett kijevi látogatása ezt a célt szolgálta, csakúgy, mint az Oroszország elleni új szankciócsomag bejelentése arra az esetre, ha a Kreml elutasítaná a 30 napos tűzszünetet.

Ezt a csomagot azonban még nem hajtották végre, mivel további intézkedéseket kívánnak egyeztetni az Egyesült Államokkal – ez a folyamat eddig nem hozott kézzelfogható eredményeket. Az Oroszország elleni, már hatályban lévő 17. uniós szankciócsomagot a fent említett kormányfők kijevi látogatása előtt készítették elő.

Ami a biztonsági kérdéseket illeti, Merz a Párizzsal kötött hagyományos szövetségen túli formátumokban is részt vesz. Ide tartozik az E5-ök csoportja és az északi miniszterelnökökkel (N5) folytatott találkozókon való részvétel.

Eltávolodni elődje vonalvezetésétől

Merz igyekszik eltávolodni elődje politikájától, aki az Ukrajnának nyújtott német támogatás „vörös vonalak” megállapítására összpontosított, és a „stratégiai kétértelműség” álláspontjára helyezkedett. Olaf Scholz kormánya, óvakodva az eszkalációtól, elsősorban arra összpontosított, hogy Ukrajnának légvédelmi rendszereket szállítson, miközben korlátozta a támadó fegyverek biztosítását. A küldött felszerelésekről is rendszeresen közzétett információkat.

Ezzel szemben az új kancellár az ilyen adatok titkosítása mellett döntött, és kijelentette, hogy nem lesz korlátozás az Ukrajna által használt fegyverek körére vonatkozóan. A gyakorlatban azonban Merz politikája – a retorikai változástól eltekintve – alig különbözik az előző kormány politikájától. Az 500 kilométer hatótávolságú Taurus rakétákat továbbra sem szállítják a frontvonalra.

Zelenszkij elnök berlini látogatása során szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben támogatást ígértek Ukrajnának saját nagy hatótávolságú fegyverrendszerek előállításához. Németország emellett bejelentette, hogy további lőszereket, IRIS-T légvédelmi rendszereket és a hozzájuk tartozó rakétákat szállít 2,2 milliárd euró értékben – ez egy eredetileg az előző kormány által indított kezdeményezés.

A kancellár egy 5 milliárd eurós új fegyverkezési csomagot is bejelentett, amelyet a Bundestag már az előző parlamenti ciklusban jóváhagyott. Elődjéhez, Scholzhoz hasonlóan elkerüli a kötelezettségvállalásokat az európai bankokban tartott 300 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon lefoglalásával kapcsolatban.

Legyezni Trump hiúságát

Végül, de nem utolsósorban Merz célja, hogy a lehető legjobb személyes kapcsolatot alakítsa ki Trump elnökkel. Az európai szuverenitás megerősítése melletti nyilvános elkötelezettsége és a jelenlegi amerikai kormányzattal fennálló feszültségek ellenére – amelyek részben az euroszkeptikus AfD támogatásából erednek – az Egyesült Államok továbbra is Németország legfontosabb nem európai szövetségese.

Berlin érdeke az amerikai katonai jelenlét fenntartása Európában. Merz ezért igyekszik meggyőzni Trump elnököt arról, hogy a német politika számos olyan területen megváltozott, amelyeket korábban bírált. A védelmi kiadások növekedni fognak, és Németország elmélyíti részvételét a NATO keleti szárnyának védelmében. Ennek az elkötelezettségnek az alátámasztására a kancellár részt vett a 45. német páncélosdandár ünnepélyes mustráján Litvániában, amely várhatóan 2027 végére éri el a teljes hadműveleti készenlétet.

Külpolitika a kancellár kezében

Merz a kül- és biztonságpolitika maximális ellenőrzésére törekszik, amit az is bizonyít, hogy a kereszténydemokraták átvették a legtöbb, e területért felelős testület vezetését. Különösen sokatmondó Johann Wadephul kinevezése külügyminiszterré, amely szerepkör hagyományosan egy koalíciós partnerre hárult.

Az új kancellár célja az, hogy elkerülje elődje hivatali idejének megismétlődését, amelynek során Annalena Baerbock (Zöldek), a külügyminisztérium akkori vezetője gyakran a kancelláriától eltérő véleményeket fogalmazott meg – különösen az Ukrajnának nyújtott katonai segélyről és a Kínával kapcsolatos politikáról.

Az új kancellár azt is tervezi, hogy létrehozza a Nemzeti Biztonsági Tanácsot (NSC), amely az ország biztonságpolitikájának koordinálásával és tervezésével foglalkozó testület. Jacob Schrot, Merz egyik legközelebbi segítője és hivatalának vezetője lesz a felelős ennek a kancellárián belüli felállításáért.

Az NSC kancellár alá rendelése lehetővé teszi Merz számára, hogy megőrizze a biztonságpolitika feletti ellenőrzést, különösen, hogy a szociáldemokrata Boris Pistorius marad a védelmi miniszter. A kereszténydemokraták fogják vezetni a parlament külügyi és védelmi bizottságait is.

A kül- és biztonságpolitika, mint a belpolitika eszközei

Merz számára az aktív diplomácia egy eszköz a kormány népszerűségének növelésére. Májusban a németek 51 százaléka értékelte pozitívan a kancellár teljesítményét, 32 százalék negatívan, 17 százaléknak pedig nem volt véleménye. A Bundestag-választási kampány során a CDU akkori jelöltje olyan politikusként pozícionálta magát, aki képes a nemzetközi kihívások kezelésére és az SPD-Zöld-FDP koalíció alatt elvesztett hitelesség helyreállítására.

Ennek eredményeként a válaszadók legnagyobb hányada – mintegy 30 százaléka – a CDU/CSU-t tartotta a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben legkompetensebb politikai erőnek.

Az Oroszország által jelentett fenyegetés és az Egyesült Államok európai katonai elkötelezettségének időtartamával kapcsolatos bizonytalanság vált Merz fő érvévé a német alkotmány módosítása mellett. A javasolt módosítás lehetővé tenné, hogy a GDP 1 százalékát meghaladó védelmi kiadásokra ne vonatkozzon az úgynevezett adósságfék.

Merz támogatja azt a javaslatot, hogy a NATO-országok a GDP 3,5 százalékát a védelemre, 1,5 százalékát pedig a kapcsolódó beruházásokra fordítsák. Egyelőre azonban nem világos, hogy az SPD támogatja-e ezt a követelést, vagy hogy a kormány végül is végrehajtja-e azt.

A külpolitikai eszközöket a Németországba irányuló illegális migráció megfékezésére is be fogják vetni. A kereszténydemokraták feltételezik, hogy a szomszédos országokkal való együttműködés és a kitoloncolások számának növelése – a származási országokra gyakorolt nyomás révén, hogy vegyék vissza állampolgáraikat – javítani fogja a helyzetet ezen a területen.

Bár Merz intézkedései segíthetnek helyreállítani Németországnak az EU egyik legfontosabb szereplőjeként kialakult képét, az ország nemzetközi hitelessége végső soron fegyveres erőinek hatékony megerősítésén, valamint a NATO és az EU védelmi, rugalmassági és innovációs képességeit erősítő kezdeményezéseken múlik. Valószínű, hogy Merz továbbra is arra fog hivatkozni, hogy a vitatott reformok szükségessége elengedhetetlen a nemzetbiztonság megőrzéséhez. A német választók számára azonban a CDU/CSU-SPD-kormány hatékonyságának döntőbb mércéje a belpolitikai eredmények – különösen az illegális bevándorlás elleni küzdelem és a gazdasági versenyképesség javítása érdekében tett erőfeszítések – lesznek.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)