Kedd reggel még minden sima ügynek tűnt: a CDU elnökét egyértelmű többséggel kancellárrá választja majd a német parlament alsóháza, a Bundestag, amelyben többsége van a kormánykoalíció pártjainak, azaz a CDU-CSU szövetségnek és a szociáldemokrata SPD-nek.
Friedrich Merz ezt követően átkocsikázik majd a Bellevue Palotába, ahol Frank-Walter Steinmeier államfő hivatalosan is kancellárrá nevezi ki. Délre visszaér a Bundestagba, leteszi az esküjét, majd miniszterei is követik példáját. És este már meg is tartja első ülését az új kormány.
Történelmi bukás
Merz már azt is eltervezte, hogy első külföldi útja szerdán – a hagyományoknak megfelelően, a német-francia kapcsolatok fontosságát hangsúlyozandó – Párizsba vezet majd, ahonnan – szintén jelzésértékű vizitként – rögtön Varsóba utazik majd tovább.
Délelőtt 10 óra magasságában azonban jött a hidegzuhany: a kancellárjelölt első körben nem kapta meg a megválasztásához szükséges abszolút többséget.
„Történelmi bukás”, értékelte a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) a történteket, és aligha túlzott. Eddig ugyanis még sosem fordult elő a szövetségi köztársaság történetében, hogy egy kancellárjelölt ne kapjon elsőre többséget. A Bild pedig árulást emlegetett.
Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
A koalíciós képviselők arcára döbbenet és tanácstalanság ült ki. Tizenegy órára már csak az Alternatíva Németországért (AfD) néhány vidáman csevegő képviselője maradt a Bundestag üléstermében.
Német lapok délelőtt még arról írtak, hogy kedden már aligha lesz második forduló, és a Bundestagnak 14 napja van arra, hogy „válasszon egy kancellárt.”
Lázadás táboron belül
De mi történt? Miért borult a papírforma, és miért esett meg az, ami eddig még sosem?
Merznek 316 szavazatra (a képviselők ötven százaléka plusz egy voksra) lett volna szüksége a kancellárrá választáshoz. Ennek elérése borítékolhatónak tűnt, hiszen a koalíciós pártoknak, a CDU-CSU-nak és az SPD-nek összesen 328 képviselője van a parlamentben.
A kancellárjelölt azonban óriási meglepetésre csak 310 voksot kapott, azaz hat vokssal alatta maradt a küszöbnek. 307 képviselő nemmel voksolt, három tartózkodott, egy szavazat pedig érvénytelen volt. A 630 képviselő közül 621 adta le a voksát.
A jövendőbeli kormánykoalíció képviselői közül tehát nem állt be mindenki Merz mögé, sőt – mivel az ellenzéki képviselők száma 302, a nem szavazatoké ugyanakkor 307 – minimum öt saját képviselő ellene szavazott.
Azt, hogy pontosan kik ők, nem lehet tudni, a szavazás ugyanis titkos. A FAZ-nak a CDU-CSU köreiből azt mondták, hogy képviselőik biztosan igennel szavaztak. „A konzervatívok DNS-ében benne van, hogy megszavazzák a saját jelöltjüket, mégha belül fortyognak is”, állította az egyik forrás.
A szociáldemokraták előzetesen azt hangoztatták, hogy a képviselőik egységesen megszavazzák majd Merzet. És a voksolás után is azt mondták, hogy „a legkisebb jel” sem utalt ennek ellenkezőjére. Szerintük a szociáldemokratákban meg lehet bízni, az a tény pedig, hogy a párt tagságának szavazásán 85 százalék támogatta a koalíciós szerződést, egyúttal megbízást is jelentett a frakciónak. (Az említett szavazáson ugyanakkor csak a tagok 56 százaléka vett részt.)
Megingott bizalom
Bár a felelősséget egyik párt sem vállalta, tény: számos kormánypárti képviselő gyakorlatilag már hivatalba lépése előtt megvonta a bizalmat Merztől.
Hogy miért tette ezt, arra nincs biztos magyarázat. Az mindenesetre tény, hogy a februári előrehozott választások után néhány héttel komoly botrány rázta meg a német politikát. A Bundestag a CDU-CSU és az SPD vezetésével ugyanis fellazította az adósságfék intézményét, és gigantikus méretű, a hadiipari költések jelentős növelését lehetővé tevő adósságcsomagot fogadott el.
Tette ezt annak ellenére, hogy Merz programjában ez nem szerepelt, sőt, a CDU-elnök korábban többször kiállt az adósságfék mellett. Kritikusai szerint az adósságcsomag elfogadásával súlyosan becsapta a választókat.
Merz ezt vitatta, és a nemzetközi körülmények megváltozására hivatkozott.
Volt, aki örült, mások aggódtak
A legnagyobb ellenzéki erő, az AfD – a pártot a napokban nyilvánította szélsőjobboldalivá a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal – nem titkolt örömmel fogadta Merz délelőtti bukását.
„Ez azt mutatja, hogy milyen gyenge alapokra épült a CDU-CSU-ból és a polgárok által leváltott SPD-ből álló kiskoalíció”, írta Alice Weidel, az AfD társelnöke közösségi oldalán az első szavazás után.
A kiskoalíció ironikus megjegyzés, hiszen a jobb- és balközép pártkoalíciója hivatalosan nagykoalíció.
Weidel szerint Merznek azonnal vissza kellene lépnie, és meg kellene nyitnia az utat új választások kiírása előtt. Szerinte az AfD készen áll a kormányzásra.
A Zöldek szintén kritizálták a koalíciós pártokat, mondván, hogy láthatóan nem voltak felkészülve az első körös kudarcra, mint ahogy nincsenek felkészülve a kormányzásra sem. Szerintük a képviselők bizalma megrendült Merzben.
A centrista politikusok közül ugyanakkor többen azt is hangoztatták, hogy ez a helyzet politikai bizonytalanságot és cselekvésképtelenséget jelent, és nagyon rossz üzenetet küld a világ felé. A megoldás szerintük nem Merz félreállítása, hanem a mihamarabbi kiállás mellette – Németországnak azonnal kormányra van szüksége.
A FAZ értesülései szerint az SPD válságtanácskozásán, amelyen a frakcióvezetés a saját képviselőit próbálta a Merz melletti egységes kiállásra bírni, még az „államválság” kifejezés is elhangzott.
Ezt szem előtt tartva a koalíciós pártok végül meg tudtak egyezni a Zöldekkel és a radikális baloldali Linkével arról (a döntéshez kétharmados többség kellett), hogy még kedden megtartják a második fordulót. A képviselők egyébként egyik alkalommal sem elektronikusan szavaztak, hanem az ülésterem melletti lobbiban berendezett fülkében, szavazólapon adták le voksukat.
Másodjára átment, de...
És ahogy azt délután már sejteni lehetett, Merz másodjára átment „a vizsgán”: 325 igen szavazatot kapott, 15-tel többet, mint délelőtt, és 9-cel többet a szükséges minimumnál.
A nem voksok száma 307-ről 289-re csökkent – azaz hatott a koalíciós pártokon belüli „fejmosás”. Három képviselő érvénytelenül szavazott, egy tartózkodott. A sikeres voksolást követően Merzet késő délután a német államfő kinevezte kancellárrá.
Ne feledjük azonban, hogy még a második fordulóban is hárommal kevesebben szavaztak rá annál, mint amennyi képviselővel a koalíció bír. A délelőtti bukás pedig azt jelzi, hogy kormányával szemben még a saját koalícióján belül is bizalmatlanság van. Nehéz ennél rosszabb kezdetet elképzelni.
Persze volt, aki próbálta elviccelni a drámát. „Gyakran a konklávénak sem sikerül elsőre a választás”, mondta Christian Stocker osztrák kancellár, az Osztrák Néppárt vezetője, párhuzamot vonva a szerdától esedékes pápaválasztással.
Hogy az egyre inkább a radikális jobb- és baloldalhoz átpártoló német választók is ilyen könnyedén veszik majd azt, ami kedden történt, az már korántsem biztos.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják. Arról, hogy mi várható a Merz-kormánytól, Káncz Csaba geopolitikai szakértő beszélt podcastunkban:
