A Patrióták is fázhatnak Orbán Viktor veresége miatt – több okból is

A 2024-ben a Fideszt vezető Orbán Viktor, az osztrák FPÖ-t elnöklő Herbert Kickl, illetve az akkor éppen ellenzékben lévő cseh ANO-t vezető Andrej Babis által megalapított Patrióták Európáért politikai szövetség nem egyszerűen egy újabb európai parlamenti (EP) frakciónak készült.

A cél nem titkoltan „Brüsszel bevétele”, az Európai Unió kormányrúdjának elfordítása volt, és maradt azóta is. És ha pusztán a számokat nézzük, a Patrióták végrehajtották azt a bizonyos repülőrajtot, hiszen szinte a semmiből (bár az érintett pártok más képviselőcsoportokban már korábban is jelen voltak az EP-ben – a szerk.) szinte azonnal a Parlament harmadik legnagyobb frakciója lett, és ezt a pozícióját azóta is őrzi.

De milyen hatással lesz a Patriótákra Orbán Viktor választási veresége? Papíron nem kellene nagy törést okoznia, hiszen a Fidesz EP-frakcióját nem érinti a dolog, ők elvileg 2029-ig, a következő EP-választásig maradnak a helyükön (legalábbis létszámban, hiszen az például kiderült, hogy Orbán Balázs csak júliusig marad képviselő Országgyűlésben, utána helyet cserél Szekeres Pál mostani fideszes EP-képviselővel).

Sőt akár – ahogy az egyébként a Fidesz körüli nyilvánosságban fel is merült azután, hogy a vesztes miniszterelnök bejelentette, nem veszi fel képviselői mandátumát – az is egy lehetséges forgatókönyv lenne, hogy Orbán Viktor ezután minden energiáját az európai politikának szenteli, beül akár az Európai Parlamentbe is, és személyesen vezeti a Brüsszel meghódítására törő Patrióták csapatát.

Mérgező szövetség

A valóságban azonban igencsak főhet a feje a többi patriótának, különösen a francia Nemzeti Tömörülést vezető – de a közügyektől történt eltiltása miatt az elnökválasztáson nem induló – Marine Le Pennek és a spanyol szélsőjobboldali Vox elnökének, Santiago Abascal Condénak.

A probléma egyfelől ideológiai és PR-jellegű. A magyar kormány propagandája persze némileg túlzott is abban, hogy Orbán Viktor a világ szuverenista/patrióta/illiberális/szélsőjobboldali (a megfelelő szájíz szerint aláhúzandó) politikusainak és pártjainak egyfajta szellemi világítótornya és követendő mintaadója. De tény, hogy egy 16 éve kormányon lévő, országában sokáig megdönthetetlennek tűnő hatalmat kiépítő vezető azért mégiscsak felmutatható példát és követhető mintát kínált.

Arról nem is beszélve, hogy a Patrióták valami olyasmit állítanak, hogy az Európai Unió vezetése eltávolodott az „egyszerű európai emberektől”, és valójában ők képviselik az ő valódi akaratukat és érdekeiket. De amikor az egyszerű magyar emberek soha nem látott számban szavazva soha nem látott parlamenti felhatalmazással zavarják el a hatalomból az egész politikai mozgalom legismertebb arcát, akkor ez a logika kicsit megbicsaklik.

Az európai szélsőjobboldalnak eleve egyre nehezebb feladványt ad Donald Trump. Az Orbán Viktor által is már-már minden patrióta atyjaként emlegetett amerikai elnök ugyanis nem nagyon mulaszt el alkalmat, hogy bele ne rúgjon egyet-kettőt Európába, miközben például Grönland megszállásával fenyegetőzik. És a szimbolikus dolgokon kívül a vámokkal vagy éppen az Irán elleni, kétes megalapozottságú háborúval előidézett energiaválsággal nagyon is konkrét, a pénztárcákon is érezhető károkat okoz az európai gazdaságnak és ezen keresztül azoknak a bizonyos egyszerű európai embereknek.

Az Egyesült Államok népszerűsége soha nem látott mélységekbe zuhant az európai kontinensen, a Trumptól érkező dicsérő szavak vagy egyéb támogatások pedig lassan már-már Rejtő halhatatlan Piszkos Fredjének szeretetéhez hasonló hatással bírnak (márpedig az, mint tudjuk, „öl, butít és nyomorba dönt”). Márpedig Orbán Viktor igencsak erőteljesen exponálta magát Trump oldalán, és ezzel valamennyire szövetségeseire is rásütötte a „Trump-bélyeget”.

„A magyarok mindig nagyon közel álltak az Egyesült Államokhoz. Nálunk nem ez a helyzet”

– így igyekezett például eltávolítani magától magyar szövetségesének Trump-barátságát Thierry Mariany, a francia Nemzeti Tömörülés parlamenti képviselője.

És akkor még ott van a „Putyin-bélyeg” is – Európa legtöbb országában egyszerűen nem szalonképes a háborús agresszor Oroszországgal annyira nyíltan jó viszonyt ápolni, mint azt a magyar kormány tette.

Nagy veszteség a Patrióták számára Orbán Viktor elvesztett helye és szerepe az Európai Tanácsban is. Kedden például az Európai Parlamentben a frakció tagjai (is) hevesen támadták az Európai Bizottság által beterjesztett új hétéves uniós költségvetés tervét. A szavazáson végül átment a költségvetésről készült parlamenti jelentés – kérdés, hogy amennyiben egy, a vétó bunkósbotját lóbáló Orbán Viktor árnya is rávetült volna a falra, mennyiben vették volna komolyabban a Patrióták kifogásait.

Persze jelenleg is van aktív miniszterelnököt adó párt a szövetség tagjai között, ám Andrej Babis egyelőre nem igazán jelezte, hogy szívesen átvenné a leköszönő magyar miniszterelnök szélsőségesen konfrontatív szerepét az uniós intézményekkel szemben.

Visszaszednék a pénzt

De van mindennél sürgetőbb gondja is a pártszövetség egyes tagjainak. Az elmúlt években kiderült, hogy Magyarországról jelentős források vándoroltak Marine Le Pen és Santiago Abascal Conde pártjaihoz. A Nemzeti Tömörülés még a 2022-es elnökválasztás előtt kapott egy tízmillió eurós hitelt a Mészáros Lőrinchez közeli MKB Banktól. A Vox pedig 2023-ban és 2024-ben is hitelt vett fel az MBH Banktól, először 6,5, majd 7 millió euró értékben – ráadásul ezt fel sem tüntette pénzügyi beszámolójában, és az is kérdés, megsértette-e ezzel a pártfinanszírozásra vonatkozó spanyol jogszabályokat.

Természetesen elképzelhető, hogy mindkét esetben egyszerű üzleti tranzakcióról volt szó, és mindkét párt piaci alapon is képes lesz hasonló forrásokat bevonni szükség esetén – de az is lehet, hogy a magyar kormányfővel ápolt személyes jó viszony is hozzájárult ezeknek a szerződéseknek a megkötéséhez.

Mindenesetre elképzelhető, hogy hamarosan szüksége lesz vagy lenne a Patriótáknak anyagi források bevonására. 2025-ben ugyanis az EP pénzügyi ellenőrző hivatal megállapította, hogy az azóta megszűnt Identitás és Demokrácia (ID) frakció (amelyhez Marine Le Penék is tartoztak a vizsgált, 2019-2024 közti időszakban) mintegy 4 millió eurónyi összeget költött el nem megfelelő módon. Az ügyben az Európai Ügyészség nyomoz, az EP költségvetési bizottsága pedig felszólította a testület főtitkárát, hogy az ID megszűnése miatt a Patrióta frakciótól szedje be a kérdéses összeget.

Szerdán egy olyan határozati javaslatról szavaz az Európai Parlament, hogy a nyomozás lezárultát nem megvárva „minden lehetséges eszközt” vessen be a szabályokat megszegve elköltött összeg visszaszerzésére – ezek közé tartozik például a parlamenti költségvetésből a Patriótáknak járó források visszatartása is. (A határozatot elfogadták – a szerk.) A Patrióták azzal védekeznek, hogy az ID nem tekinthető frakciójuk jogelődjének, hiszen sem a pártok, sem a képviselők többsége nem azonos a korábbi ID és a jelenlegi Patrióta frakció között.

Nagyjából egy hete pedig egy másik, a Patrióták frakcióját érintő vizsgálatról is érkezett hír. A Transparency International az uniós csalás elleni hivatalt (OLAF) kérte fel, hogy kezdjen vizsgálatot és javasoljon intézkedéseket Philip Claeys, a Patrióták főtitkára ellen, arra hivatkozva, hogy Claeys korábban ugyanezt a tisztséget viselte az ID-nél is, így további foglalkoztatása veszélyezteti az uniós források helyes felhasználását, illetve az EP hírnevét. Ugyan Claeyst a pártszövetség alkalmazza, erre tehát nincs befolyása a parlamentnek, a források esetleges felfüggesztésével talán el lehet érni a távozását.

A Patrióták a maguk részéről a vizsgálatokat 2025-ben „boszorkányüldözésnek” nevezték, és azt állították, hogy ezek célja a brüsszeli vezetéssel szemben kritikus hangok elhallgattatása.

Mindenesetre tény, hogy Marine Le Pent tavaly jogerősen is elítélték egy hasonló (kampánypénzek helytelen felhasználását érintő) ügy miatt. Ennek folyományaként jelen állás szerint a 2027-es elnökválasztáson nem indulhat majd el.

Látható tehát, hogy egy-egy ilyen ügy nagyon komoly következményekkel is járhat az érintett politikusok, illetve pártok számára. Felmerülhet az a kérdés is, hogy az Orbán-kormány távozása után előkerülhetnek-e további kellemetlen információk a magyar kormány és európai politikai szövetségeseinek kapcsolatáról.

A Patrióták frakciójában ülő pártokon kívül például talán annak az AfD-nek is lehet oka némi aggodalomra, amelynek vezetője, Alice Weidel többször is járt Budapesten, és akit maga Orbán Viktor is fogadott. Nem lenne túlságosan meglepő, ha esetleg kiderülne, hogy Magyarországról vagy Magyarországon keresztül is jutottak források a német párthoz, amely esetben a hatóságok és a választók felé is lenne mit megmagyarázniuk Weideléknek.