Már közhelynek számít, hogy aki uralni tudja ezt a gyorsan változó technológiát, az soha nem látott mértékű gazdasági ellenőrzésre tesz szert, és hatalmas léptékben fogja irányítani az új munkahelyeket. Számos közgazdász szerint jelenleg a "negyedik ipari forradalom" kellős közepén vagyunk.
Kína és az USA közötti hatalmi harc
Tavaly nyáron a kínai kormány hivatalos "aggályos" nyilatkozatot adott ki válaszul az amerikai kormányrendeletre, amely megtiltotta a kínai félvezetőkbe és mikroelektronikába, a kvantumtechnológiába és a mesterséges intelligenciába történő befektetéseket. Az USA azt állítja, hogy a korlátozások azért kerültek bevezetésre, mert ezek az ágazatok kulcsszerepet játszanak a fejlett katonai, hírszerzési, megfigyelési és számítástechnikai képességek fejlesztésében.
Bár a magánszektor a hajtóereje a jelenlegi amerikai technológiai forradalomnak, a kutatás finanszírozásának jelentős részét a „Defense Advanced Research Projects Agency” (DARPA), az új katonai technológiák fejlesztéséért felelős amerikai védelmi minisztériumi ügynökség biztosítja.
Fotó: Depositphotos
A nagyhatalmak törekvése az AWS-re
Nem meglepő, hogy a világ nagy katonai hatalmai óriási összegeket fektetnek be a mesterséges intelligencia kutatás-fejlesztésébe. Bár ez önmagában nem tűnik különösebben veszélyes fejleménynek, az „Autonóm Fegyverrendszerek” (AWS) iránti folyamatos érdeklődésük azonban mindenképpen az.
Az amerikai védelmi minisztérium már bejelentette "Replicator" programját, amellyel Kína és Oroszország e területen való törekvéseit kívánja ellensúlyozni. Az elképzelés lényege, hogy az emberi katonákat a harctéren lényegében kisebb és alacsony költségű, mesterséges intelligencia által vezérelt fegyverrendszerek hullámaival egészítsék ki, amelyek feláldozhatók és megsemmisülésük után gyorsan pótolhatók. Ezek önpilótás hadihajók és pilóta nélküli repülőgépek formájában valósulhatnak meg, amelyeket a szárazföldön, a tengeren, a levegőben vagy az űrben vetnek be.
Az amerikai haditengerészet tavaly ősszel már bemutatott egy sikeres támadást egy szimulált ellenséges célpont ellen éles rakétákkal egy pilóta nélküli hajóval. Emellett a Pentagonnak több, mint 800 folyamatban lévő katonai AI projektje van, beleértve a "Loyal Wingman" programot és az olyan raj drónokat, mint a V-BAT légi drón.
Következmények a nem-állami szereplőkre és a terrorista csoportokra nézve
Az AWS-ben végzett katonai kutatások azzal a hatással is járnak, hogy a nem-állami csoportok potenciálisan a fegyverek egy új, pusztító erejű formájához jutnak hozzá. A katonai területen elért technológiai fejlődés gyakran a nem-állami szereplők képességeinek az előhírnöke, különösen akkor, ha alacsony belépési korlátot kínálnak.
Az AWS csökkentheti, vagy akár teljesen meg is szüntetheti a terrorizmus fizikai veszélyeit, miközben nagyobb anonimitást is biztosít. A terroristáknak többé nem kell fizikailag jelen lenniük ahhoz, hogy támadást hajtsanak végre, és rendkívül nehéz lesz azonosítani az AWS üzemeltetőjét.
Ezek a képességek már most is rendelkezésre állnak a terroristák számára a kézi drónok használata révén. A jemeni húszi lázadók például ezt a taktikát alkalmazzák a Vörös-tengeren végrehajtott támadásokhoz. Az AWS potenciálisan sebezhetetlen az olyan hagyományos ellenintézkedésekkel szemben, mint a zavarás.
Ezenkívül lehetőséget nyújtanak az erőszaporításra („force multiplication”), mivel nem feltétlenül igényelnek folyamatos beavatkozást a rendszerbe - ilyenek például a raj drónok. És bár az ilyen törekvésekhez szükséges mérnöki képességek jelenleg nem állnak rendelkezésükre, még a kezdetleges autonóm drónok tandemben való együttműködése is potenciálisan végzetes következményekkel járhat.
Mivel egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy legalább néhány fegyverrendszer idővel autonómmá válik, a dróntámadás elkövetői egyszerűen a "hibásan működő mesterséges intelligenciát" hibáztathatják, és nem lenne mód arra, hogy kiderüljön, ki a tényleges bűnös. Távolról sem a jövőbeni aggodalomról van szó, már most is vannak olyan jelentések, amelyek szerint Ukrajna autonóm támadó drónokat alkalmaz az Oroszország elleni háborújában, hogy esetleg harcosokat célozzon meg emberi felügyelet nélkül.
AI vadászrepülőgépek: Skynet vagy stratégiai fölény?
Az amerikai légierő által májusban elért mérföldkő, amikor egy mesterséges intelligencia által vezérelt F-16-os vadászrepülőgép sikeresen teljesített egy tesztrepülést, világszerte vitákat váltott ki. A katonai repüléstechnológia eme úttörő előrelépése magában hordozza a légi harci stratégiák átformálásának és a modern hadviselés dinamikájának újradefiniálásának lehetőségét. Az izgalmak közepette azonban kritikus kérdések is felmerülnek e forradalmi fejlesztés etikai vonatkozásait, nemzetközi következményeit és homályos jövőjét illetően.
Egy olyan világban, ahol a technológiai fejlődés egyszerűen átlép az erkölcsi és jogi kereteket, az AI katonai műveletekbe való integrálása kétélű kardként jelent meg. Az amerikai légierő ambiciózus célja, hogy 2028-ig több mint 1000 pilóta nélküli, mesterséges intelligenciával vezérelt harci repülőgépből álló félelmetes flottát állítson hadrendbe, a mesterséges intelligencia által vezérelt légi fölényre való agresszív törekvésről tanúskodik.
Ennek a törekvésnek a középpontjában a "Vista" kódnevű, AI által vezérelt F-16-os áll, amely nemrégiben demonstrálta rátermettségét, amikor szimulált légiharcok során felülmúlta az emberi pilótákat, beleértve egy tesztrepülést is, amelynek fedélzetén Frank Kendall, az amerikai légierő minisztere tartózkodott. Ez a teljesítmény nemcsak a mesterséges intelligenciában rejlő hihetetlen lehetőségeket mutatja be a légi harcban, hanem mélyreható aggályokat is felvet az irányítás algoritmusoknak való átadásának következményeivel kapcsolatban.
Páratlan képességek, feltérképezetlen kockázatok
A mesterséges intelligenciával rendelkező vadászgépek előnyei tagadhatatlanok. Emberi társaikkal ellentétben ezek a gépek immunisak a fáradtság, az érzelmi stressz és a fizikai korlátok korlátaira. Azonnal képesek reagálni, hatalmas mennyiségű adatot valós időben feldolgozni, és a manővereket hajszálpontos pontossággal végrehajtani, ami minimálisra csökkentheti a járulékos károkat és maximalizálhatja a küldetés sikerét.
A mesterséges intelligencia erősségei azonban jelentős kockázatokat is rejtenek magukban. Az összetett algoritmusok átláthatatlan természete teret enged a kiszámíthatatlan viselkedésnek, és egy látszólag apró hiba a kódban katasztrofális következményekkel járhat. Ez felveti az elszámoltathatóság kritikus kérdését: Egy mesterséges intelligencia által okozott baleset vagy polgári áldozatok esetén ki viseli a felelősséget - az emberi operátor a helyszínen vagy az arctalan kódsorok?
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
