Amerika nem áll készen egy nagyobb háborúra – de miért nem?

Az Egyesült Államok hatályos Nemzeti Védelmi Stratégiája egyértelműen a Kína és Oroszország feltartóztatására összpontosít. De felkészült-e Washington egy nagyobb háború megvívására?

Súlyos kérdőjelek

Amerika négy nagy katonai szolgálata közül ugyanis három nem tudott elég katonát toborozni 2023-ban. A hadsereg az elmúlt két évben nem teljesítette a létszámcéljait, és 10 ezer katonával, azaz 20 százalékkal maradt el a 2023-as céltól. Ma az aktív szolgálatot teljesítő hadsereg létszáma 445 ezer katona, ami 41 ezerrel kevesebb, mint 2021-ben, és 1940 óta a legkisebb létszám.

A haditengerészet és a légierő sem teljesítette a toborzási célokat – sőt, a haditengerészet mindenhol kudarcot vallott. A tengerészgyalogság volt az egyetlen szolgálat, amely elérte a kitűzött célokat (az apró űrhadsereget nem számítva).

A tengerészgyalogság sikere azonban részben a „Force Design 2030” felülvizsgálatának részeként végrehajtott jelentős haderőszerkezeti csökkentéseknek köszönhető. Ennek eredményeként a tengerészgyalogosok toborzóinak ma közel 19 ezerrel kevesebb aktív szolgálatot teljesítő és kiválasztott tartalékos helyet kell betölteniük, mint még 2020-ban.

Az aktív haderő létszámának csökkenése kevésbé lenne aggasztó, ha egy nagyobb háború vagy nemzeti vészhelyzet esetén nagy tartalékállományt lehetne mozgósítani. A toborzási kihívások azonban még az aktív haderőnél is súlyosabban érintik a tartalékos komponenseket. A Nemzeti Gárda és a tartalékosok létszáma 2020 óta folyamatosan csökken. Tavaly a Légi Nemzeti Gárda és a Légierő tartalékosai egyenként 30 százalékkal maradtak el a toborzási céltól.

A hadsereg tartalékosainak mindössze 9319 újonca volt, holott 14 650 új katona felvételét tűzték ki célul. A haditengerészeti tartalékosok számai ugyanilyen rosszul alakultak - a szolgálat 35, illetve 40 százalékkal maradt el a sorkatonai és tiszti céltól.

Ha valódi nemzetbiztonsági vészhelyzet alakulna ki, Amerika nem lenne képes olyan mozgósításra, mint Izrael és Oroszország. Az Egyéni Készenléti Tartalék (IRR) - amely olyan korábbi aktív szolgálatot teljesítő vagy kiválasztott tartalékosokból áll, akiket a védelmi miniszter háborús vagy nemzeti vészhelyzetben újra aktiválhat - arra szolgál, hogy hidat képezzen az önkéntesek (AVF) és az újjáélesztett sorozás között.

Az IRR-t már a katonák is szinte elfelejtették, de rövid időre hírnevet szerzett, amikor az iraki háború alatt néhány katonát „megállítottak”, azaz kivontak az IRR-ből, és visszatérítették őket az aktív szolgálatba, általában azért, hogy újra bevessék őket. Ma valamivel több mint 264 ezer katona van a teljes IRR-ben.

A hadsereg IRR-állománya az 1973-as 700 ezer főről 2023-ra 76 ezer főre csökkent. Az IRR ma már képtelen arra, hogy még egy nagy intenzitású háború első csatáinak veszteségeihez is elegendő veszteségpótlást biztosítson.

Fizikai alkalmatlanság terjedőben

És még ha több amerikait sikerülne is ösztönözni a jelentkezésre, lehet, hogy nem tudnának szolgálni. A Covid előtt az elsődleges toborzási célcsoportba tartozó - 17 és 24 év közötti - amerikaiak közül 10-ből kevesebb mint 3 volt alkalmas arra, hogy egyenruhát viseljen. Ezek a számok a világjárvány kezdete óta tovább csökkentek.

A legfrissebb adatok alapján a fiatal amerikaiaknak mindössze 23 százaléka alkalmas arra, hogy mentesítés nélkül bevonuljon.

A fiatalok körében elterjedt elhízás, a fizikai alkalmatlanság rekordszintje, a Covid-járvány által súlyosbított mentális egészségügyi problémák és a kábítószer-fogyasztás miatt a fiatal amerikaiak túlnyomó többsége nem alkalmas a katonai szolgálatra. Az ASVAB - a hadsereg újoncoknak szóló szabványosított vizsgája, amely a szolgálatra való alkalmasságot vizsgálja - pontszámai a világjárvány idején meredeken zuhantak.

Az új katonai egészségügyi rendszer, az MHS Genesis 2022-es bevezetése szintén akadályozza a toborzást. Az újoncok korábban eltekinthettek az olyan kizáró tényezők említésétől, mint az évek óta fennálló sportsérülések, az inhalátor használata vagy a mentális egészségügyi tanácsadás.

A Genesis azonban átfésüli a civil egészségügyi nyilvántartásokat, és automatikusan jelzi mindazt, ami a katonai egészségügyi előírásokkal ellentétes. Bár a Genesis kétségtelenül rontotta a toborzók azon képességét, hogy teljesítsék a kvótáikat, ezt azzal érte el, hogy végre az AVF-et is a saját besorozási normáihoz kötötte.

Kinek a hadserege?

Még azok közül is, akik ténylegesen alkalmasak a szolgálatra, sokkal kevesebben vannak, mint akik láthatóan vágynak rá. A Pentagon Népelemzési Hivatalának 2022-es felmérése szerint a 16 és 21 év közötti amerikaiak kevesebb mint 10 százaléka mondja azt, hogy komolyan fontolóra venné a jelentkezést.

A szolgálat iránt érdeklődőket nagyrészt anyagi tényezők motiválják. A válaszadók a fizetést, a egyetemi tandíj-támogatást, az utazási lehetőségeket, az egészségügyi juttatásokat és a karrier készségek elsajátítását nevezték meg a katonai szolgálatot fontolgató öt legfontosabb okként. Mindössze 24 százalékuk mondta, hogy büszkeségből vagy becsületből csatlakozna a hadsereghez.

A két évtizede látott felsülése aláásta az amerikai hadseregnek azt a státuszát, amelyet „a világ valaha ismert legjobb harci erejének” neveztek, ami a közbizalom jelentős csökkenéséhez vezetett. Bár egyesek az amerikai hadsereget „Amerika csapatának” nevezik, a hadsereg a Sivatagi Vihar óta nem nyert csatát -  még mielőtt a legtöbb jelenlegi tagja megszületett volna. A Pew Research Center 2019-es felmérése szerint az afganisztáni és iraki veteránok 58, illetve 64 százaléka szerint nem érte meg harcolni ezekért a konfliktusokért.

A hadsereggel való elégedetlenség nem csak a katonai családokra korlátozódik. A „Z generáció”, amely már a katonai állomány mintegy 40 százalékát teszi ki, más szemszögből tekint a fegyveres erőkben való szolgálatra, mint az őket megelőző millenniumi generáció (amely az Irakban és Afganisztánban harcoló erők többségét alkotta). Ez a „hálózati generáció” elmerült a digitális világban, bizalmatlan az intézményi tekintéllyel szemben, és gyakran pszichológiailag törékenynek tekintik. Akárhogy is nézzük a Z generációt, a befogadásuk nagy feladat egy olyan hadsereg számára, amely a hierarchiát, a fizikai és szellemi erőnlétet és az önfeláldozást helyezi előtérbe.

Az „S” szó

De mit lehet tenni? A hadsereg most drámai lépést tett a toborzási potenciál növelése felé azzal, hogy felállította a „Future Soldier Preparatory Course-t”, egy felzárkóztató programot azon motivált újoncok számára, akik nem felelnek meg az eredeti belépési követelményeknek.

A Future Soldier Prep közel 20 ezer újoncot vesz fel idén, ami lehetővé teheti a hadsereg számára, hogy teljesítse az alacsonyabb toborzási feladatát. De ismeretlen azoknak a katonáknak a hosszú távú potenciálja és teljesítménye, akiknek ennyi kiegészítő segítségre van szükségük csak ahhoz, hogy teljesítsék a kezdeti követelményeket.

Végül pedig itt van a „S” kezdőbetűs szó: a sorkötelezettség. Azóta, hogy 1973-ban megszűnt a kötelező katonai szolgálat, nem történt komoly kísérlet az amerikai sorkatonai szolgálat visszaállítására.

Több kulcsfontosságú amerikai szövetséges, köztük Dél-Korea, valamint az új NATO-tag Finnország és Svédország azonban még mindig részleges vagy általános sorkatonai szolgálatot teljesít. Bár Amerikának valószínűleg soha többé nem lesz szüksége 12 millió katonára, mint 1945-ben, a toborzási erőfeszítések nyilvánvaló kudarca legalább a kötelező szolgálat felülvizsgálatára késztetheti.

A toborzási válság nagyobb nemzetbiztonsági fenyegetést jelent az Egyesült Államok számára, mint a jelenleg a címlapokat uraló háborúk. Ha van egy tanulság, amit Amerika vezetőinek le kell vonniuk az európai és közel-keleti konfliktusokból, az az, hogy a csapatok mozgósítása még mindig elengedhetetlen a háborúk megvívásához.

Amint azt Izrael és Ukrajna is megtanulta, semmilyen high-tech varázslat nem változtatta meg a hadviselésnek ezt az örök realitását. Ha az Egyesült Államok nem hozza rendbe a katonai toborzást, azt kockáztatja, hogy elveszít egy nagyhatalmi háborút - ami súlyos következményekkel járna minden amerikai számára.