Hogyan történhetett ez? A népszerűtlen Joe Biden miatt, aki túl sokáig nem volt hajlandó felismerni, hogy túl gyenge egy második ciklushoz? Vagy Kamala Harris volt a hunyó, akit későn és előválasztás nélkül választottak meg jelöltnek?
Nos, már nagyban megy az okok keresése: miért rúgtak megint luftot a közvéleménykutatók és hol hibáztak nagyot a demokrata párt stratégái?
A stratégia kudarcot vallott
Az már most világos, hogy Harris pozitív üzenete nem talált visszhangra a választók többségénél, akik meg vannak győződve arról, hogy az USA rossz irányba halad. A demokrata jelöltnek nem sikerült elhatárolódnia Bidentől sem, akinek politikájáért alelnökként osztozott a felelősségben.
A nőkre összpontosító stratégiája is kudarcot vallott. Kevesebb szavazatot szerzett tőlük, mint Joe Biden 2020-ban.
Ennek ellenére Kamala Harris megérdemelt egy esélyt. De az emberek nagy része az USA-ban minden tekintetben a saját világában él és nosztalgiával gondolt vissza az első három Trump-évre, amikor gazdaságilag jól ment nekik. Elnyomták magukban a kaotikus utolsó évet a Coviddal, és leszavaztak Trumpra.
Fotó: . MTI/AP/Evan Vucci
Az oktatási szakadék
Végül nem a nemek közötti különbség, hanem az oktatásbeli különbség billentette el a mérleg nyelvét. A demokraták a képzettek és a magas jövedelműek pártjává váltak.
A „kisembereket”, a munkásosztályt már nem tudják elérni. Ebbe sok fekete és latin is beletartozik. Trump viszont hallhatóvá teszi őket.
Csodálják őt, mert olyan jövőt ígér nekik, amelyben méltóságot és méltányos anyagi részesedést kapnak – „még akkor is, ha tudják, hogy ezeket az ígéreteket valószínűleg nem fogják betartani”- írja az Economist. Ez a dolog lényege: tudják, hogy Trump hazug, de nem érdekli őket.
Elégedetlenség a status quo-val
A demokraták nem tudtak milliók számára kielégítő válaszokat adni olyan kulcsfontosságú kérdésekre, mint a migráció, a munkaerőpiac és az infláció. Az elégedetlenség óriási volt, mivel Harris nem tudta megmutatni a választóknak, hogyan tudnák visszahozni a munkahelyeket és újjáéleszteni a rozsdaövezeteket.
A választópolgárok több, mint fele mondta, hogy az infláció közepes nehézséget okozott számára az elmúlt évben, míg közel minden negyedik választópolgár szerint súlyos nehézséget okozott.
A választók több, mint 70 százaléka mondta, hogy dühös vagy elégedetlen az ország állapotával, és csak 7 százalékuk lelkesedett.
Pennsylvaniában a választókat arról kérdezték, hogy „mekkora változásra van szükség az ország vezetésében”, amire 81 százalék válaszolta azt, hogy „jelentős változásra”.
A választók kétharmada szerint az ország gazdasági helyzete rossz, és csak 35 százalékuk szerint jó. A választók alig fele mondta azt, hogy saját gazdasági helyzete rosszabb, mint négy évvel ezelőtt, kétszer annyian, mint ahányan azt állították, hogy gazdasági helyzetük javult a Biden-kormány alatt.
A bumeráng-hatás
Itt epésen jegyezzük meg, hogy az amerikai választók többsége ennek kapcsán most egy olyan embernek adott bizalmat, aki saját cégeit sorra vitte csődbe. Ráadásul, ha ígéretének megfelelően büntetővámokat vet ki minden importra, akkor újra fel fogja korbácsolni az inflációt, amelyet épp most sikerült ellenőrzés alá vonni.
Mi több, ha a bejelentett módon kitoloncolja az „illegális” migránsokat, hatalmas károkat fog okozni a gazdaságnak. Legtöbbjük ugyanis az építőiparban, a vendéglátásban, a mezőgazdaságban vagy az élelmiszeriparban dolgozik.
Trump kihangsúlyozta a változás szükségességét
A változás formulája szerint egyértelmű elégedetlenségre, vonzó jövőképre és konkrét első lépésekre van szükség a változással szembeni ellenállás leküzdéséhez. Trump pontosan ezt nyújtotta azzal, hogy meggyőzően foglalkozott sok amerikai aggodalmaival, annak ellenére, hogy üzletemberként többször is megbukott és kormányzóképességével kapcsolatban is komoly hitelességi problémái voltak.
A kívánatos jövő víziója
Trump világos jövőképet mutatott be, amelyben az amerikai gazdaság megerősítését, az infláció csökkentését és több munkahely teremtését ígérte. Kritikusai ellen a „demokraták nélküli” vízióval szállt szembe, ami érzelmileg is mozgósította az embereket.
Konkrét első lépések
Trump a kampányban kiemelte, hogy őalatta (látszólag) nem volt infláció és kevesebb háború is volt. Harris nem tudta szállítani ezt a nosztalgiát. Trump jelezte, hogy az olyan kérdéseket, mint az éghajlatváltozás, háttérbe szorítja, és az amerikaiak előtt álló „nagy” kérdésekre összpontosít.
Egy bosszúálló elnök
Egyesek remélik, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint amilyennek Trump főzte a választási kampányban. Első hivatali ciklusa bizonyítékot szolgáltat ebbe az irányba – viszont akkor teljesen felkészületlenül érkezett a Fehér Házba.
Ezúttal minden másképp van. Egy bosszúszomjas Trump elnök minden jel szerint neki fog látni, hogy a maga ízlése szerint alakítsa át az országot.
A republikánus többség a szenátusban már biztos. Ez sok lehetőséget fog megnyitni előtte. Az Igazságügyi Minisztériumot és az FBI-t is az irányítása alá akarja helyezni. Még a hadsereg alkotmányellenes bevetésére is utalt a „hazai ellenségek” ellen. Valóban, a Legfelsőbb Bíróság a mentelmi jogról szóló ítéletével többé-kevésbé szabad kezet adott neki.
Európának melegen kell öltözködnie
Trump visszatérése óriási stresszteszt lesz Európa számára. Az olyan politikusoknak, mint a magyar miniszterelnök és Benjamin Netanjahu, akiknek amúgy is problémás a viszonyuk a demokráciával, van okuk az ünneplésre.
Ukrajna kilátásai ezzel szemben borúsak. Trump megpróbálja majd Oroszországgal „szégyenbékére” kényszeríteni. Hogy kilép-e a NATO-ból, még nem tudni, de fel kell készülni rá.
A világítótorony kialszik
A legnagyobb turbulencia az USA-ban várható. Hogyan fogja például Trump kezelni a progresszív Kaliforniát? A centrifugális társadalmi és politikai erők borítékolhatóan megerősödnek a következő években.
A közvetlen kilátások a szó legszorosabb értelmében borúsak. Az USA-nak a demokrácia és a szabadság globális világítótornyaként kialudt a fénye.
Lássuk, mit rejteget a heti makronaptár! 
