Donald Trump újraválasztása az amerikai társadalom egy része számára igazi örömünnepnek bizonyult, sokan voltak azonban, akiket a hír rettegéssel töltött el – különösen azok körében, akik teljesen illegálisan, vagy pedig a szürkezónás lehetőségeket kihasználva tartózkodtak az Egyesült Államokban. Nem egyedi tehát annak a mexikói családnak a története, akiket a Reuters mutatott be, ám mégis szívszorító.
„Hazamenjünk?”
Amikor a hírcsatornák Donald Trumpot hirdették ki az Egyesült Államok következő elnökének, Sonia Coria a férjéhez fordult, és feltette a kérdést, amely a második Trump elnökség kezdete óta egyre több rendezetlen tartózkodási státuszú bevándorlóban felmerült. A család ekkor hét hónapja éldegélt már Arizonában, egy kétszobás lakáson osztozkodva a nő nagynénjével. Egy céljuk volt: új élet építése távol azoktól a veszélyektől és kartellek erőszakos ügyeitől, ami miatt elmenekültek Mexikóból.
A 25 éves Coria alkalmi takarítói munkákat vállalt, míg férje, a szintén 25 éves Carlos Leon kertészként dolgozott. Nyolcéves lányuk, Naomi egy helyi iskolába járt, barátokat szerzett, és kezdett megtanulni angolul, de a társasház medencéjében megtanult úszni is. Az ötéves Carlos pedig épp biciklizni tanult.
Első autójukat részletre vették – egy 2008-as, bézs színű Ford F-150-es pickupot, ami 4000 dollárba került. Szegények voltak – időnként ételosztásokra kellett járniuk, vagy a szomszédok által kidobott háztartási gépeket és játékokat szedték össze –, de így is olyan életet éltek, amiről otthon Mexikóban csak álmodhattak.
Trump győzelme azonban ezt fenekestül felborította. A család törvényesen lépett be az országba, a határátkelőnél kértek menedékjogot, és kérelmük elbírálás alatt állt – ugyanakkor megrémültek, hogy mindent elveszíthetnek.
Fotó: Depositphotos
Ez egy másik ország
Azután, hogy a Trump-adminisztráció megígérte, hogy végrehajtja „Amerika történetének legnagyobb kitoloncolási műveletét”, a hatóságok razziákat tartottak munkahelyeken, állítólagos venezuelai bandatagokat küldtek a hírhedt salvadori börtönbe, és nemzeti gárdistákat, valamint tengerészgyalogosokat vezényeltek a Los Angeles-i kormányellenes tüntetések megfékezésére – a Coria és hozzá hasonlók számára gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nem látják őket szívesen.
A legszerényebb becslések szerint is több mint 200 ezer embert küldött már haza az amerikai adminisztráció, így nem meglepő, hogy sok bevándorló családban kell dönteni arról, hogy maradjanak-e vagy inkább távozzanak.
Coria és családja eredetileg meg akarta várni, hogy Trump ténylegesen hivatalba lépjen, azért, hogy meggyőződhessenek arról, hogy valóban olyan kemény lesz a bevándorlókkal szemben, mint a kampánya alatt ígérte, azonban végül a félelem győzött, és még Trump beiktatása előtt elindultak vissza.
Menjenek, amerre látnak?
Bár Donald Trump látványos deportálási műveletei – például guantánamói vagy salvadori kitoloncolások, amelynek keretében Salvador szuperbörtönében, a CECOT-ban tüntettek el végleg veszélyesnek ítélt elemeket – nagy médiavisszhangot kaptak, összességében az elnöksége alatti deportálási számok még mindig elmaradnak Joe Biden utolsó elnöki évének adataitól. Az új migrációs stratégiában azonban nem a fizikai eltávolítások kerültek előtérbe, hanem az önkéntes hazatérés ösztönzése.
Az amerikai belügy már a bevándorlási bíróságokon is hirdeti ezt az utat. A kihelyezett hirdetmények így buzdítják a migránsokat a hazatérésre:
„Az önkéntes távozás biztonságos. Távozzon saját feltételei szerint, válassza ki a hazautazási járatát!”
A program technológiai eszközöket is bevet. 2025 márciusában az adminisztráció elindította a „CBP Home” nevű alkalmazást, amely a bevándorlók hazatelepülését segíti. Májusban pedig maga Trump jelentette be a „Project Homecoming” kezdeményezést: ennek keretében az országban illegálisan tartózkodóknak 1000 dollárt és ingyenes repülőjegyet ajánlanak fel, ha önként elhagyják az országot.
Az adminisztráció közlése szerint azóta több tízezer ember használta az applikációt és tért haza önként, bár pontos adatokat nem közöltek. A mexikói kormány szerint csak Trump hivatalba lépése óta több mint 56 ezer mexikói állampolgár hagyta el önként az Egyesült Államokat.
Fontos hangsúlyozni: az önkéntes visszatérés nem új eszköz az amerikai migrációs politikában. A nagy gazdasági világválság során is több mint egymillió mexikóit és mexikói származású amerikai állampolgárt ösztönöztek a távozásra – jellemzően jóval többet, mint ahányat hivatalosan deportáltak.
Ennek fényében nem meglepő, hogy Coria és családja is már azelőtt a hazatérés előtt döntött, hogy Trump kihirdette volna a bevándorlóknak adandó juttatásokat: Sonia és Carlos január 19-én, mindössze egy nappal Donald Trump hivatalos beiktatása előtt, a két gyerekkel együtt bepakolták legfontosabb holmijaikat a Ford pickupjukba, és elindultak a mexikói határ felé.
A döntést megelőző hetekben tanúi voltak, ahogy az amerikai hatóságok letartóztatták az egyik mexikói szomszédjukat – alig két házzal arrébb. A látottak mély nyomot hagytak bennük, a nő úgy fogalmazott, hogy ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy nincs maradásuk.
A phoenixi mexikói konzulátuson is megerősítették aggodalmaikat, állításuk szerint egy ott dolgozó ügyvéd közölte velük: menedékkérelmük jogi alapjai gyengék, és jó eséllyel kitoloncolás vár rájuk.
Életveszélyes otthon
Hazatérésük különösen fájdalmas döntés volt. Alig egy éve, 2024 februárjában menekültek el szülővárosukból, a hírhedten erőszakos Uruapanból, miután fegyveresek – a Jalisco kartell tagjaiként bemutatkozva – megjelentek azon az avokádóültetvényen, ahol Leon biztonsági őrként dolgozott. Védelmi pénzt követeltek. Leon nem tudott fizetni, a tulajdonos pedig távol volt. A család akkor úgy érezte, nem maradt más választásuk, mint elmenekülni.
A cikk emlékeztetett, Uruapan jelenleg is a világ egyik legveszélyesebb városa. A hivatalos gyilkossági ráta közel évi 60, 100 ezer lakosra vetítve. A szervezett bűnözés gyakorlatilag átvette az irányítást: zsarolják a vállalkozásokat, a gazdálkodókat, és kegyetlenül leszámolnak azokkal, akik nem hajlandók fizetni.
Ennek ellenére Coria és Leon abban bíztak, hogy az Egyesült Államokban összegyűjtött 5000 dolláros megtakarításuk új esélyt adhat. Úgy tervezték, vesznek egy kis telket, és autószerelő műhelyt nyitnak – a Ford F-150 pickup lett volna a kezdeti munkavégzés fő eszköze. De a határnál minden elromlott.
Kirabolva
Amikor elérték a Nogalesben található Dennis DeConcini határátkelőt, a mexikói Nemzeti Gárda igazoltatta a családot. Leon nem tudta bemutatni a jármű tulajdonlapját – csak egy aznap kiállított ideiglenes engedély volt nála, ezért a hatóságok járműcsempészéssel vádolták meg, és lefoglalták az autót. Ezután 5000 dolláros „bírságot” követeltek, amely egyben a család teljes megtakarításának megfelelő összeg volt, a férfit azonban csak ennek kiegyenlítése után engedték szabadon.
A balszerencsés találkozás után a család teljesen kifosztva, jármű és pénz nélkül maradt. A határállomás előtt, a földön ültek, körülvéve azzal a kevés holmival, amit még magukkal hoztak: mintegy 100 kiló ruha, konyhai eszközök, szerszámok, egy hűtőszekrény, televízió, valamint a gyerekek játékai.
A család esetében a történet végül legalább részben szerencsésen végződött, ugyanis ahogy elkezdett esteledni, a Voices from the Border segélyszervezet munkatársa segíteni tudott rajtuk, közreműködésével végül visszajutottak szülőfalujukba, az Amerikából elhozott csomagjaik egy részével. Az amerikai álom, a biztonság, és nyugalom ígérete azonban végleg szertefoszlott.
Az Európai Drog Ügynökség (EMCDDA) közzétette a legfrissebb, szennyvízvizsgálaton alapuló felmérés eredményeit. 
