Nyilvánvalóvá, hogy kontinensünk példátlan biztonsági kihívásokkal küzd, legyen elég az orosz-ukrán háborúra, vagy Donald Trump megválasztására utalni. Trump 2.0 az EU védelmi stratégiáinak átértékelését hozza el, ami a katonai kiadások növelését jelenti az Egyesült Államok biztonsági garanciáinak csökkentése mellett.
Sebezhető EU
2016-hoz képest az EU most kevésbé lesz képes megbirkózni a Trump-adminisztrációval, illetve elkötelezni magát iránta. A mai EU nemcsak geopolitikailag gyengébb, hanem politikailag is megosztottabb.
Németországot és Franciaországot belpolitikai válságok gyengítik, ami hatalmi vákuumot teremt, amelyet betölthetnek olyan Európa-párti erők, mint a lengyel Donald Tusk, vagy éppen a Trumphoz közel álló illiberális erők, amelyek Trump visszatérésében lehetőséget látnak az EU belülről történő radikális átalakítására.
Az EU továbbra is sebezhető az Egyesült Államok, Kína és más feltörekvő gazdaságok kereskedelmi háborúival, valamint az új többpólusú biztonsági renddel szemben is. Eközben az utóbbi időszakban az Unió inkább veszített, mintsem nyert befolyást a világ színpadán, többek között Ukrajnában és a Közel-Keleten.
Fotó: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson
És akkor színre lép Kubilius
„Nagyon is helyénvaló, hogy az amerikai választási eredmények napján erősítették meg Andrius Kubiliust Európa első védelmi biztosaként” – hangsúlyozza Andrzej Halicki európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt külügyekért felelős frakciójának alelnöke.
A 68 éves litván az EU első védelmi biztosa. Az új biztos portfóliójába tartozik majd az Európai Védelmi Unió létrehozása, valamint az űrbiztonság, amely várhatóan a védelmi képességek teljes spektrumában strukturálja a tagállamok közötti együttműködést.
Mindezt az új Bizottság megbízatásának első 100 napjában egy „Fehér könyv az európai védelem jövőjéről” című dokumentum bemutatásával fogják elérni. kinevezése a posztra a tagállamok eltérő érdekeit hivatott összeegyeztetni, mivel ő egyesíti a független európai képességek fejlesztésére való összpontosítást számos közép-európai állam atlantista álláspontjával.
A védelem kérdésköre
Az EU Szerződései világossá teszik, hogy a védelem egésze (azaz a védelmi ipari ügyeken kívül minden más) a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Következésképpen az új védelmi biztos nem fog szerepet játszani a katonai műveletekben, és nem fogja ellenőrizni az olyan eszközöket, mint a PESCO, a 2017-ben Európa biztonságának megerősítése érdekében indított „Állandó Strukturált Védelmi Együttműködés”, vagy az Európai Békefenntartási Eszköz, amely alapból elsősorban az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat finanszírozzák.
A védelmi biztosi szerep azért fontos, mert az EU biztonság- és védelempolitikájának központi pillére felett rendelkezik hatáskörrel: Európa védelmi ipara fölött. Az elmúlt öt év során egy energikus biztos (Thierry Breton) és pénz segítségével a védelmi és űrkutatási tárcák jelentősége egyre nőtt.
Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az a mód, ahogyan az európai védelmi ipar mély sebezhetőségét és hiányosságait feltárta, csak növelte a védelmi iparpolitika jelentőségét uniós szinten.
Az európai védelmi ipar támogatása
A tagállamok arra ösztönözték az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon azzal az alapvető kérdéssel, hogy miként lehet a legjobban támogatni az európai védelmi ipart. Ez a „Stratégiai Iránytű” támogatásában és a 2022 márciusában kiadott Versailles-i Nyilatkozatban is megmutatkozik, amely hangsúlyozza a védelmi ipar fontosságát. Az e két dokumentum által meghatározott stratégiai irányvonal alapján az EU a továbbiakban közzétette az „Európai Védelmi Ipari Stratégiát”, amelyen keresztül javaslatot tett a jövőbeli „Európai Védelmi Ipari Programra” (EDIP). Ennek keretében az EU először fog közös védelmi beszerzésekre vállalkozni.
Ezen túlmenően a Letta- és a Draghi-jelentés (a két korábbi olasz miniszterelnökről elnevezett jelentés) egyaránt hangsúlyozta, hogy a védelmi ágazat alapvető szerepet játszik az EU általános versenyképességében. Sauli Niinistö minap publikált jelentése a védelmi felkészültségről pedig csak aláhúzza, hogy a védelmi ágazat mennyire fontos lett az EU számára.
Számos nyitott kérdés
Az egyik fő kérdés az lesz, hogy miként fejleszthetők az EU és a NATO kapcsolatai a védelmi iparpolitika terén. Számos vezető és szakértő az Atlanti-óceán mindkét oldalán egy erősebb európai pillér létrehozását szorgalmazza a NATO-ban, különösen most, hogy Donald Trumpot választották amerikai elnökké.
Az elképzelés természetesen nem új, de továbbra sem világos, hogy ez mit jelent a gyakorlatban; mind általános értelemben, mind pedig konkrétan a védelmi ipar területén. Bár a NATO és az EU új vezetésének jellege és ismertsége új energiát ad, továbbra is erősen kétséges, hogy a strukturális akadályokat a következő öt évben sikerül-e leküzdeni. Valójában a NATO és az EU között nagyfokú verseny van a védelmi iparpolitika terén, főként az egyes szervezetek egymást átfedő, de eltérő tagsági struktúrája, valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság ipari érdekei miatt.
Miközben a Bizottság hangsúlyozza, hogy az államok felelősek a fegyveres erőikért, az EU a beruházási, fejlesztési és jogalkotási folyamatok összehangolásával kiegészítheti biztonsági erőfeszítéseiket. Mindezt a NATO-val szoros együttműködésben, annak európai pillérének megerősítése érdekében.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
