Az iráni háború és a fenyegető olajválság árnya miatt kevesebb figyelem irányul az ukrán hadszíntérre, és ami mégis, az leginkább a drónhadviselés kétségtelenül izgalmas fejleményeire vetül. De a levegőben a drónokon kívül még más eszközök is harcolnak, és a közelmúltban két fontos új tény is napvilágot látott ezek vonatkozásában.
Az orosz haderő például elég jelentős eredményeket ért el robotrepülőgépeinek használatával. A Kh-55, Kh-35 vagy Kh-101, illetve Kalibr cirkálórakéták gyökerei még a hidegháború idejére nyúlnak vissza, de komoly gondokat okoznak a modern légvédelmi rakétákból igencsak hiányt szenvedő ukrán légvédelemnek is. Csakhogy ezek a fegyverek igencsak drága és bonyolult darabok, gyártásuk pedig lassú és időigényes folyamat, amelyhez számos speciális alkatrészre is szükség van.
Így aztán az orosz haderő igyekszik kifejleszteni ezeknek a fegyvereknek a modernebb és mindenképpen olcsóbban „tömeggyártható” változatait. És e kísérletek egy része immár az ukrán légtérben zajlik.
Valami régi, valami új
Az ukrán katonai hírszerzés (GUR) az elmúlt hetekben több új orosz robotrepülőgépről is közölt információkat. Az S-71K néven futó fegyvert például már a tavalyi év végén be is vetették ukrán célpontok ellen, az ukránok pedig megmaradt maradványait is elemezni tudták.
Az S-71K-t eredetileg a Su-57-es, ötödik generációs orosz harci géphez tervezték, a Su-57 azonban továbbra is inkább csak elméleti, mintsem valós része az orosz légierő arzenáljának, ezért valószínűleg más repülőgépekre is adaptálták. Az eszköz egyébként egy levegőből indíhtaó robotrepülőgép, amely indítás után „kinyitja” szárnyait, és ukrán becslések szerint nagyjából 300 kilométeres hatótávolsággal bír.
Fotó: TWZ
Az S-71K több szempontból is egyfajta hibrid eszköz, amelyen egyszerre vannak jelen nagyon modern elemek „olcsósított” és egyszerű megoldásokkal. A képeken is látszik, hogy a szerkezetet alacsony radarkeresztmetszetűre tervezték, a „lopakodó” eszközök jellegzetes, ellaposított trapezoid formája is visszaköszön rajta. A szerkezet üvegszálas anyagból, alumíniumötvözet merevítésekkel készült, azonban nem kapott különleges radarelnyelő bevonatot, amely szintén csökkenthetné az ellenséges radarok képességét arra, hogy felfedezzék.
Hasonló költségcsökkentő megoldás az is, hogy az S-71K robbanófejét egy OFAB-250-es bomba adja – ez még bőven a hidegháborús időben, gravitációs bombaként lett kifejlesztve, fő előnye pedig az, hogy még mindig rengeteg van belőle az orosz raktárakban.
Az elektronika viszont új, és az ukrán vizsgálatok szerint „nagyon nagy többségben” külföldi alkatrészekből áll.
Kínai, német, japán, ír, svájci, tajvani és amerikai gyártású komponenseket is találtak az S-71K-ban, ami jól mutatja, hogy az oroszok minden szankció és embargó ellenére továbbra is hozzáférnek külföldi, katonai célokra is használható alkatrészekhez.
Fotó: GRU
Az ukrán elemzés szerint az új fegyver 0,6 Mach sebességre képes, és maximális repülési magassága 8 kilométer körül van. Műholdas adatokkal és tehetetlenségi navigációval találja meg a célját.
Önmagában az S-71K nem fogja megváltani a világot az oroszok számára, hiszen hatótávolsága erősen korlátozott más, akár Ukrajna nyugati határmenti régióit is elérni képes eszközökhöz képest. Azonban „lopakodó” tulajdonságai azt jelenthetik, hogy az ukrán légvédelmi állásokhoz közelebbről lehet útnak indítani, és a légvédelemnek kevesebb ideje van reagálni rá.
További fejlesztések
Készülőben van egy másik változat is. Az S-71M a hírek szerint alkalmas lesz arra, hogy ne külső pilonokon, hanem belső fegyveröblökben szállítsák az olyan eszközök, mint a Su-57-es, valamint az Okhotonyik pilóta nélküli repülőgépek, így nem növeli azok radarkeresztmetszetét.
Ennél is érdekesebb újítás, hogy az S-71M emberi beavatkozással is képes lesz célt választani, azaz menet közben, egy földi irányító is megadhat új célt, illetve segíthet a célravezetésben. Ezzel alkalmas lehet például mozgó célpontok elleni bevetésre is.
Ráadásképpen pedig az oroszok még egy levegőből indítható robotrepülőgépen is dolgoznak, az Izdelije 30-ason. Ez szintén a kilövés után kihajtható szárnyakkal rendelkezik, de hatótávolságát jóval nagyobbra, 1500 kilométer felettire becsülik az ukrán katonai hírszerzésnél.
Szinte a legjobbat kapja Ukrajna
Ezen eszközök ellen nem sokat fognak érni Ukrajna immár az egész világon elismert és keresett „drónvadász” drónjai. A nyugati gyártású légvédelmi rakétákból pedig ugyebár nemcsak Ukrajnában, hanem lassan az egész világon hiány van.
Azonban az ukránok számára jó hír, hogy szintén április végén előkerült bizonyítékok szerint az ukrán légierő majdnem a legújabb AMRAAM, azaz közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétákat (is) használja repülőgépein.
Fotó: X
A híradásokban sokszor csak annyi szerepel, hogy Ukrajna kapott például Patriot légvédelmi rakétákat vagy AMRAAM rakétákat, pedig ezek különböző altípusai között akár több évtizednyi fejlesztések és ennél fogva terméeszetesen jelentős képességbeli különbségek is vannak.
Egy lezuhant rakétadarabról készült fotó alapján most az derült ki, hogy Ukrajna kapott az AMRAAM AIM-120C-8 változatból. Ez pedig szinte a legújabb az AIM-120 sorozatból, ennél fejlettebb már csak a 120D változat lenne, de ezt még csak az amerikai légierő használhatja. A korábban Ukrajnában látott AIM-120A vagy B változatokhoz képest ezek jelentősen nagyobb hatótávolsággal, hatékonyabb robbanófejjel, jobb szenzorokkal és az elektronikus hadviselési eszközökkel szemben nagyobb ellenállóképességgel bírnak.
A hatótávolság különösen fontos kérdés, hiszen levegő-levegő rakéták terén az oroszok eddig hatalmas fölényben voltak ebben a tekintetben, és ugyan az AIM-120C-8 sem tünteti el teljesen a különbséget, némileg kiegyenlítettebbé teszi a terepet.
Az ukránok ezeket a rakétákat az F-16-os vadászgépeikre szerelve és a NASAMS légvédelmi rendszer kilövőegységeibe betöltve is használhatják. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a most megtalált rakétát milyen eszköz lőtte ki, ahogy azt sem, eltalált-e valamit.
Az AIM-120C-8 ukrajnai jelenléte mindenesetre arra utalhat, hogy akármilyen gyakran is fordul Donald Trump amerikai elnök retorikája az orosz-ukrán háború viszonylatában, valaki vagy valakik az amerikai adminisztrációban jóváhagyták vagy egyenesen kezdeményezték az amerikai mellett eddig kizárólag csak a legközelebbi amerikai szövetségesek számára szállított rakétaverzió átadását és bevetését.
Persze az is elképzelhető, hogy a leszállításukra még a Biden-adminisztráció vállalt kötelezettséget, és Trumpék ezt csak teljesítik.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Korábbi tévés újságírók kapják a feladatot. 
