Véget ért Oroszország és Belarusz közös, többnapos hadgyakorlata, a Zapad 2025. A külföldi sajtó némi aggodalommal vegyes várakozással készült az eseményre, és aztán jöttek is szép sorban a hírek arról, hogy milyen félelmetes fegyverek, sőt nukleáris fegyverek bevetését gyakorolta az orosz haderő.

Ez a figyelem bizonyos szempontból teljesen érthető. A Zapad (Nyugat) hadgyakorlat előző, 2021-es felvonása tulajdonképpen az Ukrajna elleni, 2022 februárjában megindított nyílt orosz támadás közvetlen előzménye volt, az ukrán határokon átözönlő csapatok egy része a hadgyakorlat ürügyén tartózkodott előretolt állásokban, bevetésre készen. Maga a hadgyakorlat kimondva is az orosz (és fehérorosz) nyugati határok védelmét, illetve az itt tervezett offenzív hadműveleteket imitálja, azaz a NATO-val való direkt konfrontációt. És hát nem lehet kivenni az egyenletből a tényt, hogy néhány nappal a Zapad 2025 kezdete előtt orosz drónok példa nélküli behatolást hajtottak végre egy NATO-tagállam, Lengyelország légterébe, ahol válaszul tüzet is nyitottak rájuk, azaz az ukrajnai háború kezdete óta először NATO-fegyverek közvetlenül orosz fegyverekre lőttek.

Ugyan komoly elemzők nem számítottak arra, hogy a négy évvel korábbihoz hasonlóan egy újabb fegyveres konfliktust indíthat Oroszország a Zapad mögé bújva, de arra azért volt esély, hogy az oroszok kihasználják az alkalmat a feszültség további növelésére, a NATO egységének és reakciókészségének további tesztelésére, illetve lehetőleg némi pánik keltésére a nyugati közvéleményben.

Nem maradt rá erő?

Ha ezekhez a várakozásokhoz viszonyítjuk, akkor a Zapad 2025-ről ki lehet mondani: sokkal nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Eleve ott van a hadgyakorlat puszta mérete. 2021-ben nagyjából 200 ezer katona vett részt a gyakorlaton, idén a becslések 8 ezertől néhány tízezerig szólnak. (Azért sem könnyű meghatározni a valós számot, mert egy nemzetközi megállapodás értelmében kötelező külföldi megfigyelőket engedni egy bizonyos méretnél – 13 ezer katona – nagyobb hadgyakorlatra. Az oroszok ezért a Zapad 2025 keretében valójában négy külön hadgyakorlatot tartottak, amelyek létszáma külön-külön nem érte el ezt a határt. Tehát amikor a belarusz források ezer orosz és 7 ezer belarusz katona részvételéről beszéltek, az igaz, de összességében lehetett akár 50 ezer résztvevője is a hadgyakorlatnak – de valószínűleg közel sem volt ennyi.)

Közben a lengyel hadsereg pusztán elővigyázatosságból 40 ezer katonát vezényelt a keleti határokra, és a térségbe számos NATO harci repülőgép és egyéb eszköz is érkezett. A fenyegetésre adott válasz tehát minden bizonnyal nagyobb volt, mint maga a fenyegetés, pedig a NATO sem csinált különösebben nagy ügyet a kérdésből.

A visszafogott méret egyfelől lehetett valamiféle békülékenységi szándék jelzése is. A lengyelországi drónok miatt kiélezett helyzetben az oroszok talán nem akarták tovább feszíteni a húrt, és arról is lehet tudni, hogy Alekszandr Lukasenka belarusz elnök néhány nappal korábban éppen az amerikai szankciók némi enyhítését „vette meg” politikai foglyok szabadon bocsátásával. Nem igazán volt tehát érdeke, hogy hatalmas kardcsörtetésbe kezdjen a NATO határain.

A másik ok viszont ennél jóval prózaibb: az orosz haderőnek az ukrajnai erőfeszítései mellett egyszerűen nincs elég embere, harci eszköze, pénze és energiája százezres erődemonstrációt tartani a frontoktól távol.

„Az egyik lehetőség az, hogy Oroszországnak nem igazán van ideje egy rendes Zapad gyakorlatra idén, amikor erőinek nagy része Ukrajnában van lekötve”

– fogalmaz Konrad Muzyka lengyel katonai elemző.

Ezt persze bizonyos körökben fel lehet arra használni, hogy arról beszéljenek: tessék, Oroszország nem fenyeget itt senkit, csak a „háborúpárti” brüsszeliek riogatnak azzal, hogy „háborúban állunk Oroszországgal” (lásd Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének az unió helyzetét értékelő beszédét), és azzal, hogy Oroszország további nyugati irányú agresszióra készül.

Putin personally thanks U.S. officers for attending Zapad 2025.

WTF is happening? pic.twitter.com/zGuoHZ6soW

— Fred Fella (@FredFellaIMO) September 16, 2025

Ezzel annyi a probléma, hogy komoly elemzők és politikusok közül valójában senki nem beszél arról, hogy az Ukrajnában élet-halál harcot vívó orosz haderő jelen állapotában nyílt támadásra készülne NATO-tagállamok ellen. „Csak” arról, hogy Oroszország jelenleg is hibrid háborút folytat a Nyugat ellen, közben pedig, hosszútávon, igenis komolyan fontolgatja határainak, befolyási övezetének nyugatra tolását, akár katonai eszközökkel is.

Láthatatlan csodafegyverek

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy ez a kicsit erőtlen erődemonstráció bizonyos szempontból nem jött annyira rosszul az orosz információs hadviselés számára. De a ló másik oldalára sem lehet átesni: Oroszországnak közben meg kell őriznie azt a képet is, hogy egy erős, tettre és harcra kész, nukleáris erővel rendelkező globális nagyhatalom, következésképp Ukrajna további vagy még erőteljesebb támogatása egyrészt kilátástalan, másrészt veszélyes.

Ennek érdekében azért érkeztek is a szokásos hírek a félelmetes orosz fegyverekről. Oresnyik rakéta, Cirkon rakéta, nukleáris eszközök – az orosz bejelentések között szerepelt a két viszonylag új „csodafegyver”, valamint a mindig megfelelően hátborzongató hatást kiváltó atomfegyver is.

Hogy a valóságban mi volt – nos, azt nem igazán tudjuk. A Cirkon hiperszonikus cirkálórakéta Barents-tengeri kilövéséről ugyan közölt képsorokat az orosz védelmi minisztérium, de ezeken igazából csak egy hajóról indított eszköz kilövése látható, amely aztán eltűnik a messzeségben.

„A valós időben kapott megfigyelési adatok alapján a célpontot közvetlen találat semmisítette meg”

– közölte az orosz védelmi minisztérium, de sem adatokat, sem további felvételeket nem mutattak erről. A Cirkon – mint az orosz haderő számos új, a nyugati haditechnika előtt járóként bemutatott fejlesztése – elméletben lenyűgöző tulajdonságokkal rendelkezik, de igencsak kérdéses, hogy a valóságban mennyire bevethető, mennyire megbízható, és az is, hogy a prototípusokon kívül mekkora darabszámban lenne bevethető.

Az Oresnyik esetében is hasonló a helyzet. Miután korábban már Ukrajnára is kilőtték, erre az eszközre előszeretettel hivatkozik az orosz (és oroszbarát) propaganda „kivédhetetlen”, halálos fenyegetésként, valójában azonban szintén komoly kérdések merülnek fel valós képességei és bevethetősége körül. Ráadásul a Zapadon történt tesztjéről semmilyen információ vagy felvétel nem került elő azon kívül, hogy a műveletek része volt

„a nem stratégiai nukleáris fegyverek lehetséges bevetésének tervezése és vizsgálata, valamint az Oresnyik mobil rakétarendszer értékelése és tesztelése”,

közölte a hadgyakorlat egyik vezető parancsnoka, Pavel Muavejko belarusz tábornok.

Körülbelül ugyanennyit lehet tudni egyébként a nukleáris eszközökkel történt gyakorlatozásról is, igaz, azokkal kapcsolatban maga Lukasenka elnök nyilatkozta, hogy kilövésük gyakorlása is része volt a programnak.

Persze alapvetően érthető, ha egy ország nem szeretné az ellenség figyelő szeme (a gyakorlaton, mint kedden kiderült, több NATO-tagállam megfigyelői, köztük Magyarországé és az Egyesült Államoké is részt vettek) tesztelgetni legújabb fegyvereit. Azonban az elrettentésnek az is része, hogy bizony időnként hihetően meg kell mutatni a képességek egy részét – és erre most orosz részről nem került sor.

180,000 Russian soldiers were announced – only 13,000 showed up.
During Russia's „anti-NATO” exercises in Belarus, they didn't demonstrate the „Oreshnik,” but tactical methods from the last century. Even the Z-TV war correspondents laughed at the parachute jump and other „exotic”… pic.twitter.com/jfbpx5aCmw

— Jürgen Nauditt (@jurgen_nauditt) September 16, 2025

Amit pedig ténylegesen meg is mutattak: ejtőernyős deszantalakulatok bevetése, repülőgépekről ledobott gravitációs bombák, páncélos hadműveletek, ezek mind olyasmik, amiken az ukrajnai háború valósága már régen túllépett. Az ejtőernyős alakulatok a háború első napjai óta a frontvonalakon, közelharcban harcolnak, az orosz bombázóknak esélye sincs az ukrán légtérben tevékenykedni (elavult gravitációs bombák helyett messziről indítható siklóbombákkal dolgoznak), a nagy páncélos alakulatokat pedig perceken belül megtalálnák és semlegesítenék az ellenséges drónok. Kérdés, hogy ilyen műveletek gyakorlásának és bemutatásának vajon mi értelme volt a médiában közzétehető látványos, de nemhogy egy katonai szakértőt, de már egy tájékozottabb újságolvasót sem túlzottan meggyőző felvételek készítésén túl.

A nagy erődemonstráció tehát elmaradt, Oroszország a Zapad 2025-tel legfeljebb a minimumot teljesítette. Persze valójában a NATO-nak nem is az orosz „csodafegyverek”-től vagy az ezrével meginduló modern orosz tankoktól kell tartania, hanem például az olcsó orosz drónok tömegeitől, no meg persze a hibrid hadviselés részét képező információs hadviseléstől.

És hogy mit keresett a hadgyakorlaton egy magyar megfigyelő?

Lapcsoportunk erre vonatkozó kérdésére Vitályos Eszter kormányszóvivő a mai Kormányinfón a Honvédelmi Minisztérium jelentését idézte: eszerint az eseményen a rezidens magyar véderő-attasé volt jelen, más NATO-tagországok katonai képviselőivel közösen.

A minisztérium szerint a részvétel szakmai, nem reprezentatív volt, és a nemzetközi szokásoknak megfelelően „tekintették meg a hadgyakorlat egyik aktív mozzanatát”.