Beszédes karikatúrával illusztrálta a brit The Guardian a minap az Oroszország és Lengyelország (és lényegében a NATO) közötti feszültséget, amely a héten újabb szintet lépett azzal, hogy szerdára virradó éjjel 21 darab orosz drón berepült Lengyelország területére.

A karikatúra egy medvét ábrázol, amely véres karmaival az ukrán lobogót már szétcincálta, a lengyelen pedig egy apró lyukat ejtett. A látszólag éppen ásító ragadózó lábánál egy orosz katona – vagy talán maga Putyin – nyugtatólag megjegyzi: „Csak nyújtózkodik.”

A termetes állat maga is sebesültnek tűnik, a „nyújtózkodása” mégsem tűnik megnyugtatónak, sőt, mintha már kacsintgatna egy újabb zsákmány felé.

A karikatúra nyilvánvalóan Oroszországra utal, amelyről senki sem tudja, hogy mi lesz a következő lépése a jelentős eszkalációt jelentő tömeges drónberepülést követően.

Néhány nap eltelte, valamint az időközben napvilágot látott tények és kommentárok alapján azonban már levonhatunk néhány következtetést az orosz motivációkkal kapcsolatban. 

1. Szándékos berepülés történt

Az, hogy a berepülés szándékos volt, már szerda reggel egyértelműnek tűnt. Egyrészt relatív nagyszámú drón lépte át a határt – a péntek reggeli  lengyel közlések szerint összesen 21. Másrészt nemcsak a támadás alatt álló Nyugat-Ukrajna felől repültek be, hanem Fehéroroszország felől is. Harmadrészt pedig néhány drón több száz kilométer mélyen behatolt Lengyelországba – azaz nem csak „lecsúszott” a pályájáról.

Bár érdekes módon Donald Trump amerikai elnök csütörtökön azt mondta, „lehet, hogy tévedésről” volt szó, Donald Tusk lengyel kormányfő péntek reggel helyretette legfontosabb nyugati szövetségesét: „Mi is szeretnénk, ha a Lengyelország elleni dróntámadás csak tévedés lett volna. De nem az volt. És mi ezt tudjuk.”

De akit mindez nem győz meg, annak érdemes figyelmesen elolvasnia az orosz hadügyminisztérium szerdai közleményét az ügyben. Eszerint az orosz hadsereg nem tervezte lengyelországi célpontok támadását, és „Lengyelország területén nem volt tervbe véve objektumok megsemmisítése”.

Moszkva tehát maga sem vitatja a berepülést, sőt, a szándékosságot sem cáfolja. Szerinte ugyanakkor nem támadó céllal tették ezt.

2. Oroszország tesztelte a NATO-t

De akkor miért? Valószínűleg azért, mert tesztelni akarták Lengyelországot, de még inkább a NATO-t. Egyrészt katonailag: milyen gyorsan képes reagálni a lengyel haderő és az észak-atlanti szövetség, hány vadászgépet mobilizál és honnan, mennyi idő alatt érnek azok a lengyel-ukrán határhoz, beindulnak-e bizonyos csapatmozgások, és még sorolhatnánk.

Megannyi fontos adat, amiből a Kreml számos fontos következtetést vonhat le.  

Bár Mark Rutte NATO-főtitkár arról beszélt, hogy „légvédelmi rendszereink működésbe léptek, és a lengyel F-16-osok, a holland F-35-ösök, az olasz AWACS-gépek, a német Patriotok, valamint a NATO tanker- és szállítókapacitás közös fellépésének köszönhetően megvédtük a szövetség területét”, Tusk maga is elismerte, hogy a drónokból csak hármat vagy négyet lőttek le. (Az ukrán légvédelem hivatalos mutatói ennél sokkal jobbak.) A többi lezuhant – az, hogy személyi sérülés nem történt, és csupán egyetlen ház károsodott, lényegében a szerencsének köszönhető. 

3. Pszichológiai hadviselés 

A lengyel drónberepülés pszichológiai teszt is volt Moszkva részéről: meg akarták tudni, hogyan reagálnak Lengyelország nyugati szövetségesei és főleg Washington, mennyire lesz erélyes a kommunikációjuk, helyeznek-e kilátásba válaszlépéseket, és mutatkozik-e törés a nyugati szövetségben.

A művelet egyben a pszichológiai hadviselés része – ne feledjük, hogy a KGB-ben nevelkedett orosz elnök ebben vérprofi.

A cél a félelem- és zavarkeltés, a nyugati közvélemény elbizonytalanítása, illetve annak az érzésnek az elültetése, hogy „lám, nem biztos, hogy a kormányaink meg tudnak védeni minket”. És azé a gondolaté, hogy „lehet, más politikára, vezetésre lenne szükség a háború elkerülése érdekében.” 

4. Erődemonstráció

A drónberepüléssel Moszkva demonstrálta, hogy erre is képes. És van olyan bátor, hogy simán berepteti drónjait egy NATO-tagország területére.

Egyfajta „fékezett habzású provokáció” történt. Ez volt az első alkalom az ukrajnai háború kitörése óta, hogy a NATO válaszul harci cselekményt hajtott végre az orosz hadsereg hadieszközei ellen.          

Nyilván az időzítés sem véletlen: pénteken kezdődött ugyanis Oroszország és Fehéroroszország Nyugat-2025 kódnevű nagyszabású hadgyakorlata, amely a két ország gyakorlóterein, valamint a Balti-tenger és a Barents-tenger vizein zajlik.

5. Ez nem háborús támadás. Még?      

Oroszország nem támadta meg a NATO-t – a drónberepülést Lengyelország területén nem kísérték hadműveletek, azok továbbra is „csak” Ukrajna területére korlátozódnak. A jelenlegi ismeretek szerint a behatoló drónok nem hordoztak robbanóanyagot, és nem támadtak célpontokat – a kevésbé veszélyes Gerbera-drónokról volt szó, amelyeket főleg „csaliként”, az ukrán légvédelem túlterhelésére használnak.

Ez is arra utal, hogy az oroszok szándéka ezúttal nem a támadás és a pusztítás volt, azaz nem akartak kiprovokálni egy katonai ellenlépést a NATO-tól.       

Ez persze nem veszélytelen játék a Kreml részéről – hiszen mi van, ha a Nyugat erőteljesebb választ ad a vártnál? 

A nagy kérdés persze az, hogy lesz-e orosz támadás a NATO ellen. Erre biztos válasz nincs, hiszen senki sem lát bele Putyin fejébe. Sokan – köztük én is – anno azt is valószínűtlennek tartották, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. És lám, Putyin a geopolitikai egyensúly helyreállítására és a további NATO-terjeszkedés megelőzésére hivatkozva mégis megtette.

Azonban három és fél év után, óriási emberáldozatok árán is „csupán” alig több mint ötödét kebelezte be Ukrajnának, a 2014-ben annektált Krímet is beszámítva. A kelet-ukrajnai front jelenleg is óriási orosz erőket köt le, mint ahogy az ukrán támadások elleni védekezés is. Az orosz gazdaságot megviselik a szankciók, és nyilván a társadalom is kezd belefáradni az elhúzódó háborúba.

Mindezt figyelembe véve öngyilkos lépés lenne Putyin részéről egy új, nagy front nyitása, ráadásul a világ legerősebb katonai szövetsége ellen.

Mert bár Ukrajnában valóban proxy háború zajlik a NATO-tagállamok részvételével, egy közvetlen háború magával a szövetséggel teljesen más dimenzió lenne – és ezzel nyilván az orosz elnök is tisztában van. 

Sokkal valószínűbb, hogy az orosz hadsereg továbbra is Ukrajnára koncentrál majd – a NATO-val szemben marad a tesztelgetés és az erőfitogtatás, amolyan putyini módra.