Donald Trump január 20-i beiktatásával azonnal új világ kezdődött az Egyesült Államokban. Az elnök hatalmas lendülettel vetette bele magát a munkába, és már az első napján elnöki rendeletek egész sorát szignózta, azóta pedig további döntéseket is meghozott. Az nyilvánvaló, hogy a négyéves ciklusának döntő többsége még hátravan, az amerikai lakosság élete azonban már az első néhány hétben is nagyot fordult, különösen a migráció területén.
Az első elnöki döntések legfontosabb (és már látható) sarokpontját egyértelműen a migráció jelentette, amellyel kapcsolatban Trump már a kampány során is rendkívül kemény fellépést ígért, és – ahogy beiktatási beszédében is elárulta – nemzeti vészhelyzetet rendelt el az ügyben. Az amerikai határvédelmi szerv (ICE) ügynökei a hatalomátvétel óta megkezdték a razziákat az illegális bevándorlók körében. Ahogy arról cikkünkben is írtunk, az elnökség első másfél napjában, azaz január 21. hajnala és január 22. reggel 9 óra közt az ICE több mint 460 illegális bevándorlót tartóztatott le. A jelentések szerint a letartóztatottak közt többeket szexuális erőszak, rablás, betöréses lopás, súlyos testi sértés, kábítószer- és fegyverrel kapcsolatos bűncselekmények, letartóztatásnak való ellenállás és családon belüli erőszak miatt kerestek.
Az American Immigration Council összefoglalója szerint a Donald Trump által megálmodott migrációellenes rendeletek több ága még végrehajtás előtt áll. Így egyelőre nem történt meg a nem amerikai állampolgárok által kötelezően adandó ujjlenyomatok begyűjtése – amelyek hiányában kriminalizálnák az ország területén ennek megtétele nélkül tartózkodókat –, mint ahogy a migrációs intézkedéseknek ellenálló államok szövetségi támogatásainak felfüggesztése sem. A razziák elindítása mellett azonban végrehajtották a „gyorsított kitoloncolás” kiterjesztését, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy bírósági meghallgatás nélkül toloncoljon ki valakit a szövetségi törvények által megengedett maximális mértékig. Ennek alapján az amerikai hatóságok jogosultak lesznek bárkit letartóztatni, akit azzal vádolnak, hogy ellenőrzés nélkül lépett be az országba, bárhol az Egyesült Államok területén, és gyorsított kitoloncolás alá vetni, ha úgy vélik, hogy az illető kevesebb mint két éve tartózkodik ott. Így teljes egészében a megvádolt bevándorlóra hárul annak bizonyítása, hogy hosszabb ideje él Amerikában.
Trump az átfogó ICE-razziák mellett egy elnöki rendeletével megpróbálta megszüntetni a születéssel alanyi jogon járó állampolgársági jogot, amely az amerikai alkotmány részét képezi, egészen pontosan annak 14. kiegészítése a következőképpen szól:
„valamennyi, az Egyesült Államokban született, vagy később ott állampolgárságot nyert személy, aki ennek következtében az Egyesült Államok fennhatósága alá esik, a lakhelye szerinti állam, és az Egyesült Államok állampolgára.”
Ennek fényében tehát nem meglepő, hogy egy seattle-i szövetségi bíró blokkolta Trump ezen döntését, amely bejelentése után hatalmas felzúdulást váltott ki, ugyanis civil szervezetek, demokrata vezetésű államok, illetve rengeteg jogász is arra a megállapításra jutottak, hogy az, amivel Trump próbálkozik, egyértelműen alkotmányellenes. Arról, hogy hogyan tudná Donald Trump eltörölni a születéssel alanyi jogon járó állampolgárságot, ebben a cikkünkben részletesebben is írtunk:
Rengeteg embert kéne megtalálni
Trump ígéreteinek értelmezéséhez Magyarics Tamás, az ELTE professzor emeritusának segítségét kértük. Aki a bevándorlók beígért deportálásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy azt biztosan nem fogják tudni százszázalékban betartani. Mint mondta, ők a legkonzervatívabb becslések szerint is több mint 10 millióan vannak az Egyesült Államokban, ráadásul egy részük hollétéről nem tudnak a hatóságok, csak akkor kerülnek látókörbe, ha valami bűncselekményt követnek el.
Magyarics Tamás emlékeztetett, emellett több demokrata vezetésű nagyváros, az úgynevezett „menedékvárosok”, mint például Los Angeles, San Francisco és New York is jelezték, hogy nem működnek együtt a deportálási tervekkel. Így itt előfordulhat, hogy az illegális bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket leminősítik szabálysértéssé, vagy a kevésbé komoly ügyekben akár szemet is hunynak felettük azért, hogy az érintettek ne kerüljenek az ICE látókörébe.
Fotó: MTI/EPA/ABACA pool/Yuri Gripas
A fal
Donald Trump még 2016-ban megígérte, hogy felhúz egy falat az amerikai-mexikói határon a migráció megállítására. Első elnöksége alatt valamivel több mint 400 mérföldig jutott ezen a téren, míg a Biden-adminisztráció teljes egészében leállította az építkezést – az akkor még megválasztott elnök Trump és a még elnök Biden alig egy hónapja keveredett összetűzésbe azért, mert állítólag részenként 5-5 dollárért passzolta el a szövetségi kormányzat a fel nem használt alapanyagokat. Az eladásokat egyébként végül a texasi főügyész állította le.
A fal azonban Trump visszatérésével a Fehér Házba ismét terítékre került. Ráadásul a déli határon elrendelt válsághelyzet lehetővé teszi, hogy az amerikai fegyveres erők valóban befejezzék annak építését, miközben a védelmi miniszter megkapta a felhatalmazást arra, hogy a fegyveres erők és a Nemzeti Gárda tagjait a határra vezényelje. Magyarics Tamás a fal megépítésével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ennek építése szinte biztosan megtörténik majd. Az, hogy 2028-ig a tervezett hosszból mennyi valósul meg kérdéses, Trump azonban tényleg komolyan gondolja a határvédelem megerősítését.
A legerősebb hadsereg
Szintén 2016-ban hangzott el először az az ígéret Donald Trump részéről, hogy a világon legerősebbjévé akarja tenni az Egyesült Államok hadseregét, ennek végrehajtását pedig mind a 2024-es választási kampány során, mind beiktatási beszéde során újból megígérte. A professzor emeritus ennek kapcsán elmondta, a hadsereg fejlesztése alapvetően népszerű téma Amerikában, egyik politikus sem akarja megakadályozni a haderő jobbá és erősebbé tételét, viszont a tervezett fejlesztések végrehajtása alapvetően költségvetési kérdés. Kiemelte, finanszírozásához vagy máshonnan kellene elvenni a pénzt, vagy az adósságplafon emelése lenne szükséges. Ám egyik javaslat sem népszerű a republikánusok körében, az úgynevezett fiskális konzervatívok az adósságteher csökkentését tartják szem előtt, valamint a fizetési mérleg javítását.
Ugyanakkor a hadsereg fejlesztése mellett szólhat az az érv, amelyet a Biden-adminisztráció is használt a több tízmilliárdos Ukrajnának szánt segélycsomagok támogatásának eléréséhez, miszerint azok 90 százaléka az amerikai fegyvergyártásban maradt és munkahelyeket teremtett. A szakértő szavai szerint ezt a korábbi kormány különböző szempontok mentén osztotta el az 50 tagállam között. Hozzátette, a hadsereg fejlesztésének kérdésében Donald Trumpnak alapvetően a fiskális konzervatívok és a munkahelyteremtés közti mezsgyén kell majd egyensúlyoznia, de sok múlik azon is, hogy a hadsereg berkeiből mennyire állnának ellen egy radikálisabb átalakításnak.
Betartja?
Az már Donald Trump beiktatási beszédéből is érződött tehát, hogy nagy tervekből nincsen hiány. Így Magyarics Tamást arról is kérdeztük, hogyan értékeli az elhangzottakat. A szakértő szerint a beszédben alapvetően csupa olyan dolgot ismételt meg, amelyből szinte mindegyik elhangzott már a kampány során: megerősítette a kampányígéreteket, ezzel is kihangsúlyozva, hogy komolyan gondolja azokat – és elnöksége első napjai is erre utaltak. A professzor emeritus véleménye szerint az olyan terveket, amelyekhez elég egy elnöki rendelet vagy elnöki megállapodás, Trump mindenképpen végre fogja hajtani.
Mint mondta, az kérdéses, hogy azon ügyekben, amelyek kongresszusi vagy szenátusi hatáskörbe esnek, pontosan mit tud elérni. Mivel azonban mindkét házban republikánus többség van, jók az esélyei. Kiemelte, a képviselőházban rendkívül szűk a republikánus többség, ha csak egy-két képviselő hiányzik, vagy nem megfelelően szavaz, már nincs meg a szükséges többség, és fennakadhatnak az elnöki tervek.
Magyarics Tamás is kiemelte, hogy a szenátusban valamivel könnyebb a republikánusok helyzete a szenátusban, hiszen itt 53-47 százalékos arányban vannak többségben. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy lehetnek olyan republikánus szenátorok, akik a fősodrony ellen szavaznak. Például a Maine állambeli Susan Collins, vagy az alaszkai Lisa Murkowski. Érdekesség, hogy a szakértő szerint ugyanakkor ellenpéldák is lehetnek, ugyanis több demokrata politikus is jelezte, hogy adott esetben egyes ügyekben hajlandó lenne az elnökkel szavazni. Köztük például Vermont szenátora, a korábban az elnökjelöltségért is harcoló Bernie Sanders is. Azt, hogy összességében mi várható a Trump által megtett ígéretekkel kapcsolatban, Magyarics Tamás így foglalta össze:
egyetlen olyan elnök sem volt, aki minden ígéretét be tudta tartani. A kérdés az, hogy az ígéretek közül Trump 30, 40, vagy 50 százalékot tud-e megvalósítani. De ha nagyjából a felük betarthatónak bizonyul, az már egy egészen jó aránynak számít.
