A világ egy hónapja borzongva figyeli Washingtont. Donald Trump egyoldalú lépéseivel és provokációival felforgatja a globális rendet, szorult helyzetbe hozva nyugati szövetségeseit. De nem csak Európa és a NATO néz szembe új kihívásokkal.
„Ma Ukrajna, holnap Tajvan?”
A kínai vezetés deklarált célja egy új világrend létrehozása, hogy a jövőben meghatározza a nemzetközi politika szabályait. Ennek a stratégiának a részeként Kína az év eleje óta bővíti katonai tevékenységét Tajvan és a Dél-kínai-tenger körül.
A kínai vezetés saját területének részeként követeli az önigazgatású Tajvant, és elutasítja a sziget bármilyen nemzetközi elismerését. Nyílt titok, hogy Hszi Csin-ping elnök Tajvant annektálni akarja, nem kizárva a katonai opciót.
A távol-keleti térségben egyre nagyobb a félelem attól, hogy Trump látványos engedményei Oroszországnak az Ukrajna elleni agressziós háborúban arra ösztönözhetik Kínát, hogy katonai lépéseket tegyen Tajvan ellen. Peking úgy érzékelheti, hogy az engedmények Oroszországnak neki is utat nyit a sziget kínai inváziója előtt.
Fotó: Depositphotos
Mert ha az Egyesült Államok nem megbízható partner Európában, akkor Ázsiában is elveszítheti a hitelességét. „Ma Ukrajna, holnap Tajvan?” –ezzel a címlappal jelent meg a napokba a The Economist cikke, amely a térség katonai és biztonsági szakértőinek aggodalmait elemzi.
Tajvanon Trump lépéseit nagyítóval vizsgálják, és egyesek aggódnak amiatt, hogy kormányának Ukrajnával kapcsolatos megközelítése jelezheti, hogyan reagálna a kelet-ázsiai nagyhatalom és kicsiny szomszédja közötti, a Tajvani-szoroson átívelő konfliktusra.
Mit kell tudni?
Kína szuverenitást követel Tajvan felett – bár a Hszi Csinping vezette Kínai Kommunista Párt soha nem uralkodott ott. Az elmúlt években Peking jelentősen fokozta a Tajvanra gyakorolt katonai, gazdasági és diplomáciai nyomást, valamint a demokratikus sziget megosztottságát célzó dezinformációs kampányokat.
Lai Csing-te tajvani elnök és Kína-szkeptikus Demokratikus Progresszív Pártja igyekezett erősnek beállítani az amerikai-tajvani kapcsolatokat. Trump közelmúltbeli, távolságtartó megjegyzéseit azonban Kína arra használja fel, hogy alátámassza azt az által táplált narratívát, miszerint Washington Tajvanra csak egy bábuként tekint a Kína megfékezésére irányuló erőfeszítéseiben.
Trump azt javasolta, hogy Tajvan fizessen az Egyesült Államoknak „védelmi” pénzt. Azzal is vádolta a szigetországot, hogy ellopja az Egyesült Államok chipiparát, és vámokkal fenyegetőzött, hogy a tajvani chipgyártókat arra kényszerítse, hogy bővítsék tevékenységüket az Egyesült Államokban.
Nagyon áthallásos a történet
A United Daily News, egy tajvani újság egy nemrégiben megjelent vezércikkében megjegyezte: „Trump a kampánya során Zelenszkijt hibáztatta azért, hogy egyáltalán lehetővé tette a háborút, míg Bident azzal vádolta, hogy „felbujtotta az orosz-ukrán háborút”.
A lap így folytatta: „A tajvani Demokratikus Progresszív Párt határozottan elutasítja a »ma Ukrajna, holnap Tajvan« összehasonlítást. Ukrajna azonban, amely nem a tárgyalóasztalnál, hanem az étlapon találta magát, minden eddiginél világosabb figyelmeztetést ad Tajvannak. Ha Zelenszkijnek nem lett volna szabad megengednie a háborút, akkor ki a felelős azért, hogy Tajvan a világ egyik legveszélyesebb robbanáspontjává vált?”
A tajvani Nemzetvédelmi és Biztonsági Kutatóintézet januárban közzétett felmérésében a megkérdezettek 47 százaléka úgy vélte, hogy az amerikai-tajvani kapcsolatok változatlanok maradnak, míg 24 százalékuk romlásra számít. Mindössze 12 százalékuk vélte úgy, hogy a kapcsolatok javulni fognak.
Figyelmeztető jelzések
Bonnie Glaser, az amerikai Indo-csendes-óceáni program German Marshall Fund ügyvezető igazgatója leszögezte a Newsweeknek: „Trump a kampány során világosan kijelentette, hogy az ukrajnai háború befejezése kormánya egyik prioritása lesz. Soha nem utalt arra, hogy szándékában állna megoldani a Peking és Tajpej közötti nézeteltéréseket. Úgy vélem, hogy Trump el akarja kerülni a katonai konfliktust a Tajvani-szorosban. A Tajvannal kapcsolatos fő céljai közé tartozik Tajvan kereskedelmi, az Egyesült Államokkal szembeni többletének kezelése, és több félvezetőipari beruházás behozása az Egyesült Államokba.”
Trump múlt decemberben Michael Antont nevezte ki a külügyminisztérium politikai tervezési igazgatói posztjára, ami rossz előjel lehet Tajvan biztonsága számára.
Anton 2021-ben írt egy cikket a The Federalist számára „Miért nem áll egyértelműen Amerika érdekében, hogy háborút vívjon Tajvan miatt” címmel. Ebben az elemzésében Anton a Tajvannal kapcsolatos amerikai politikát „hidegháborús relikviának” nyilvánította, és leszögezte, hogy „nincs olyan alapvető amerikai nemzeti érdek, amely arra kényszerítene minket, hogy háborúba menjünk Tajvanért.” Egyben figyelmeztetett, hogy Kína katonai ereje azt jelenti, hogy „nincs garancia arra, hogy győzni tudnánk, vagy akár csak meg tudnánk állni a helyünket” a sziget védelmében.
Barátom, Hszi elnök
Trump két hónapja az NBC Newsnak adott interjújában a kínai vezetővel, Hszi Csin-pinggel való „nagyon jó kapcsolatát” dicsérte, és nem volt hajlandó megerősíteni, hogy egy kínai inváziós kísérlet esetén megvédi Tajvant. „Soha nem mondom ezt, mert tárgyalnom kell a dolgokról” – mondta Trump az NBC-nek. Trump hozzátette, hogy jobban örülne, ha Peking nem támadná meg az önkormányzatisággal rendelkező szigetet.
A kampány során Trump gyakran érvelt azzal, hogy a Tajvan körüli feszültségek azért tetőztek az elmúlt években, mert Hszi elnök „egyáltalán nem tiszteli Bident”.
Trump két napja pedig kijelentette, hogy Kínával lehetséges egy új kereskedelmi megállapodás megkötése és arra számít, hogy Hszi elnök meg fogja őt látogatni. „Van egy kis verseny Kínával”, de szerinte alapvetően jó a kapcsolata a kínai vezetővel.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Csak a dízel nagykerára drágul. 
Új világrend jöhet, új nagyhatalmakkal, kriptovalutákkal
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
