Egyre félelmetesebb az észak-koreaiak és oroszok együttműködése, már nem csak az ukránok aggódhatnak

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor 2023. szeptemberi találkozója nyomán világossá vált, hogy Észak-Korea a korábbi diplomáciai támogatás után katonai segítséget is fog nyújtani Oroszországnak. Kezdetben sokan azért szkeptikusak voltak e segítség valós értékével kapcsolatban. Az észak-koreai haderő ugyan hatalmas, de fegyverzete igencsak elavult, és kérdések merülhettek fel még az oroszoknak szállított lőszerek minőségét illetően is, mivel ezek jelentős része feltehetően már hosszú évek, esetleg évtizedek óta raktárakban porosodott, de az új észak-koreai gyártás minősége is kérdéses volt.

Azóta azonban azt láthattuk, hogy a mennyiség ebben az esetben igenis átcsapott a marxi elvek szerint minőségbe, hiszen közelmúltbeli jelentés szerint Észak-Korea 2023 szeptembere és 2025 márciusa között 4-6 millió tüzérségi lövedéket szállított Oroszországnak (összehasonlításul: Oroszország a becslések szerint 2,3 millió ilyet gyártott 2024-ben), és az orosz haderő számos egysége mára szinte kizárólag észak-koreai lőszert használ.

Sokszoros pontosság

Volt azonban olyan terület, ahol az utóbbi hónapokig nem tűnt ilyen sikeresnek az együttműködés. Az észak-koreaiak által szállított KN-23-as (a koreai haderőben Hvaszong 11A néven futó) rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták ugyanis kezdetben totális kudarcnak tűntek. Ukrán összesítések szerint a kilőtt rakéták fele letért a pályájáról vagy felrobbant menet közben. Ez az arány gyakorlatilag használhatatlanná tette a KN-23-asokat, mivel ezeket a fegyvereket – legalábbis elméletben – nem az ukrán lakosság terrorizálására, hanem kiemelt célpontok, például légvédelmi ütegek, ellenséges csapatösszevonások, repülőtereken felfedezett harci gépek, fontos szállítmányok megsemmisítésére kellene használni, ahogy a hasonló kategóriájú orosz Iszkander rakétákat. Mivel ezek általában „időszenzitív” célpontok (azaz rövid idő áll a rendelkezésre megsemmisítésükre, utána eltűnhetnek a hírszerzés szeme elől), nem fér bele a támadónak az, hogy 50 százalék alatti eséllyel semmisítse meg ezeket. (Az arány pedig ennél is jóval kevesebb lehetett, mert a levegőben nem meghibásodó rakéták is célt téveszthettek vagy az ukrán légvédelem is lelőhette ezeket.)

Csakhogy Kirijlo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés (GUR) vezetője szerint az oroszok saját szakembereik segítségével jócskán javítani tudtak a KN-23-asok teljesítményén.

„Ez az orosz és az észak-koreai szakértők közös munkája. Emellett modernizálják a nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétákat, egyes tengeralattjáró-technológiákat, illetve sajnos a nukleáris robbanófejek szállítására is képes ballisztikus rakétákat is”

– állította egy interjúban. Az eredmény pedig igencsak látványos:

„Az elején szállított KN-23-asokhoz képest a mostaniak teljesen mások a technikai jellemzőiket tekintve. A pontosság sokszorosára nőtt.”

Ezekkel a fejlesztésekkel pedig a KN-23-asok már hatékony részét képezik az orosz fegyverarzenálnak. Ez azért is különösen fontos fejlemény, mert az Iszkanderek gyártási kapacitása még az elmúlt hónapok orosz erőfeszítései után is igencsak véges. A KN-23 egyébként eredetileg az Iszkander észak-koreai változataként készült, de az eredetinél több „hasznos teher” szállítására képes.

A KN-23-asok fejlődése nemcsak Ukrajna számára rossz hír, hanem Dél-Korea és áttételesen az Egyesült Államok számára is. A KN-23-asok becsült, akár 900 kilométeres hatótávolsága ugyanis a potenciálisan Dél-Korea teljes területét a rakéta lehetséges célpontjává teszi, és ugyan nukleáris robbanófej esetén néhány száz vagy akár egy-két kilométeres „félrehordás” nem igazán számít, hagyományos robbanófej esetén a pontosság és a megbízhatóság növelése sokszorosan veszélyesebbé teszi ezeket a fegyvereket.

A KN-23-asok fontos szerepet játszanak az elmúlt hetek intenzív, Ukrajna ellen intézett légicsapásaiban is. Bár általában az ukrán hatóságok nem közlik – és talán nem is mindig tudják –, hogy egy-egy becsapódott vagy lelőtt rakéta pontosan milyen típus volt, azt például tudjuk, hogy az április 24-én hajnalban Kijevben egy lakóházba csapódott ballisztikus rakéta egy KN-23-as volt. A rakéta 12 ember halálát okozta – azt viszont legfeljebb az oroszok tudhatják, hogy valóban egy lakóház vagy valami más volt a célpont. Elképzelhető, hogy a rakéta az ukrán légvédelem tevékenységének hatására tért le az eredeti pályájáról.

Átpasszolt drónok

Budanov egy másik aggasztó fejleményről is beszámolt az orosz–észak-koreai katonai együttműködés területéről. Információi szerint ugyanis Észak-Koreában már megkezdődött az előkészítése az orosz Garpija és Geran drónok (ezek az iráni Sahed-136-osok továbbfejlesztett orosz változatai) helyi gyártásának. Ezek a drónok az ukrán fronton már bizonyították hatékonyságukat, hatótávolságuk pedig szintén elég ahhoz, hogy az egész Koreai-félszigeten bárhova eljussanak. Ugyan egyesével nem jelentenének problémát a dél-koreai légvédelemnek, nagy tömegben – ahogy Ukrajnában is láthattuk – túltelíthetik a légvédelmi rendszereket, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy akár maguk, akár már fegyverek eljussanak a célpontokig.

Mint korábban megírtuk, az oroszok sokat javítottak a Sahed-136-osok képességein: új hajtóművekkel és nagyobb robbanófejekkel is felszerelték ezeket a fegyvereket, és e fejlesztések hatásai az Ukrajna elleni bevetések egyre pusztítóbb mivoltán is meglátszanak.

Az ukrán értesülések szerint elképzelhető, hogy az észak-koreai gyártás egy része is majd az ukrán frontra kerül, de egy része biztosan az észak-koreai haderőhöz kerül majd.

„Ez bizonyosan meg fogja változtatni a katonai erőegyensúlyt a régióban Észak- és Dél-Korea között”

– mutatott rá Budanov.

Saját fejlesztés, nagy hatótávolság

E fejleményekhez képest szinte mellékesnek tűnik, hogy a nyugati/ukrán várakozásokhoz képest meglepően jól teljesít az észak-koreai M-1989 Kokszan önjáró löveg is az ukrán fronton. Az eredetileg még az 1970-es években hadrendbe állított, de később modernizált löveg teljesítményéről korábban keveset lehetett tudni – papíron ugyan jól hangzott az akár 60 kilométeres hatótávolság, azonban az észak-koreai ipar problémáit ismerve a pontossággal és a karbantartási igénnyel kapcsolatban joggal merültek fel kételyek.

Az ukrán hírszerzés szerint azonban a lövegek jól teljesítenek a fronton. A legnagyobb hiányosságukat a nyitott felépítés jelenti, mivel így a kezelőszemélyzet semmiféle védelmet nem élvez akár egy kisméretű drónnal szemben sem. A löveg tűzgyorsasága is messze elmarad a modern nyugati – vagy akár orosz típusokétől: míg egy PzH-2000-es német önjáró löveg például percenként 10 lövést képes leadni – sőt egy másik üzemmódban hármat 10 másodperc alatt –, addig a Kokszan csupán kétszer tud tüzelni ötpercenként. Cserébe a löveg hatótávolsága nagyjából megfelel az észak-koreai adatoknak, és pontosságával sincsenek problémák.

A Kokszanokból eddig az ukránok szerint 120 darabot küldött Észak-Korea az ukrán frontra – ez elég jelentős mennyiség, ha mondjuk azt vesszük alapul, hogy a teljes nyugati szövetségi rendszer a háború három éve alatt nagyjából 600 önjáró löveget adott át Ukrajnának. Budanov szerint pedig az észak-koreaiak további Kokszanokat is szállítani fognak.

„Ez a támogatás folytatódni fog, mert ezek a lövegek elég jól teljesítettek a fronton. Számunkra ez szerencsétlen hír, mert ezek nagy hatótávolságú tüzérségi fegyverek”

– mondta a hírszerzési vezető.

Amint láthatjuk tehát, az Oroszország és Észak-Korea közti katonai együttműködés valóban egyre nagyobb méreteket ölt, és mindkét fél jelentősen profitál is belőle. Az oroszok elsősorban saját megfogyatkozott készleteiket tudják kiegészíteni – néha kis segítséggel – megfelelően működő eszközökkel, Észak-Korea pedig saját technológiáját fejleszti orosz segítséggel, sőt teljesen új képességeket is szerez közben.

Egyáltalán nem túlzott Budanov akkor, amikor azt mondta, ezek a folyamatok a Koreai-félszigeten kialakult törékeny erőegyensúlyt is veszélyeztetik. Kérdés, hogy mit léphet erre Dél-Korea – és legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok –, de talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy Kínának meddig marad komfortos elnézni, hogy a korábban szinte teljesen számára kiszolgáltatott észak-koreai rezsim egyre fejlettebb és erősebb nukleáris és hagyományos arzenált épít ki orosz segítséggel.