Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója hívta fel a figyelmet Facebook-oldalán arra, hogy fontos információk láttak napvilágot a 2022-ben Oroszország és Ukrajna között zajló béketárgyalásokról.

Ezekről eddig csak a résztvevő felek elmondásaiból, illetve különböző szóbeszédekből lehetett többet tudni, de a New York Times a hétvégén nyilvánosságra hozta a 2022. márciusi és áprilisi tárgyalások minden végső dokumentumát, azaz azt a pontot, ahol a felek álláspontjai a legközelebb kerültek egymáshoz - és ezekből igen érdekes dolgok derültek ki. (A dokumetumok innen letölthetők, a NYT cikke ugyanis fizetőfal mögött található.)

Az például szinte már közhelyszerű igazságként lett kezelve a világsajtó Oroszországgal szemben kevésbé kritikus részében - így például a magyar kormányhoz köthető, gyakran az orosz állami propaganda szólamait egy az egyben átvevő magyar sajtótermékekben -, hogy 2022-ben, Isztambulban a felek már készen álltak egy békemegállapodás aláírására. Ezzel véget is érhetett volna a háború, de az ukránok, méghozzá Boris Johnson akkori brit miniszterelnök kijevi látogatásának hatására - kihátráltak a megállapodásból. Nagyjából ezt mondta el többször maga Vlagyimir Putyin is, és ez a történet jól felhasználható volt a "háborúpárti" Nyugat és a "békepárti" Oroszország szembeállítására is.

De mi derül ki ezekből a dokumentumokból?

"Ami először is jól látható és kijelenthető, hogy a felek teljesen elbeszéltek egymás mellett, és NINCS olyan tervezet, amelyben Moszkva és Kijev egyetértett volna. Mindegyik dokumentum mindkét fél részéről megfogalmazott álláspontokat és követeléseket tartalmazott, amelyekben végül NEM született egyetértő megállapodás"

- írja Bendarzsevszkij Anton, majd leírja, hogy a március 17-ei tárgyalásokon gyakorlatilag csak egy ultimátum hangzott el orosz részről, de március végére, a katonai helyzet változásával párhuzamosan már valóban rugalmasabb lett kissé az orosz álláspont.

"Az eredeti ultimátumhoz képest a március 29-ei konzultációs kommüniké már sokkal rugalmasabb Moszkva részéről: Krím-félsziget helyzetét lényegében a tárgyalásokon kívül helyezték a következő 15 évre, a többi területről pedig külön-külön tárgyalások során döntöttek volna a fegyverszünet aláírása után.

Az utóbb megfogalmazott bekezdés él élénken a nemzetközi nyilvánosság egy részében, hogy micsoda lehetőséget szalasztott el Ukrajna, hisz március végén micsoda kedvező feltételeket kaphattak volna. Ez így összefoglalva valóban jó lett volna, de egy dologról ne feledkezzünk meg: ha valaki ránéz arra a dokumentumra, láthatja, hogy ez egy mindössze 1,5 oldalból álló irat. Egy általános megfogalmazásokat tartalmazó dokumentum, amelyben a delegáció tagjai megfogalmazták, hogy mi lenne jó. Ez semmilyen konkrétumokat nem tartalmazott, tehát semmilyen ereje nem is volt. A tényleges tárgyalások csak azután kezdődtek" - fogalmaz a szakértő.

Egy ponton bukott el a béke

A tényleges tárgyalások eredménye pedig az április 15-ei dokumentumban látható. Ebben az alábbi érdekesebb pontok szerepelnek Bendarzsevszkij összefoglalója szerint:

Ez így első látásra akár valóban alapja lehetett volna egy békemegállapodásnak, csakhogy Oroszország a tárgyalások minden körében ragaszkodott ahhoz, hogy Ukrajna biztonsági garanciáit az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és Oroszország együttes döntése garantálta volna.

"Lefordítom: vagyis amennyiben a megnevezett garantorok közül bárki (de leginkább maga Oroszország) (ismét) megtámadta volna Ukrajnát, akkor a támadó vétója automatikusan meg is akadályozta volna, hogy onnantól bárki Ukrajna segítségére siessen.