Amikor az akkori miniszterelnök, Boris Johnson 2021-ben egy dokumentumban felvázolta a következő tíz év kül- és biztonságpolitikai stratégiáját, a világ egészen másképpen nézett ki. A Brexit Nagy-Britannia figyelmét az indo-csendes-óceáni térség felé akarta fordítani, elmélyíteni a szövetségeket olyan országokkal, mint Japán, Ausztrália és India, és korlátozni Kína növekvő befolyását. Londonban a fegyveres erőkre elsősorban expedíciós erőként tekintettek, hogy megfékezzék a regionális válságokat Afrikában, vagy Ázsiában.
Két hete Keir Starmer miniszterelnök kormánya bemutatta új védelempolitikai stratégiáját. A dokumentumban Kína továbbra is „tartós kihívásként” szerepel, Oroszországot azonban mostantól „sürgős és közvetlen fenyegetésnek” tekintik. Az ukrajnai orosz invázió visszaterelte a brit kül- és biztonságpolitika fókuszát Európára.
Taktikai nukleáris fegyverek?
Az Egyesült Királyság rendelkezik a harmadik legnagyobb védelmi költségvetéssel a NATO-államok közül az Egyesült Államok és Németország után. Starmer világossá tette, hogy a britek vezető szerepet akarnak játszani Európában.
Fotó: Depositphotos
Kifejezetten nem zárta ki az Oroszország elleni háborút. „Az a tervünk, hogy háborús és fegyverkezési készséggel rendelkező nemzetté váljunk” – magyarázva a hidegháború vége óta a legnagyobb fegyverkezési offenzívát.
Az új beruházások nagy részét tizenkét nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró beszerzésére fordítják. Ezeket Ausztrália Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal való partnerségének (Aukus) részeként fejlesztik ki. A britek így tengeri nagyhatalmi hagyományaikra építenek. A hangsúly azonban már nem a Csendes-óceánon van, hanem ismét az Atlanti-óceán északi részén, amelyet a britek meg akarnak védeni az orosz tengeralattjárókkal szemben.
A nukleáris elrettentő erő megújítása szintén költséges. Az Egyesült Királyság jelenleg négy ballisztikus atom-tengeralattjáróval rendelkezik; ezek a skóciai Faslane-on-Clyde-ban állomásoznak, és legfeljebb 16 interkontinentális Trident rakétát hordozhatnak. A robbanófejeket most cserélik le.
Ezzel egyidejűleg az Egyesült Királyság első ízben fontolgatja taktikai nukleáris fegyverek beszerzését vadászrepülőgépek számára.
Ez lehetővé tenné London számára, hogy Oroszország korlátozott taktikai nukleáris fegyverek korlátozott mértékű bevetésére korlátozott ellencsapással válaszoljon.
A dokumentum szerint Nagy-Britanniának meg kellene vitatnia „a NATO nukleáris missziójában való fokozott brit részvétel lehetséges előnyeit és megvalósíthatóságát”. Ez azzal a javaslattal párosul, hogy a Királyi Légierő fontolja meg F-35A-k beszerzését, amelyek a már meglévő F-35B-ktől eltérően nem tudnak repülőgép-hordozóról repülni, de nagyobb hatótávolsággal rendelkeznek.
Az F-35A-k amerikai B61-es atombombákat is hordozhatnának. Nyilvános dokumentumok szerint a légierő Lakenheath-i bázisát már korszerűsítették, hogy B61-esek befogadására is alkalmas legyen.
„Technológiai alapú katonai hatalom”
A csapatok létszámának tömeges növelését azonban nem tervezik. Az aktív katonák száma a jelenlegi 71 ezerről a következő évtizedben akár 76 ezerre is emelkedhet, míg a tartalékosok száma 20 százalékkal nő. A kormány tartózkodik a kötelező katonai szolgálat bevezetésétől.
Cserébe viszont a csapatokat csúcstechnológiával látják el. „Az Egyesült Királyság vezető, technológiai alapú katonai hatalommá válik, amely elrettent, harcol és győzelmet arat a folyamatos innovációnak köszönhetően” – olvasható a stratégiai dokumentumban.
„A mai fenyegetések kiszámíthatatlanabbak, mint a hidegháború vége óta bármikor” – emelte ki John Healy védelmi miniszter a Parlamentben. Ezért az Egyesült Királyság követni akarja az ukrán drónok telepítésének példáját, és be akar fektetni a támadó kiber-képességekbe és a mesterséges intelligenciába.
Egy úgynevezett „digitális célzási hálózatot” terveznek, amely valós időben elemzi majd a harctérről érkező adatokat. A mesterséges intelligencia segít majd eldönteni, hogy egy célpontot a légierővel, drónnal vagy kibertámadással lehet-e a leghatékonyabban megtámadni. Felállítanak egy külön erre a célra létrehozott Kiber- és Elektromágneses Parancsnokságot is.
A konkrét sebezhetőségeket vizsgálva a felülvizsgálat kiemeli a szigetország függőségét a tenger alatti internetkábelektől (a globális adatok több mint 95 százalékát ezeken keresztül szállítják), a külső élelmiszerellátástól való függőséget (50 százalék), a Norvégiából származó földgáztól való függőséget (az Egyesült Királyság gázimportjának 77 százaléka onnan származik), valamint a ritkaföldfém ásványokhoz (lítium, kobalt, grafit, nikkel) való hozzáférés szükségességét.
„Védelmi osztalék”
„Ha a politikai retorika fegyver lenne, Nagy-Britannia legyőzhetetlen lenne” – kommentálta cinikusan a dokumentumot a Financial Times. Valójában fennáll a veszélye, hogy Starmer védelmi stratégiájáról kiderül, hogy ugyanolyan papírtigris, mint négy évvel ezelőtt Johnsoné volt. Ugyanis az, hogy Starmer honnan akarja előteremteni az összes pénzt az újrafegyverkezésre, továbbra is az ő titka marad.
A katonai kiadások a hidegháború vége óta csökkennek
A hidegháború vége óta a brit védelmi kiadások a GDP jóval több, mint 4 százalékáról 2,2 százalékra csökkentek. Idén tavasszal Starmer bejelentette, hogy 2027-ig 2,5 százalékra emelik, a további milliárdokat a fejlesztési segélyekből vonják el. A stratégiai dokumentumból azonban kiderül, hogy ennél jóval több erőfeszítésre lesz szükség. Ráadásul a NATO valószínűleg hamarosan dönt a GDP 3,5 százalékának megfelelő kiadási célról.
A kormány a hazai védelmi iparba történő beruházást gazdaságélénkítő programként próbálja eladni a lakosságnak. A hidegháború utáni „békeosztalékra” hivatkozva Starmer „védelmi osztalékról” beszél, amely az átlagemberek pénztárcájában is érezteti majd hatását.
De még Starmer Munkáspártján belül is vannak kétségek. Az a tény, hogy tizennégy év óta az első szociáldemokrata kormány az újrafegyverkezést helyezi előtérbe, egyre nagyobb ellenállásba ütközik. „Ez szörnyű pazarlás, miközben az infrastruktúránknak pénzre van szüksége” – mondja Diane Abbot, az alsóház régi baloldali képviselője. „És botrányos, amikor ezzel egy időben a jóléti államot is megnyirbálják.”
Tekintettel a rekordmagas államadósságra és a stagflációban vergődő gazdaságra, erősen kérdéses, hogy a befektetők elfogadnák-e a költségvetési szabályok enyhítését, és elfogadható feltételek mellett több pénzt adnának-e kölcsön az államnak. Az adóemelések ezért valószínűleg szintén napirenden lesznek – bár Starmer kategorikusan kizárta ezeket a 2024 nyarán megrendezett alsóházi választások előtt.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
