Annak, aki kicsit is figyeli az orosz-ukrán háború eseményeit, nem kell magyarázni, hogy a drónok mekkora szerepet játszanak az eseményekben. De talán még így is kevesen vannak a fronton harcolókon kívül, akik látják, valójában mennyire átvették az uralmat a drónok a hadszíntéren.
Roman Kosztyenko, az ukrán parlament védelmi és hírszerzési bizottságának elnöke szerint a teljes háborút tekintve a harctéri veszteségek 80 százalékát, azaz négyötödét drónok okozták, vagy közvetlenül, vagy „asszisztálva”, tehát például a tüzérségnek biztosított célzási koordinátákat biztosítva.
Nincs természetes ellenségük
Ez az elképesztően magas szám azonban csak részben írható a hihetetlen ütemben fejlődő drónok egyébként valóban lenyűgöző képességeinek számlájára. A másik ok az, hogy ugyan a drónok térhódításáról régóta beszélnek, igazából most, a háború valós körülményei között derült ki, mire is képesek valójában, és ezt látva mindkét harcoló fél gőzerővel kezdte gyártani és fejleszteni saját drónjait. A hagyományos haderők azonban nem voltak felkészülve erre a helyzetre, és miközben az akár egy garázsban, internetről összevásárolható alkatrészekből összerakható drónok milliószámra készülnek, valódi ellenfelük egyelőre nincs a harctéren.
Nincs mit szépíteni, a stratégák és mérnökök egyszerűen bealudtak. A létező, legmodernebb légvédelmi rendszerek csúcstechnológiás, méregdrága – akár sokmillió dollárba is kerülő – rakétákra, illetve az ezeket célravezető, szintén méregdrága, csúcstechnológiás radarrendszerekre épülnek. Csakhogy ilyenekkel nem lehet telerakni egy mondjuk Ukrajna méretű országot, és még ha tele is lehetne, nem igazán lenne fenntartható millió dolláros rakétákat lődözni néhány ezer, legfeljebb néhány százezer dollárt érő drónokra.
Az ukrán fronton sem a Patriot vagy az S-400-as légvédelmi rakétarendszerek bizonyultak igazán hatékonynak a drónok ellen, hanem az elektronikus zavarás mellett évtizedes, sőt néha inkább évszázados technológiák: vadászpuskák, légvédelmi gépágyúk (lásd a hatvanas évekből származó német Gepard sikerét), helikopterekre és repülőgépekre szerelt gépágyúk, illetve néha egyenesen a hálók, ketrecek és páncéllemezek.
Irányított energia
Nem csoda, hogy gőzerővel zajlanak a nyilvános, és persze minden bizonnyal a kevésbé nyilvános fejlesztések is valamilyen hatékony drónellenes fegyver előállításának érdekében. Az bizonyosnak tűnik, hogy a megoldást az irányított energiájú fegyverek területén érdemes keresgélni, azaz a jövőben a drónok ellen lézereket és mikrohullámú sugárzásra képes eszközöket fognak használni – a kérdés az, hogy mikor és hogyan.
Ezeknek nagy előnye, hogy egy-egy lövés gyakorlatilag csak a felhasznált energia árába kerül, nincs újratöltés, drága muníció, maximum a túlhevülés kényszerítheti megállásra az ilyen fegyvereket.
„Egy megfelelő energiájú lézer néhány másodpercenként képes lenne megsemmisíteni egy ilyen egyszerűbb drónt vagy barkácsolt rakétát, de elvben még akár tüzérségi lövedékeket is „le tudna szedni” a levegőből, mindezt úgy, hogy egy-egy lövés költsége a felhasznált energia ára, illetve az eszköz amortizációja lenne, összességében legfeljebb pár tucat dollár.
Nagy-Britannia sikeresen tesztelte a RapidDestroyer nevű új mikrohullámú drónellenes rendszert, amelyet potenciálisan Ukrajnában is bevethetnek – írja a Financial Times.
— NAFO Hungary (@NAFO_Hungary) April 18, 2025
A közelmúltbeli tesztek során a rendszer hatékonyan semlegesített két, egyenként nyolc drónból álló rajt,… pic.twitter.com/wuqkp4YyPy
Egy nagy energiájú mikrohullámokat használó fegyver pedig elvben arra lenne képes, hogy akár egyszerre több tucat, esetleg több száz beérkező ellenséges eszköz (mondjuk egy mikrodrónokból álló „raj”) elektronikáját „megsütve” tegye azokat harcképtelenné, mivel a lézerrel szemben nem egy pontban, hanem egy széles sávban képes energiáját átadni, így akár az égbolt egy egész szegmensét is meg tudná tisztítani egyetlen „lövéssel” – foglaltuk össze egy korábbi írásunkban a lehetőségeket.
Korábban pedig arról is beszámoltunk, hogy Izrael élesben is tesztelhette a saját lézeres légvédelmi rendszerét, amelyet csak Vassugár néven szokás emlegetni.
Ígéretes eredmény
A másik, mikrohullámos irányból április végén Nagy-Britanniából érkezett egy figyelemre méltó hír. A Thales francia hadiipari óriáscég vezette konzorcium ugyanis itt tesztelte a RapidDestroyer névre elkeresztelt prototípusát, amely nagyenergiájú rádióhullámokkal végez a támadó drónokkal.
A brit védelmi minisztérium tájékoztatása szerint a teszt során két, egyenként nyolc drónból álló hullámot semlegesített a RapidDestroyer, míg a projekt folyamán már
„több mint száz drónt mért be, vett célba és semlegesített a fegyver az összes teszt során”.
A rendszer nagy erejű elektromágneses sugárzást bocsát ki egy széles tölcsér alakban, így akár több, a tölcsérbe bekerülő drónt is képes egyszerre semlegesíteni, így különlegesen jól alkalmazható lenne „rajokban” támadó drónok ellen. Egy-egy „lövés” ráadásul csak az elhasznált energia költségébe kerül, a Thales tájékoztatása szerint jelen esetben 10 penny, azaz jelen árfolyamon szűk 45 forintba. A fegyver pedig elméletben addig képes folyamatosan tüzelni, amíg elegendő energiát kap.
Fotó: Thales
Azonban a RapidDestroyer jelenlegi hatótávolsága csupán egy kilométer, és ehhez is relatíve sok energiára van szükség, jelenlegi formájában tehát harci értéke egyelőre csekély. Továbbfejlesztése esetén is korlátozott egy ilyen rendszer bevethetősége, hiszen a széles sávban minden elektronikai eszközt „megfőző” sugárzás nem válogatna ellenséges és baráti rendszerek között, tehát mondjuk egy repülőtér védelmében, a fronton saját eszközöket is bevető csapatok támogatására nem igazán lenne használható.
A RapidDestroyer előnye viszont más, hasonló megoldásokhoz, például az amerikai THOR rendszerhez képest, hogy annak szállítókonténernyi méretéhez képest elfér egy teherautó platóján, bár a mostani elhelyezésnél természetesen valamilyen strapabíróbb kialakítást is kéne tervezni a számára, mielőtt az éles bevetés lehetősége felmerülne.
Beindul a verseny?
A kísérlet sikere mindenképpen azt mutatja, hogy van realitása egy ilyen megoldásnak, és bizonyos helyzetekben különösen ki lehetne használni előnyeit.
„Egyes körülmények között, például egy sivatagi bázis, vagy egy olyan, főként kinetikus eszközöket használó frontvonalszakasz esetén, ahol nem aggódunk túlságosan az ellenség irányába tartó dolgok miatt, esetleg a nyílt tengeren tartózkodó hadihajók esetén, igen, mindenképpen szignifikánsan javítaná a drónellenes képességeket”
– fogalmazott Justin Bronk, a Financial Timesnak nyilatkozó szakértő, a Royal United Service Institute munkatársa, aki azt is kiemelte, hogy egy ilyen rendszer potenciálisan nemcsak drónok, hanem például robotrepülőgépek ellen is bevethető lehet.
Kérdés persze, hogy amennyiben a RapidDestroyer vagy más hasonló eszközök megjelennek a harctéren, mi lesz a drónépítők válasza erre. Az elektronikai alkatrészeket ugyanis például el lehet látni olyan burkolattal, amelyek blokkolják a külső elektromos mezőket – igaz, ebben az esetben például a távirányítás vagy a jelek, adatok visszaküldése is nehezebb feladat lenne.
Mindenesetre egy-egy ilyen eszköz némi fejlesztéssel már most is hatalmas előnyt jelentene az ukrán hadszíntéren, az eszközök fejlesztői pedig felbecsülhetetlen értékű, valós harci körülmények között szerzett tapasztalatokat szerezhetnének. Így nem nehéz elképzelni, hogy a közeljövőben megjelenhet a front egyik vagy másik oldalán egy-egy ilyen kísérleti drónellenes „csodafegyver”.
