„Még tanácsos nem bevetni a »nukleáris opciót« Orbánnal szemben” – ezzel a címmel közölt véleménycikket a Neue Zürcher Zeitung, amelyben a szerző azt vizsgálja, miért nem lépnek fel határozottabban az Európai Unió tagállamai a magyar kormánnyal szemben, noha évek óta rendszeresek a jogállamiságot érintő súlyos kifogások. A kommentárt részletesen a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor mutatta be.
A svájci lap emlékeztet: hiába indította el az Európai Unió 2018-ban a hetes cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen, érdemi előrelépés nem történt. A szerző szerint „a jogállamiság helyzete Magyarországon az elmúlt években nem javult, sőt, ellenkezőleg”. Az Európai Bizottság adatbázisában több mint 600 potenciális szerződésszegési ügy szerepel Magyarországgal szemben, köztük olyan súlyos esetek, mint az uniós menekültjog következetes figyelmen kívül hagyása, vagy az igazságszolgáltatás függetlensége elleni támadások. A közelmúltból kiemelik a Pride-felvonulás gyakorlatilag teljes betiltását, valamint azt a törvényt, amely – a szerző értékelése szerint – „az utolsó megmaradt – kormánykritikus – médiumokat és civil szervezeteket feladásra kényszerítheti”.
A cikk szerint Orbán Viktor kormánya rendszerszinten bontja le a jogállam alapvető pilléreit, és jelenleg semmilyen jele nincs annak, hogy ezt a folyamatot megállítaná. A szerző úgy látja, hogy az EU-tagállamok egyre kevésbé türelmesek: a héten húsz tagállam közös nyilatkozatban figyelmeztette Magyarországot az alapvető szabadságjogok – például a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az adatvédelem – tiszteletben tartására.
Bár a tagállamok elméletileg megállapíthatnák, hogy fennáll az alapvető jogok súlyos megsértésének veszélye, ami a magyar szavazati jog felfüggesztéséhez is vezethetne, ez eddig nem történt meg. A szerző szerint ez a visszafogott hozzáállás első pillantásra gyávaságnak tűnhet, valójában azonban „reálpolitikai szempontból okos”. Magyarországon ugyanis 2026 tavaszán országgyűlési választások lesznek, és a közvélemény-kutatások szerint jelenleg a Tisza Párt és annak vezetője, Magyar Péter vezeti a mezőnyt. A Fidesz eközben erőteljes brüsszelező kampányt folytat, ezért a lap szerint az EU-s nyomásgyakorlás akár kontraproduktív is lehet.
Fotó: Depositphotos
„Ha most sarokba szorítanák Magyarországot, azzal csak további muníciót szolgáltatnának a kormánypártnak” – fogalmaz a szerző.
Egy másik szempont, amely megnehezíti a fellépést, az uniós kül- és biztonságpolitika sajátossága: ezekben a kérdésekben a döntésekhez egyhangúság kell, így Magyarország támogatására továbbra is szükség van. Orbán Viktor rendszeresen fenyegetőzik vétóval, ennek ellenére a szerző szerint „ahogy az orosz szankciók példája is mutatja, eddig mindig sikerült megszerezni a hozzájárulását egy kis »cukorkával«”.
A cikk szerint egy teljes szakítás már komoly következményekkel járna. Ha Magyarország kiszállna az együttműködésből, azzal a lap szerint már nem lehetne számolni, és többek között akár 200 milliárd eurónyi befagyasztott orosz állami vagyon is visszakerülhetne Moszkvába.
A véleménycikk kitér arra is, hogy a civil törvény kritikusai szerint a jogszabály akár alkalmas lehet arra, hogy a kormány ürügyet találjon Magyar Péter kizárására a választásokból.
„Ez olyan eszkaláció lenne, amely aligha maradna válasz nélkül. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben reális lenne a hetes cikkely szerinti eljárás első szakaszához szükséges 21 tagállam támogatása, és hivatalos figyelmeztetést küldenének Budapestre. Még ha ez nem is járna a szavazati jog megvonásával, az uniós tagállamok jól teszik, ha ezt a nyomásgyakorlási eszközt egyelőre a háttérben tartják” – zárul a cikk, amelynek szemléjét itt olvashatja el részletesebben.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
