Az idén november 5-én az Egyesült Államokban tartott elnökválasztást követően Európa országai „újabb fordulóponthoz érkeznek” - jósolja az Tudományos és Politikai Alapítvány (SWP) nevű német biztonságpolitikai agytröszt a friss tanulmányában. Joe Biden és Donald Trump „két olyan gondolkodási irányzat”, amelyek „nagyon eltérően határozzák meg az USA szerepét az amerikai politikát illetően Európában és Európával szemben”. Trump szándéka, hogy csökkenteni kívánja az Egyesült Államok katonai tevékenységét az európai kontinensen, közismert.

Ez azonban nem rejtheti el azt a tényt, hogy a Biden-kormányzat „geopolitikai[...] fókusza” szintén „az indo-csendes-óceáni térségre” irányul, „a jelenlegi európai szerepvállalás” számukra is csupán „kivétel”. „A társadalmi áramlatok és kohéziós erők” az USA-ban „mindkét jelölt külpolitikai programját ugyanabba az irányba tolják” - állítja az SWP.

Trump és a korlátozók

A berlini agytröszt bizonyos fenntartások ellenére Donald Trumpnak egyértelmű rokonságot tulajdonít egy olyan külpolitikai frakcióval, amelynek támogatóit „Visszafogottaknak” („Restrainers”) nevezik. Az SWP tanulmánya szerint ezek „Washington szelektív szerepvállalását szorgalmazzák a nemzetközi politikában”, amelynek kizárólag „az USA nemzeti érdekeihez kell igazodnia”.

A Visszafogottak azon a véleményen vannak, hogy az Egyesült Államok „túl sok biztonsági kötelezettségvállalást tett a múltban, és most „csökkentenie kellene ezeket”. Az ukrajnai háborút „perifériás háborúnak tekintik Európa keleti előterében”, amely „nem érinti Amerika alapvető stratégiai érdekeit”, és ezért nem indokolja az Egyesült Államok jelentősebb tevékenységét.

A Visszafogottak a „terhek ... az USA-ról Európára való masszív áthelyezésére” szólítanak fel. Ez „egy európaizálódott NATO-hoz vezethet”, amelyben az Egyesült Államok egyfajta „végső logisztikai szolgáltató” és „a szabad tengeri útvonalak és kereskedelmi útvonalak garantálója” lenne.

Biden és az „Elsőbbségiek”

Joe Bident a maga részéről az SWP az  „Elsőbbségi” („Primacist”) gondolkodásmódhoz közel állónak minősíti. Ezen iskola szerint az Egyesült Államoknak arra kell törekednie, hogy „megőrizze geopolitikai fölényét” a nemzetközi politikában; „globális fölényének” „alapja” „az ország páratlan katonai fölénye”.

A Biden-kormányzat azonban tisztában van azzal, hogy az USA „nem tud egyszerre két háborút - az Oroszország és Ukrajna közötti, valamint a Kína és Tajvan közötti esetleges háborút - kezelni”.

Egyértelmű, hogy „kétség esetén ... a Tajvani-szorosban kialakuló konfliktust helyeznék előtérbe". Egy „Biden-kormányzat 2.0” ezért „jelentősen nagyobb tehermegosztáson fog dolgozni” - jósolja az SWP. Ehhez - csakúgy, mint az új Trump-kormányzattól várt tehermegosztáshoz - egy jóval erősebb „NATO európai pillérére” lesz szükség.

Minden egy cél érdekében

Mindkét forgatókönyv szerint a német kül- és katonapolitika „fő feladata” az lesz, hogy „biztosítsa az EU és az európai NATO-tagok biztonságát egy agresszív, revizionista Oroszországgal szemben” - írja az SWP. „Mostantól kezdve a Bundeswehr tervezésének minden aspektusát - pénzügyi, személyzeti, fegyverzeti és fegyveres erők tervezését - erre a célra kell irányítani”.

A Bundeswehr költségvetésének 2028-tól évente legalább 75-80 milliárd eurót kellene elérnie – a jelenlegi 52 milliárd euróról. Az SWP emlékeztet arra, hogy 1963-ban például a védelmi költségvetés a bruttó hazai termék 4,9 százalékát is elérte, ma azonban ezt „valószínűleg csak egy külpolitikai sokkhatásra adott reakcióként lehetne újra elérni”.

Az Oroszország elleni hatalmi harcra való szükséges katonai összpontosítás azt jelenti, hogy Németországnak a jövőben „tartózkodnia kell a nemzetközi válságkezeléstől” - a világ minden táján történő katonai misszióktól. Az SWP elutasítja a Bundeswehr részvételét az ázsiai-csendes-óceáni térségben zajló manőverekben is.

„900 ezer tartalékos aktiválása”

A német kormány valóban azt az elvet tartja szem előtt, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást az Oroszország elleni esetleges háborúra való felkészülésre összpontosít, és jelenleg még nagyobb mértékben teszi ezt, mint korábban. Boris Pistorius védelmi miniszter jelenleg azt szorgalmazza, hogy „2029-re” „álljunk készen a háborúra.” Ahhoz, hogy „fenntarthatóak és növekedni tudjunk”, a korábbinál nagyobb számban van szükség „fiatal férfiakra és nőkre”, ezért elengedhetetlen a katonai szolgálat új formája.

A múlt hét elején a Bundeswehr volt katonáinak könnyebb mozgósíthatóságát is követelték a törvényhozásban. Szükség van például arra, hogy „újra összegyűjtsék a nyilvántartási adatokat, majd az egészségi állapotot is ellenőrizzék” - követelte a Bundeswehr tartalékosok szövetségének elnöke, Patrick Sensburg (CDU).

Marie-Agnes Strack-Zimmermann (FDP), a Bundestag védelmi bizottságának leköszönő elnöke a „mintegy 900 ezer” volt katona aktivizálására szólít fel, „akik Németországban vannak”; „a lehető leggyorsabban védelmi képességűvé kell válnunk”.

Három háború egyszerre

Eközben az amerikai stratégák már nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Washington nem csak két, hanem akár három háborút is vívhat egyszerre a belátható jövőben. Az Egyesült Államok már most is két háborúban - az ukrajnai és a gázai háborúban - vesz részt, míg „egy harmadik” már a láthatáron van - Kína ellen Tajvan miatt - olvasható a vezető amerikai külpolitikai magazin, a Foreign Affairs egy hete megjelent cikkében.

Most már hátrányosnak bizonyul, hogy Washington Barack Obama elnök hivatali ideje alatt hivatalosan kijelentette, hogy a jövőben már nem lesz képes egyszerre két nagy háborút vívni, tekintettel arra, hogy hatalmas ereje ellenére korlátozottak a katonai kapacitásai - folytatódik a szöveg; az elmúlt évek erőfeszítései, hogy Európát lejjeb sorolják, és a Közel-Keletről is kivonuljanak annak érdekében, hogy minden erejüket Kína ellen tudják bevetni, gyengítették az USA pozícióját.

Tekintettel arra, hogy belátható időn belül akár három háborút is vívhatnak egyszerre, sürgősen szükség van a szövetséges államok erőteljesebb bevonására. Ha Németországban és Európában minden erőforrást egy esetleges Oroszország elleni háborúra összpontosítanak, az az USA-nak szabad kezet hagy a Kína elleni háborúra és a közel-keleti katonai jelenlét folytatására, érvel a vezető amerikai folyóirat.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)