Tavaly novemberben - egy örökkévalóságnak tűnő idővel ezelőtt - Benjamin Netanjahu miniszterelnök utasította a Moszad külföldi hírszerző szolgálatot, hogy vegye célba a Hamász vezetőit, „bárhol is vannak”. Amit akkor sokan üres fenyegetésnek minősítettek, ma már teljesen más megvilágításban jelenik meg.

Eszkaláció Washington tudta nélkül

Az, hogy Izrael egy bejrúti dróntámadás során kedden meggyilkolta Fuad Shukr-t, a Hezbollah magas rangú parancsnokát, majd huszonnégy órán belül Teheránban megölte Iszmail Haníjét, a Hamász politikai irodájának elnökét, jelentős eszkalációt és területi terjeszkedést jelent az Izrael által a Gázai övezet ellen 2023. október 7. óta folytatott háborúban. A The New York Times arról számol be, hogy Ali Hámenei ajatollah, Irán Legfőbb Vezetője megtorló támadást rendelt el Izrael ellen Haníje meggyilkolása miatt. A Hamász is megesküdött, hogy megbosszulja Haníje meggyilkolását.

A következő napokra vonatkozóan kijelenthető, hogy ami a libanoni-izraeli határon a Hezbollah és Izrael között uralkodott, az valószínűleg tovább fog romlani, miközben a Hamász úgy dönthet, hogy új szintre emeli az Izrael elleni háborút, ami Izrael belpolitikai frontját fenyegeti.

Haníje meggyilkolása egyben valószínűleg megterheli a palesztin egységre irányuló erőfeszítéseket, megpecsételi a tűzszüneti tárgyalások sorsát, és magas szintű regionális háborút vált ki.

A legnagyobb veszélyforrás az izraeli-libanoni határon található. Bár jelenleg sem Izraelnek, sem a Hezbollahnak nem érdeke a nyílt háború, mégis e horrorforgatókönyv felé botladoznak. Mindkét fél sokat veszítene, de keveset nyerne. Ha ez bekövetkezne, és Irán belépne egy ilyen háborúba pártfogoltja oldalán, Izrael nyugati szövetségesei, mindenekelőtt az USA, már nem tudnák tartani a távolságot a konfliktustól.

Firas Maksad, a Közel-Keleti Intézet vezető munkatársa és stratégiai igazgatója a CNN-nek elmondta, hogy az Irán által támogatott csoportok vezetőinek egymás utáni halála példa nélküli. Ez „teljesen megváltoztathatja” az Izrael és az Irán által támogatott proxik közötti dinamikát és valószínűleg egy újabb lépés az egész régió konfliktusához vezető úton.

Hozzáteszi: „Nagy a valószínűsége annak, hogy egy megrendezett, a régióra kiterjedő akcióra kerül sor, amelyben az Irán által támogatott különböző iraki, jemeni és libanoni milíciák, sőt talán maga Teherán is részt vesz, közvetlen válaszul Izraelre”.

Bár a tűzszüneti tárgyalások törékenyek voltak, a merénylet előtt a felek a legközelebb álltak a megegyezéshez, különösen, ha figyelembe vesszük a közelmúltban Pekingben elért eredményeket a palesztinokon belüli megbékélés terén. Ráadásul Haníjét tartották a legesélyesebbnek a Hamász vezetőjének a megállapodás közvetítésére, mivel széles körben mérsékelt és pragmatikus személyiségnek tartották, és jó regionális kapcsolatokkal rendelkezett.

Megrendült Hamász

Az egyik fél főtárgyalójának meggyilkolása a tárgyalási erőfeszítések közepén gyakorlatilag véget vet a tűzszüneti megállapodás közeli megkötésére vonatkozó kilátásoknak. Mindezen túl a Hamász hatalma a palesztin frakciókon belül meggyengült, ami új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ki fogja a jövőben kormányozni a Gázai övezetet.

Mindazonáltal nem valószínű, hogy Irán, amely egy ponton túl nem mozgósított válaszul Kászem Szolejmáni tábornok 2020-as meggyilkolására, szélesebb körű tüzet akarna gyújtani a régióban Haníje meggyilkolása miatt. Viszont várható egyfajta látványos válaszlépés, ahogyan az év elején is volt, a szíriai diplomáciai képviselete elleni izraeli csapás után. Teherán számára a nagyobb válságot egyelőre talán nem csak Haníje halála jelenti, hanem az a tény, hogy a Hamász-vezetőt Teheránban ölték meg, ami ismét jelentős kérdéseket vet fel saját belső biztonsági rendszerével kapcsolatban.

Netanjahu most úgy érezheti, hogy megnyílt előtte a politikai tér az eszkalációra: egy béna kacsa amerikai elnököt és egy potenciális demokrata jelöltet lát, akit az amerikai jobboldalon lévő szövetségesei könyörtelenül támadni fognak, ha visszalépne Izrael biankó csekkes támogatásától.

Bár Washington kijelentette, hogy nem értesült előzetesen a Haníje halálát okozó csapásról, nem ítélte el azt, és nem szólította fel Izraelt az eszkalációs csapások leállítására.

Bármilyen eszkaláció számos muszlim országot szorult helyzetbe hozna, különös tekintettel egy szélesebb körű közel-keleti konfliktus gazdasági sokkjaira. Ez például rémálomszerű forgatókönyv lenne olyan ország számára, mint Pakisztán – amelynek 910 kilométeres közös határa van Iránnal -, és amely évek óta súlyos folyó fizetési mérlegválsággal küzd. A globális olajárak emelkedése csak súlyosbítaná több térségbeli ország gazdasági gondjait.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)