A Pallas nagy lexikona szerint a „plutokrácia” olyan államforma, melyben a kormányhatalom alapját a nagy vagyon, a gazdagság teszi. Nos, még több, mint hónap van hátra Donald Trump beiktatásáig, de minden jel szerint az amerikai kormányzat a milliárdosok játéktere lett.

Bonanza banzáj

Mark Zuckerberg nemrég nemcsak azért zarándokolt el Mar-a-Lagóba, hogy megcsókolja Trump gyűrűjét, hanem egy hatalmas összeget, egymillió dollárt is adományozott a beiktatási ceremóniára. Jeff Bezos sem akart lemaradni, és ugyanilyen összeggel csatlakozott, ahogy Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója is. Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook is hűségesküt tett az újraválasztott elnöknek, akárcsak Sundar Pichai, a Google-nél dolgozó kollégája.

Ez a hűbéri lánchoz csatlakozási hullám bizony a pénzről szól, méghozzá nagy összegűről. Trump a szupergazdagoknak összesen mintegy 50 milliárd dollárnyi társasági adókedvezményt ígér.

Azt is ígéri, hogy eltörli a bosszantó szabályozási akadályokat. Legyen szó adóhatóságokról vagy bankfelügyeletről, ezeknek az állami felügyeleti hatóságoknak az élére Trump olyan vezetőket nevez ki, akik legszívesebben eltörölnék ezeket a szervezeteket. Javier Milei bizonyára üdvözletét küldi az új Trump-csapatnak Argentínából.

Az új oligarcha kaszt

Az oligarchák általában olyan gazdag személyek, akik jelentős politikai befolyást gyakorolnak. A  gazdasági erőforrások stratégiai felhasználását választási kampányok és lobbitevékenységek finanszírozására, törvények és politikai eredmények megvásárlására, vagy akár vezető politikai pozíciók megszerzésére használják fel maguk az oligarchák, vagy megbízottjaik. Más szóval, egy üzletember akkor válik oligarchává, ha a nemzeti politikát a saját érdekei szerint tudja alakítani.

Az amerikaiak évtizedek óta vonakodtak attól, hogy a választási kampányokat finanszírozó milliárdosokat oligarcháknak nevezzék. Úgy tűnt, hogy ez a kifejezés jobban illik Kelet-Európához, mert olyan ködös múltú figurák képét idézi fel, akik korrupcióval és az állammal közösen végrehajtott bűnözéssel („state capture”) építették föl birodalmaikat.

Az olyan megadonorok, mint Elon Musk, Peter Thiel és David Sacks azonban nemcsak Donald Trumpot segítettek második mandátumához, hanem most már fényes nappal Amerika kormányát is átveszik. Úgy tűnik, már nem lehet azzal érvelni, hogy az USA-nak ne lennének saját oligarchái.

Az 1990-es évekbeli kelet-európai társaikhoz hasonlóan az amerikai oligarchák ezen új fajtája is gyengíteni akarja a politikai intézményeket, és a kormánynak az üzleti élet szabályozására való képességét. De úgy tűnik, hogy európai társaikkal ellentétben az amerikai állam átalakítására és legyengítésére irányuló törekvéseik sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek, miközben kevesebb reputációs terhet hordoznak magukban.

Bár Amerika politikailag legaktívabb oligarcháit nyilvánosan a kapitalizmus hőseiként ünneplik, a szomorúan rejtett igazság az, hogy sokan az amerikai kormány segítő kezének köszönhetik felemelkedésüket. Elon Musk viszi a pálmát, mivel két csillaga – a Tesla és a SpaceX – hatalmas adókedvezményekből, támogatott hitelekből és kormányzati szerződésekből részesül. A Palantir – amelyet Peter Thiel alapított – a CIA-tól kapott befektetéseket a korai szakaszban, és ma már több százmillió dolláros bevétellel büszkélkedhet az állami beszerzésekből.

A köznép meggyőzése

De az amerikai oligarchák ügyes manipulációja, és most már az új média tulajdonlása segített elhomályosítani ezt a kapcsolatot a vagyonuk és a kormányzati nagylelkűség között. A milliárdosok uralják a podcast-hullámokat, és arról panaszkodnak, hogy a kormányzat a vállalkozásuk útjába állt, annak ellenére, hogy valójában segítette őket a fejlődésben.

Maga Trump megpróbálta a szövetségi kormánnyal vívott harcait a választókkal szembeni politikai előnyként beállítani, mivel állítólag csak ő rendelkezik azzal a képességgel, hogy megmentse az Egyesült Államokat a mélyállam hatalmától. Musk pedig arra használta az X-et, hogy a szólásszabadság bajnokaként és a kormány túlkapásai elleni társadalmi bástyaként pozicionálja magát.

Ennek a propagandának van hatása. Alig egy évtizeddel a Wall Street elleni tüntetések („Occupy Wall Street”) után az amerikai közvélemény megosztott a milliárdosokról és az amerikai álomról. Egyrészt az amerikaiak azt akarják, hogy a gazdagok fizessenek több adót, a vállalatok pedig maradjanak ki a politikából.

Másrészt azonban úgy tűnik, hogy az amerikaiak bevették az amerikai gazdaságot megmentő technológiai vállalkozókról szóló hősies meséket.  Az amerikaiak többsége úgy véli, hogy a technológiai vállalatok pozitív hatással vannak a társadalomra, és jobban szeretik, ha a kormány kevesebb szolgáltatást és támogatást nyújt a szegényeknek.

Mindez termékeny talaj az amerikai oligarchák számára, hogy elérjék végső céljukat: aláássák azokat a politikai intézményeket és szabályozásokat, amelyek visszafogják vállalataik nyereségességét és piaci dominanciáját. A kisebb, kevesebb erőforrással rendelkező kormányok szinte eleve átengedik a hatalmat a vállalatoknak, és ezáltal az őket irányító tulajdonosoknak.

Gyere a kormányzati buliba!

De nemcsak kormány körül nyüzsögnek az új milliárdos-oligarchák, hanem szinte naponta kerülnek meghívásra az új kormányzatba. Legyen az Jared Kushner, a büntetett előéletű milliárdos (Trump vejének apja), aki a francia elit nagy megrökönyödésére várhatóan Párizsban nagykövetként fogja szolgálni Trump érdekeit.

Egy újságíró feldarabolásának árnya

Nem akármilyen választás Stephen Feinberg, a Cerberus Capital Management magántőkecég milliárdos vezérigazgatója sem, akinek Trump felajánlotta a Pentagon miniszterhelyettesi posztját.

Amint azt a Common Dreams honlapja a New York Times 2021-es jelentéseire hivatkozva megjegyzi, a Cerberus Capital tulajdonában van a Tier 1 Group, egy arkansasi székhelyű vállalat, amely kiképezte azt a négy szaúdi hírszerzőt, akik 2018-ban végrehajtották Dzsamál Hasogdzsi amerikai-szaúdi újságíró meggyilkolását. Hasogdzsit az Isztambulban lévő szaúdi konzulátusra csalták, ahol elfogták, meggyilkolták és feldarabolták.

A Times pontosan leírta a szaúdi ügynököknek nyújtott kiképzést: „Az oktatásra akkor került sor, amikor a Hasogdzsi meggyilkolásáért felelős titkos egység megkezdte a szaúdi állampolgárok elrablásának, fogva tartásának és kínzásának kiterjedt kampányát, amelyet Mohammed bin Szalman koronaherceg, Szaúd-Arábia de facto uralkodója rendelt el a királyságon belüli ellenzékiség eltiprása érdekében.”

 (Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)