Százezrek fáznak és nyomorognak Oroszországban

Hogy télen ne fagyjon meg a nagymamám, a kutyáját ölelgette – idézi a Kommerszant cikkírója az egyik riportalanyát. Miközben az orosz energiaexport a fő kulcskérdés a háború kapcsán, arról senki nem beszél, hogyan éli túl a telet „az orosz hátország gáz nélkül, és ki menti meg az embereket a hidegtől.”

Ugyanis Oroszországban még mindig sok településen nincs bevezetve a gáz. Százezrek élnek szerte a birodalomban, akik fával fűtik az otthonaikat. De vannak olyanok is, akiknek még a fa is megfizethetetlen luxuscikk. Olga Allenova, a Kommerszant különtudósítója utánajárt, hogy ki és hogyan segít a minimálnyugdíjat kapó időseken, akik egy kis melegre vágynak.

A tudósító egy kis faluba látogatott Oroszország egyik északi régiójában. Alacsony, szürke égbolt, sötét faházacskák, kátyúk az úton, sáros udvarok. A kétszintes faház lényegében egy omladozó viskó, de papírok szerint lakható. Ha a házat romosnak nyilvánítják, a lakókat ki kell költöztetni, de hová mennének, hiszen nincs másik lakás…

A kályha is roskadozik

Egy ferde, nyikorgó falépcső vezet az emeletre. A falakon olcsó kartonfestmények lógnak: nyírfák, tavak, madarak, virágok – minden, amit egy arra járó soha nem lát ebben a faluban. Az ajtót rongyos műbőr borítja. Egy alacsony, vékony, nyugdíjas korú nő áll a parányi konyha közepén, meleg steppelt kabátban és filccsizmában. Mögötte, a nyitott ajtón keresztül egy ferde, repedésekkel borított, roskadozó kályha látható, amely már nem képes a szobát és a konyhát is fűteni.

Vizet a szomszédos udvarban lévő kútból hordanak. A WC kint van. Az idős nő rosszul lát, és számos más, az öregséggel járó betegsége van. A nyugdíja 14 800 rubel. „Van egy fiam” – sóhajt fel –, „de már régóta nem láttuk egymást.” A fia alkoholista és a városban él. Soha nem látogatja az anyját. Csak egy helyi szociális munkástól kap segítséget, akinek nagyon hálás. A tudósítótól azt kérte, ne írják le a teljes nevét és hogy hol lakik, nehogy megsértse a helyi hatóságokat: úgysincs hová mennie. Százezrek vannak hozzá hasonló helyzetben egész Oroszországban.

A nyugdíjának több mint egyharmadát gyógyszerekre költi. Egy másik harmada megy el rezsiköltségre. Ami marad, abból hajdinát, zabot és olajat vásárol egész hónapra. De nem panaszkodós típus. Színes ceruzadarabokkal, vízfestékkel és filctollakkal fest. Régi kartont, papírt, sőt még füzetlapokat is használ. Bármire rajzol, amit a szomszédok adnak neki.

Az egyetlen dolog, amitól fél, hogy mivel fog fűteni. Ráadásul a kályhát meg kell javíttatnia: „de félek, hogy ha elkezdenek bütykölni vele, az egész ház összeomlik. Két évvel ezelőtt kegyetlen volt a tél. Négyezer rubelt spóroltam össze, vettem apró fát, olyat, ami megmaradt a fűrésztelepen. Gallyakat gyűjtöttem az erdőben. De a gyújtós gyorsan leég, a kályha nem melegedett fel. Kint -30 fok volt, és a leheletem gőzölgött. Kabátban aludtam, bundával takaróztam be”. Az elmúlt két évben az egyik jótékonysági alapítvány segített neki tűzifát venni. Alig akarta elhinni, hogy ingyen van, ráadásul nem neki kellett cipelni.  

A 21. században a tűzifa továbbra is az egyetlen fűtési forrás több tucat oroszországi régióban.

„Ha nincs tűzifád, akár meg is fagyhatsz” – mondja Szvetlana Mojszejeva, egy másik alapítvány igazgatója.

Elmondása szerint néhány évvel ezelőtt egy köbméter tűzifa 1500–2000 rubelbe került, míg ma 3000 és 4500 rubel között van. Egyes régiókban a   köbméterenkénti ár eléri a 7000 rubelt.

„Ahhoz, hogy átvészeld a telet, legalább tíz köbméterre van szükséged, és ez legalább 30 000-45 000 rubelt jelent” – folytatja Mojszejeva. A 15 000-16 000 dolláros minimálnyugdíjjal rendelkezők számára ezek megfizethetetlen mennyiségek. Itt a tűzifa, akárcsak az étel, a legfontosabb segítség. Egy kis önkéntes csoport évente több ezer idős emberen segít. 2024-ben a szervezet 29 millió rubelt gyűjtött össze, és közel 7000 nyugdíjast támogatott tűzifával, kályha- és tetőjavítással, valamint élelmiszercsomagokkal.

A tél kilenc hónapig tart

A tél különösen nehéz Szibéria alacsony jövedelmű lakosai számára. Krisztina Rahmanova, az Oroszországi Önkéntesek Szövetségének egyik vezetője megemlíti, hogy itt a tél szeptember közepén kezdődik és május közepéig tart. Csitában egy teherautónyi tűzifa 50 000 rubelbe, a távolabbi területeken pedig akár 80 000-be is kerül. A nyár folyamán az önkéntesek 353 köbméter tűzifát vásároltak és szállítottak ki 23 egyedülálló idős embernek és 26 családnak a járásban.

Rahmanova szerint a veszélyeztetettek közé tartoznak az egyedülálló anyák a gyermekeikkel, és a fogyatékkal élők is. Van, akinek a férje eltűnt a fronton, és semmilyen segélyt nem kap. Másoknak kiskorú gyermekeik, beteg rokonaik vannak, és nincs munkájuk. Szó szerint túlélnek, egyik napról a másikra. A nyugdíjasok mikrohiteleket vesznek fel. Sokan eldobott deszkákat, bútorokat és szemetet gyűjtenek, hogy fűtsék a kályháikat.

Nem elég csak tűzifát venni; fel is kell aprítani, és egy farakásba helyezni. Az idősebbek ezt már képtelenek megtenni. Nyáron az önkénteseink vettek egy elektromos fahasítót, és azzal aprították a tűzifát 22 magányos nyugdíjas számára – folytatja Rahmanova. Néhány faluban az önkéntesek kézzel, baltával aprították a fát. Még az iskolás gyerekek is segítettek nekünk. De a probléma ettől függetlenül óriási.

Segélyekből és mikrohitelekből élnek

Egyes régiók tűzifa-kompenzációt juttatnak az alacsony jövedelmű családoknak. De sokak számára, ahogy Mojszejeva is elmagyarázza, nagyon nehéz megkapni ezt a pénzt:

„Szükség van háztulajdoni igazolványokra, jövedelemigazolásokra minden ott lakó, bejegyzett személyről, és egy számlára a tűzifáról. De vidéken senki sem fog számlát kiállítani. Így csak kevesen kapnak anyagi támogatást.”

Minden régióban léteznek bizonyos segélyek, de ezek csak a háborús veteránokra, a fogyatékkal élőkre, a csernobili túlélőkre és a tábori foglyokra vonatkoznak. A fogyatékkal élőknek szóló segélyek nagyon kis összegek. Egyes régiók tűzifa-támogatást nyújtanak a nyugdíjas szociális munkásoknak, orvosoknak és tanároknak. De egy teherautónyi tűzifa vásárlásához így is egész évben spórolni kell. A legtöbb magányos idős ember, akinek minimálnyugdíja van, nem tud pénzt megtakarítani, és télen fűtés nélkül maradnak.

Sok nyugdíjas vesz fel kölcsönt és egész évben törleszti. Majd felvesznek jövő év elején ismét hitelt, és egyik napról a másikra élnek. Vannak, akik egyáltalán nem tudják fizetni a hitelt. De az sem megoldás, hogy nem élnek a kölcsön lehetőségével, mert akkor hogyan vásárolnának napi élelmiszert és fát.

Vannak olyan régiók, ahol az idősek és a gyerekek egyaránt bentlakásos otthonokban élnek télen, mert veszélyes lenne a hideg lakásban maradni. A problémát tovább súlyosbítja, hogy nehéz legális tűzifa-beszállítókat találni. Például az erdőkben gazdag arhangelszki területen egyszerűen nincsenek olyan tűzifa-árusítók, akik elfogadnák a kártyás, nyomon követhető fizetési módot. Ezzel a problémával a jótékonysági szervezetek is gyakran szembesülnek.

Kevéssé engedhetik meg maguknak a javításokat

Itt egy kályha maga az élet. A megjavítása 50 000 és 140 000 rubel közötti összegbe kerül. Egy nyugdíjas nem engedheti meg magának a javításokat, de nélkülük fennáll a tűz-, füst- és szén-monoxid-mérgezés veszélye – magyarázza az egyik jótékonysági alapítvány vezetője. Tavaly 2900 élelmiszercsomagot osztottak szét és 340 embernek vásároltak téli tűzifát.

Az Örömteli Időskor (!) nevet viselő alapítvány 15 olyan régiót választott ki, ahol az emberek különösen szegények és nincs gáz. A régiók mindegyikében 600 ember kapott üzemanyagot vagy élelmiszert. Ezek az emberek egész életükben dolgoztak, építettek, tanítottak, De most építési rönkökkel fűtik a kályháikat, amelyek sok füstöt és kevés hőt termelnek. Nem tudják eldönteni, hogy az élelmiszereken vagy a gyógyszereken spóroljanak. Előfordul, hogy fára vesznek fel mikrohitelt, de gyógyszerre költik. Mások a tetőfoltozásra vesznek fel kölcsönt, de nem bírják törleszteni, és végül tönkre mennek – nyilatkozta az alapítvány vezetője.

A kurszki régióban élő idős emberek egy részét a határmenti területekről ideiglenes szállásközpontokba evakuálták. Sokan kórházi ágyakra, higiéniai termékekre, gondozókra, kezelésre és speciális szállításra szorultak.

Nem akarnak idősotthonokba költözni

A riport szerzője még hosszan sorolja az egyes civil akciókat, hangsúlyozva, hogy ez önmagában nem fogja megoldani a problémákat. Az emberek még kerítéseket is ledöntöttek, hogy melegedjenek – mondja Szvetlana Mojszejeva. De ehhez nincs mindenkinek ereje. Tudjuk, hogy vannak idős emberek, akik halálra fagynak. Az ilyen történetek előbb-utóbb kiderülnek.

Mindezen történetekben egy dolog közös: a tűzifa nem hétköznapi, hanem egzisztenciális kérdéssé válik. Szükség volna kormányzati programokra, a helyi vállalkozások aktív támogatására és jótékonysági szervezetek fejlesztésére. De egyelőre az emberek élete az önkéntesek munkájától és adományaitól függ. Sokszor megoldás lenne az idősek otthona, ahol meleg van és ebédet is kapnának, de az emberek nagy része az élete árán is ragaszkodik a házacskájához.