A közelgő kereskedelmi háború, a Grönland elleni folyamatos fenyegetőzések és az uniós vezetők távolmaradása az amerikai elnök beiktatásáról – lévén, hogy nem hívták meg őket – mind a Trump és az EU intézményei közötti növekvő szakadékra világítanak rá.
Rossz bőrben
Egy defenzívába szorult Ukrajna, a háborút folytatni kívánó Oroszország és egy amerikai birodalmat építeni kívánó Trump: ezek lesznek várhatóan az EU legnagyobb kihívásai idén. Ehhez jönnek még az olyan belső problémák, mint a megbénult gazdaság, a magas adósságszint és a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország korlátozott cselekvőképessége. A kilátások tehát nem igazán rózsásak.
A meggyengült Európa úgy tűnik, kész engedni Trumpnak egyes pontokon. A politikai vezetők máris sietnek ígéretet tenni arra, hogy több amerikai cseppfolyósított földgázt vásárolnak, és növelik a védelmi kiadásokat (jellemzően az amerikai fegyvergyártó cégektől való nagyobb vásárlás révén).
Újra a NATO a célkeresztben
Trump tavaly azzal fenyegetőzött, hogy kilép a NATO-ból. Legutóbb, a Kamala Harris alelnökkel folytatott 2024. szeptemberi vitája során Trump megerősítette elkötelezettségét e lépés mellett, és keményvonalas tárgyalási taktikájának tulajdonította az európai védelmi kiadások fő mozgatórugóját: „Azzal vettem rá őket, hogy fizessenek, hogy azt mondtam... ha nem fizetnek, nem fogunk megvédeni önöket”. De első ciklusa alatt Trump nemcsak az európai védelmi kiadások növelését követelte, hanem kormánya erőteljesen lobbizott is kontinensünk kormányainál, hogy „vegyenek amerikait”.
Fotó: MTI/EPA/Will Oliver
Ukrajna mellett az EU saját, Oroszországgal szembeni védelme áll az EU idei védelempolitikai középpontjában. Most először van uniós biztos az új védelmi és űrkutatási portfólióért. Andrius Kubilius feladata azonban nem az európai hadsereg felállítása, hanem az uniós tagállamok védelmi és beszerzési politikájának jobb összehangolása. Sok tagállam költségvetése túl kicsi ahhoz, hogy gyorsan új fegyvereket vásároljanak, vagy több katonát tartsanak fenn.
A nyomás fokozódik, ha igazak azok az értesülések, miszerint Trump ötödével csökkenti az Európában állomásozó amerikai katonák számát. Sok uniós politikus számára rejtély, hogy kaparja össze a hadseregre szánt extra eurómilliárdokat.
A müncheni IFO gazdaságkutató intézet becslése szerint csak Németországnak középtávon 230 milliárd euró hiányzik a védelmi költségvetéséből. Olaszországban 120 milliárd, Spanyolországban 80 milliárd. Az új német pénzügyminiszter, Jörg Kukies (SPD) azonnal fékezte egyes államok azon elképzelését, hogy a katonai kiadásokat további közös uniós adósságokból finanszírozzák.
Franciaország és Olaszország máris deficiteljárással néz szembe az Európai Uniótól. Spanyolország hamarosan csatlakozhat hozzájuk. Németország ugyan az EU adósságlimitje alatt marad, de az új, februári általános választások miatt nem igazán tud lépéseket tenni a költségvetési politika terén. Az új pénzügyminiszter csak júliusban vagy szeptemberben fogja benyújtani a 2025-ös szövetségi költségvetést. Az EU új pénzügyi keretéről szóló tárgyalások a német kormány megalakulása miatt késni fognak.
Márpedig legkésőbb múlt csütörtök óta mindenki számára világos kell, hogy legyen: Trump Davosban azt követelte, hogy az európaiak fektessenek a GDP-jük 5 százalékának megfelelő összeget a hadseregükbe.
A probléma az, hogy még ma sem éri el mind a 32 NATO-állam a gazdasági teljesítmény két százalékának jelenlegi célját. Tavaly mindössze 23 ország tette ezt meg.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök rögtön egyetértett Trumppal. Igaz, országa idén a GDP 4,7 százalékával már most is a legtöbbet költ a NATO-államok közül. A Trump-féle cél elérése már nem lenne olyan nehéz Tusk számára. A balti Észtország és Litvánia, amelyeknek Putyin közvetlen szomszédságában kell élniük, szintén nehézség nélkül bekerülnének az öt százalékba.
A nemzeti költségvetés fele a hadsereg számára?
De egészen más kérdés a gazdasági nehézsúlyú Németország. Az ország gazdasága messze a legerősebb a kontinensen, mintegy 4200 milliárd eurós hozzáadott értékkel, és öt és félszer akkora, mint Lengyelországé. Trump szerint Németországnak ezért évente 210 milliárd eurót kellene költenie a védelmére. Ez óriási összeg, és a teljes szövetségi költségvetés majdnem felét teszi ki, nem utolsósorban egy közel 200 ezer katonát számláló hadseregre.
Az öt százalék is jelentősen magasabb lenne, mint amennyit Németország valaha is költött a hidegháború alatt. Az 1960-as évekbeli csúcson a védelmi költségvetés a bruttó hazai termék alig négy százalékára emelkedett. Sara Wagenknecht német baloldali politikus és Nato ellenző ezért „merő őrültségnek” nevezi Trump követelését.
A Zöldek kancellárjelöltje, Robert Habeck 3,5 százalékos célt tűzött ki, ami még mindig viszonylag ambiciózus. Olaf Scholz SPD-kancellárnak azonban ez már túl sok. A javaslatot „félkésznek” nevezte, és azt kérdezte: „Ki állja majd a számlát? A polgárok?”.
Friedrich Merz, a CDU vezetője, a legjobb választási esélyekkel rendelkező kancellárjelölt viszont egyelőre nem akar elköteleződni egy számadat mellett.
A NATO lehetséges támadástól tart
A NATO új célját a júniusban Hágában tartandó szövetségi csúcstalálkozón véglegesítik. Trump is jelen lesz, és hamarosan kiderülhet, hogy komolyan gondolja-e a bejelentését, vagy az öt százalék valóban csak „szimbolikus szám” volt.
Maga Mark Rutte, a NATO vezetője is három százaléknál jóval magasabbra, inkább négy százalékhoz közelire becsüli a követelményt – mondta Rutte egy közelmúltbeli meghallgatáson az uniós parlamentben. Azt javasolja, hogy az európai államok keressenek forrásokat a bőkezűen fejlett szociális kiadásaikban. Rutte szerint itt minden bizonnyal van „mozgástér”.
A holland azt is világossá tette, hogy a helyzet sürgős. Oroszország hadigazdasága három hónap alatt annyit termel, mint mi egy év alatt – mondta.
Rutte utalt azokra a hírszerzési jelentésekre, amelyek szerint Putyin belátható időn belül támadást indíthat valamelyik uniós ország ellen. Ezt támasztja alá, hogy az orosz haditermelés nem teljes egészében az ukrajnai fronton köt ki, hanem sok új tankot és fegyvert halmoznak fel, amit úgy értelmeznek, mint lehetséges felkészülést a jövőbeli háborús cselekményekre. Rutte: „Most még biztonságban vagyunk, de négy-öt év múlva már nem”.
Orbán Viktor és Alekszandar Vucsics szerb köztársasági elnök telefonon egyeztettek szombaton – azt nem tudni, hogy a NIS felvásárlása is szóba került-e. 
