Úgy tűnt, Donald Trump ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A héten Davosban rendezett Világgazdasági Fórumon is olyan kijelentéseket tett ugyanis, amelyekre kvázi mindenki felkapta a fejét. Csakhogy ha önmagát nem is, a tényeket meghazudtolta az amerikai elnök. A Euronews cikke alapján mutatjuk a legnagyobb ferdítéseket.
1. állítás: Az USA a II. világháború után visszaadta Grönlandot Dániának
Tény:
Az Egyesült Államok soha nem birtokolta Grönlandot, így nem is adhatta azt vissza Dániának a második világháború után. Dánia náci megszállása idején (1941-ben) az USA és a dán nagykövet ugyan védelmi megállapodást írt alá, amely lehetővé tette amerikai katonai bázisok létrehozását a szigeten, de ez a paktum kifejezetten elismerte Dánia folyamatos szuverenitását a terület felett. A skandinávoknak az ENSZ-nél Grönlandot „nem önkormányzó területként” kellett feltüntetnie, ezzel gyakorlatilag elismerve a gyarmati státuszát.
Trump ezen állítását a legeklatánsabban egy 1951-es védelmi megállapodás cáfolja, annak értelmében ugyanis a Fehér Ház hivatalosan elismerte „a Dán Királyság Grönland feletti szuverenitását”. 2004-ben pedig Grönland státuszával tette ugyanezt, kimondva, a Föld legnagyobb szigete a dán királyság egyenrangú része.
Vissza tehát nem adta (nem adhatta) Grönlandot Dániának az USA, megvenni viszont a második világháborút követően többször is megpróbálta. Például 1946-ban, amikor Harry Truman elnök 100 millió dollárt ajánlott fel Dániának aranyban, ám ezt a vételi ajánlatot Koppenhága elutasította.
2. állítás: A NATO „soha semmit nem tett” az USA-ért
Tény:
Az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely valaha is hivatkozott a NATO 5. cikkelye szerinti kollektív védelmi intézkedésre, amely a tagországok kötelezettségévé teszi, hogy segítsenek – ezt a 2001. szeptember 11-i terrortámadások másnapján aktiválta az akkori elnök, George W. Bush adminisztrációja. Majd 2001 októbere és 2002 májusa között számos NATO-tagállam (köztük Dánia, az Egyesült Királyság és más európai nemzetek) katonai csapatokkal, felszereléssel és légtérvédelemmel, továbbá hírszerzési információk megosztásának fokozásával támogatta az USA által végrehajtott terrorellenes műveleteket.
Az sem igaz, hogy Trump hivatalba lépése előtt az Egyesült Államok „gyakorlatilag 100 százalékban” biztosította a NATO költségvetését. Ezzel szemben a szövetség adatai szerint az USA 2024 és 2025 között Németország mellett mindössze 15,9 százalékkal (!) járult hozzá a szövetség pénzeszközeihez, ami magában foglalta a polgári költségvetést, a katonai költségvetést és a biztonsági beruházási programot.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Ráadásul ez az arány 2026-2027-re 15 százalék alá csökken, ugyanúgy, mint Németországé. A páros után a következő legnagyobb befizető az Egyesült Királyság (10,3 százalék), Franciaország (10,1 százalék) és Olaszország (8 százalék).
De akkor sem jön ki a 100 százalék, ha az amerikai elnök a NATO-tagok védelmi kiadásaira gondolt. Az kétségtelen, hogy a Trump hivatalba lépése előtti utolsó évben, 2016-ban az amerikai védelmi kiadások tették ki az összes NATO-tagállam által teljesített kiadásokat többségét, de csak a 71 százalékát, amely arány becslések szerint azóta 66 százalék körüli értékre csökkent.
3. állítás: Egy év alatt nyolc háborúnak vetett véget
Ezek:
- Izrael és a Hamász,
- Izrael és Irán,
- Egyiptom és Etiópia,
- India és Pakisztán,
- Szerbia és Koszovó,
- Ruanda és Kongó,
- Örményország és Azerbajdzsán,
- Kambodzsa és Thaiföld
közötti konfliktusok.
Tény:
Izrael és Hamász: bár az Egyesült Államok január közepén bejelentette a gázai tűzszüneti terv második szakaszát, a következő lépéseket továbbra is bizonytalanság övezi. A Trump 20 pontos tervének első szakaszában szereplő számos pont nem valósult meg.
Izrael és Irán: a 12 napos háború befejezése csak a folyamatban lévő hidegháború átmeneti szünetének tekinthető.
Egyiptom és Etiópia: a két ország közötti súrlódások a Nagy Etiópiai Reneszánsz Gát ügyében leginkább a feszültség fokozódásaként, nem pedig háborúként jellemezhetők.
India és Pakisztán: Hivatalos, átfogó békeszerződés a két ázsiai állam között kisebb-nagyobb megszakításokkal évtizedek óta tartó háborúban nem született. A két ország között jelenleg is feszült a viszony, mindkét fél atomhatalom, és rendszeresek a kisebb határvillongások Kasmír térségében.
Szerbia és Koszovó: a két balkáni állam között Trump második hivatali ideje alatt nem fenyegetett háború, és az elnök a Fehér Házba való visszatérésének első évében sem járult hozzá jelentősen a kapcsolatok javításához.
Ruanda és Kongó: bár a Trump-kormányzat közvetítésével békemegállapodás született a kongói erők és a Ruanda által támogatott lázadók között, decemberben a harcok folytatódtak, és az M23 (a Ruanda által támogatott lázadócsoport a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén) nem volt részese a megállapodásnak.
Örményország és Azerbajdzsán: bár a két ország vezetői augusztusban a Fehér Házban aláírták az évtizedes konfliktus lezárását célzó megállapodást, még nem szignózták a békeszerződést, és parlamentjeiknek még ratifikálniuk kellene azt.
Kambodzsa és Thaiföld: decemberben újabb harcok törtek ki.
4. állítás: Németországban 64 százalékkal magasabbak az áramárak, mint 2017-ben
Tény:
Nem világos, honnan vette Trump az adatait, és hogy a háztartások vagy a nem háztartások villamosenergia-áraira utalt-e.
Ám a mintegy kétezer németországi energia- és vízipari vállalatot képviselő Német Energia- és Vízipari Szövetség adatai szerint míg 2017-ben a háztartási áram átlagosan 30,36 centbe került kilowattóránként, 2025-ben 39,28 centbe – ez mintegy 29 százalékos növekedés, vagyis kevesebb, mint a fele a Trump által említettnek. De ha a német szövetségi statisztikai hivatal és az Eurostat adatait vesszük, akkor is csak durván 31 százalékos árnövekedés jön ki.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
