Ukrajna a túlélésre játszik, de az orosz gazdaság is erodálódik

Rögtön az elején leszögezzük: az eltelt két és fél évet azért is nehezebb pontosan jellemezni, mert az adatok, főleg orosz oldalról, nem teljesen megbízhatóak. A manipuláció azonban mindkét országban jelen lehet, ez háborúban álló feleknél nem meglepő, hiszen a gazdasági adatok igen érzékenyek, részei az általános információs háborúnak. Cikkünkhöz több hivatalos ukrán és orosz forrás mellett a nemzetközi pénzügyi és más szervezetek jelentéseit is felhasználtuk.

Ukrán hadigazdaság, felpörgő privatizációval

Kezdjük a megtámadott Ukrajnával, amely gazdasága éppen hogy csak megindult az európai integrációs úton a háborút megelőző pár évben. Egy nehézipar-túlsúlyú, de jelentős mezőgazdasági potenciállal bíró gazdaságról van szó, amelyikben nagy területi különbségek is voltak és most már még inkább vannak. 

A szolgáltatások azonban feljövőben voltak, a pénzügyi rendszer viszonylag stabil volt, de még erősen húzta a gazdaságot a sok, alacsony hatékonysággal működő állami mamut, s noha a privatizáció megkezdődött, azt is megakasztotta a háború. Csak tavaly ősszel kezdték felpörgetni a nagyvállalatok részvénytársasággá szervezését és belevágtak a kisebb cégek eladásába is.

Az Európai Parlament fenti ábrájából jól látszik, hogy a költségvetés bevételi szerkezete hogyan tolódott el a nem adókból és a külföldi forrásokból származó pénzek felé, miközben maguk az adók nominálisan mégiscsak nőttek, tehát a gazdaság működött és működik most is. Ez rávilágít arra a lapunk által már több cikkben kiemelt tényre, hogy a közvetlen frontmegyéket leszámítva amúgy az ország területének 50-60 százalékán nem állt meg a gazdasági élet. 

A közös kassza kiadási oldala érthető módon növekvő mértékben a védelmi célokat szolgálja 2022 februárja óta. Az alábbi ábra is megerősíti ezt, a 2022-es 31-32-ről 50 százalék fölé ment tavaly az aránya és átlépte a kétezer milliárd hrivnyát (1 hrivnya=8,86 forint). Az idei arány további  4-6 százalékponttal magasabb lehet. A kormány megtartotta a szociális és egészségügyi kiadások arányát, de összegszerűen az egészségügyre már kicsit kevesebb jutott tavaly a két évvel ezelőttihez képest. A hadikiadások fedezetére termelő vállalatok adóját is megemelik.

A kormány és a jegybank egy lassú hrivnya-leértékelési politikát követ, a hiány fokozatosan emelkedik, de a háborús kockázat továbbra is nagyon beszorítja a kabinetet. Napi több tízmillió dollár az ország életben tartása, egyes becslések szerint a 100 milliót is meghaladja és nyugati támogatás nélkül már összeomlott volna Ukrajna.

Az alapkamat már csak 13 százalék, ez már három éve csökken. Megjegyezzük: Oroszországban épp a napokban emelte fel a központi bank 16-ról 18 százalékra az irányadó rátáját, sőt az ottani igazgatótanácsban voltak olyanok is, akik 19 vagy 20 százalékra szavaztak. A háború első évében majdnem 17 százalékig felpattant ukrajnai inflációt tavaly nyárra már 11,3 százalékra csökkentették, idén márciusra tovább faragták 3,2 százalékra, ám attól kezdve megint emelkedő pályára állt, 2024 nyarára visszatért a januári évi 4,8 százalékhoz.

A nemzetközi hitelminősítők szigorúak, hiába sikerült július végén átütemezni az adósság egy részét, mintegy 20 milliárd dollárt, a Fitch Ratings tovább rontott az ország besorolásán. Az érintett kötvényeknél 37 százalékot vágnak le a kötvénytulajdonosok a nominális adósságból, ezzel Ukrajna a következő 3 évben 11,4 milliárd dollárnyi adósság kifizetésétől szabadul meg - egy időre. Még túlzás lenne azt állítani, hogy kezdik beárazni a csődöt, de nem győzik hangoztatni: nemzetközi pénzügyi támogatás nélkül reménytelen lehet a helyzet. Az EU is tudja ezt, július végén ezért utalt át 1,5 milliárd eurót, majd ősszel jön egy ugyanekkora adag.

A vállalati szektort megütötte a háború, egyrészt telephelyek ezreit rombolták le az oroszok, az ellátási láncok megszakadtak, munkások milliói költöztek a nyugati megyékbe vagy még tovább, külföldre. A kormány 2022 végétől 2023 végéig mintegy 750 cégnek adott áttelepülési hitelt vagy vissza nem térítendő támogatást. A belső vándorlás egyúttal fellendülést hozott a békésebb megyékben. A nyugati országrészben megugrott a fogyasztás, nőttek a lakbérek, új üzletközpontok és ipari parkok létesülnek, utóbbihoz épp most indított kedvezményes hitelprogramot a kormány. 

A szorosabb európai gazdasági integrációt akadályozhatja, hogy az alacsonyabb termelési költségek miatt kisebb árakkal operáló ukrán termékekkel szemben erősödik az ellenállás, főleg az agrárszektorban és jobbára a közép- és kelet-európai uniós tagállamokban. Van ellenpélda is, áthidaló megoldásként a lengyel tejipari szövetség arról tárgyalt ukrán partnerszervezetével, hogy közösen feldolgoznának tejipari alapanyagot és a végterméket az EU-n kívül értékesítenék.

Van viszont egy terület, ahol nincsenek akadályok, ez az ország újjáépítése, ami óriási biznisz lesz sok nyugati és egyes távol-keleti iparvállalatoknak, különösen az építőiparban működőknek. Már most egymás után jelentkeznek be, hogy visszaépítsék a lerombolt infrastruktúrát, legyen szó épületekről, erőművekről, repülőterekről és közutakról. Természetesen hadiipari cégek is labdába akarnak rúgni, már bejelentették egy fegyver- és lőszergyár, valamint egy harckocsigyár építését, több amerikai hadiipari vállalat kezdett együttműködésbe az ukrán állami hadiipari óriáscéggel. A kiskereskedelmi világcégek szintén jelezték: folytatják a nyugati országrészben működő bevásárlóközpontokba a termékeik szállítását.

Putyin szerint minden oké Oroszországban, de ez távol van a valóságtól

Vlagyimir Putyin orosz elnök pár hete nem győzte dicsérni magát és Oroszországot, amiért úgymond fittyet hány a nyugati szankciókra, új partnereket talált főbb exporttermékei egy részének, stabilizálták a rubelt és dinamizálták a gazdaságot, ami immár gyorsabban növekszik, mint az Európai Unió legtöbb tagállamának gazdasága. A hivatalos adatok szerint az idei első félévben 4,7 százalékkal bővült az orosz gazdaság 2023 azonos időszakához képest, de az év egészére 3,5-4 százalékos GDP-bővülésről beszélnek a Kremlben, jövőre és 2026-ban 2,3, 2027-ben 2,4 százalékot várnak. A központi bank viszont leszállt a földre: 2025-re vonatkozóan a 2024 elejei 1-2 százalék után a nyár közepén már csak 0,5-1,5 százalékos növekedést tart valószínűnek és visszavett a 2026-os tervből is, az akkorra korábban várt 1,5-2,5 százalékos sávot levitte 1-2 százalék közé.

Az orosz kormány nem nagyon szembesíti a lakosságot ugyanakkor azzal, hogy a pénzromlás mértéke már 12 hónapja egyre csak növekszik, júniusban az éves mutató 8,6 százalékon állt, az élelmiszerek ára pár tized híján 10 százalékkal ment fel egy év alatt, de ezt a lakosság biztos sokkal többnek érzi. Az idei nyári előrejelzések szerint idén decemberben az éves mutató 6,5-7 százalék között lehet. A jegybank és a kormány is 4 százalékot álmodott meg 2025-re, ami ambiciózus cél. 

Kérdéses, hogy a fent említett 18 százalékos alapkamat mellett a magánvállalatok hajlandók-e beruházni. Az a valószínű, hogy az állami beruházások vehetik át a főszerepet, leginkább a hadiiparban és egyes infrastrukturális területeken. Ez viszont azt támasztja alá, amiben nagyon sok közgazdász egyetért:

Oroszország még hosszú évekig, talán évtizedekig megmarad egy nyersanyagjaiból élő, a technológiai fejlődésben lemaradó és a nyugati gazdaságokban domináló szolgáltatási szektort nem eléggé fejlesztő országnak.

Vannak véges nyersanyagkészletek is

Szokatlan módon a kormány július végén elismerte, hogy ugyan sokáig kimeríthetetlennek tűntek a nyersanyagtartalékok, de ezek közül néhány stratégiailag fontos mégis véges. A 2050-ig szóló nyersanyagkitermelési stratégia egyik megállapítása az, hogy néhány területen a gazdaságos kitermelés legfeljebb 25 évre megoldható. 

Leszögezte viszont, hogy 2035-ig a gáz, a hélium, a szén, a réz, a nikkel, a kobalt, a platina és a vasérc terén könnyedén kielégíthetik a belső igényeket, bár egyes körzetekben akadozik a termelés. Egy másik csoportnál (olaj, arany, ezüst, gyémánt, cink, kvarc) a jelenlegi termelési szinteket nem támasztják alá a készletek, magyarul, gyorsabban fognak elfogyni, mint gondolták, ezért új lelőhelyeket kell találni. Van egy harmadik csoport is, a ritka nyersanyagoké (titán, urán, króm, bauxit, lítium, cirkónium, grafit és társai), amelyek kitermelése erősen importfüggő.

Szintén negatívan érinti a lakosságot a két speciális állami alapban (Tartalék Alap, Jóléti Alap) lévő pénzösszeg eltűnése és csökkenése, ami nyilvánvalóan összefügg a háborúval, lévén, részben az onnan elvett pénzzel is finanszírozzák a hadakozást. A 2004-ben alapított és az olajár várható csökkenésének ellensúlyozására létrehozott Tartalék Alap induláskori, 125 milliárd dollárját teljesen elvonták 2017-ben, az alapot abban az évben meg is szüntették. A 2008-ban 32 milliárd dollárral indított és kockázatosabb eszközökbe (például hazai és külföldi vállalati részvényekbe) fektető Jóléti Alap 2022 augusztusára, tehát fél évvel a háború kezdete utánra 201 milliárd dollárra hízott, ám azóta folyamatosan fogyasztották, 2023 legvégén már csak 133 milliárd dollár volt benne, ebből 56 milliárd volt a likvid eszköz - erősítette meg az orosz pénzügyminisztérium.

A szankciók kivédése központi feladat lett, bár ezt hivatalosan helyettesítési akciónak hívják. Idetartozik például egy olyan nemzetközi fizetési rendszernek a gründolása, amelyben a BRICS+ országok (Oroszország, Brazilia, India, Kína, Dél-Afrika, Egyiptom, Etiópia, Irán, Egyesült Arab Emírségek) vennének részt és Moszkva szándéka szerint ezzel kiváltanák a globális SWIFT-rendszert, amiből az agresszort kizárták a nyugati pénzügyi szervezetek. 

Mennyit érnek a szankciók?

Vakhal Péter, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. tudományos főmunkatársa azt emelte ki a szankciókkal kapcsolatban, hogy azok célja nem az orosz gazdaság földre kényszerítése, hanem a hadigépezet lassítása. Különböző becslések szerint összességében az orosz GDP 1,5-2 százalékának megfelelő kárról van szó, ami elsőre kevésnek tűnik, de ha így folytatódik, akkor sok negatív hatás csak később jelentkezik. Emlékeztetett, hogy több ezer úgynevezett kettős felhasználású terméket érint, ezek között vannak nyersanyagok, kritikus alkatrészek, de például luxusélelmiszerek is. Az EU és az USA tudatosan kihagyta ebből a gyógyszereket, mert nem a lakosságot, hanem az orosz kormányt akarta büntetni.

Augusztus 7-én, szerdán 15:30 órakor a Kopint-Tárki vezérigazgatója, Palócz Éva lesz lapcsoportunk Klasszis Klubjának vendége:

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire sikeres az úgynevezett kereskedelem-elterelés, Vakhal Péter azt mondta:

„Oroszország más felvevő piacokat próbál megtalálni exporttermékeinek és bevásárlásra is új piacokat kellett keresnie, ami változó eredményt hozott, egyúttal bizonyos függőségeket is erősített, amiket nem nagyon akarhattak eredetileg. Főleg Kína és India kapcsán jött ez elő”.

Ha már szóba jött India, vele kapcsolatban utalt az értékláncokban rejlő lehetőségek kihasználására. Példának a kőolajat említette: ha az orosz nyersanyagot Indiában feldolgozzák, akkor indiai dízelként már szabadon értékesíthető, hiszen arra nem vonatkoznak a szankciók.

A szakértő szerint nem nagyon fogjuk elérni azt az állapotot, amikor a szankciók már nagyon fájnak Moszkvának. Úgy vélte, hogy Oroszország túl nagy ahhoz, rengeteg a tartaléka és túl közel van Kínához az ázsiai óriás várhatóan segíteni fogja. Ugyanakkor az is igaz, hogy Peking globális vezető szerepre tör és nem engedi meg, hogy Oroszország hatékony versenytársa legyen ebben.

A szankciók az orosz költségvetési bevételek 35 százalékát adó nyersanyagokat és többek között az ipar, közte a hadiipar informatikai ellátását érintik hátrányosan. Moszkva igyekezett ázsiai, afrikai és dél-amerikai partnerekkel új megrendelésekkel helyettesíteni az exportot, az IT-rendszerek és gépipari alkatrészek terén pedig a belső piacokról, valamint délkelet-ázsiai cégektől beszerezni ezeket. Mindkettő változó sikerrel történt az elmúlt 2 évben. Nem sikerült ugyanakkor egy új gázvezetéket építtetni a kínaiakkal.

Moszkva már jó ideje igyekszik felmutatni, hogy van gazdasági ellenpólusa is a Nyugatnak, ez lenne az Eurázsiai Gazdasági Unió, amit Belarusszal és Kazahsztánnal alapított még 2014-ben, majd bevonzotta a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokat (Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán) és Örményországot. Az orosz dominancia természetes a méretek miatt is, viszont érdekes, de nem meglepő, hogy Azerbajdzsán nincs a csapatban, az ugyanis maga akar hasznot húzni a gázkészleteiből, s ezért az EU-val és Törökországgal is üzletel.

A nyugati világcégek közül több száz kivonult Oroszországból, tiltakozásul az invázió miatt, de mintegy ezer továbbra is az országban van közvetlenül vagy közvetve. Többről is tudni, hogy harmadik országokon keresztül visszatért az oroszt piacra. A kivonulók vagyonelemeit áron alul megvették helyi oligarchák vagy más magáncégek, sőt a kormány még büntetést is kiszabott a kivonuló cégekre. A kiskereskedelemben a globális márkákat török, kínai vagy arab márkákkal igyekeztek pótolni, változó sikerrel, jelenleg már ezek adják a mintegy ezer bevásárlóközpont bérterületének a harmadát vagy kicsit még annál is többet, közben természetesen az orosz márkák is előretörtek.

Abban hasonlít a moszkvai gazdaságpolitika a kijevire, hogy a bevételi oldalon az adóemelést, mint eszközt igencsak felértékelték. Eddig – több éven keresztül – mindenkinek 13 százalékon állt a személyi jövedelemadó, de ez változni fog: négy értéket fognak bevezetni, a legalacsonyabb 15, a legmagasabb 22 százalék lesz, utóbbi a nagy jövedelműeket érinti. 

Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint ezt lenyeli a lakosság, a gazdagokat nem különösebben rázza meg, azok egyébként is kimentették már vagyonuk egy jelentős részét az országból. Azt is kiemelte, hogy az orosz is egy hadigazdaság és már régóta az, óriási tartalékokkal, főleg nyersanyagban, kisebb mértékben emberi erőforrásban, de persze az is legalább ötször akkora, mint az ukrán.

A közgazdásszal a témában minap folytatott beszélgetésünket itt nézhetik vagy hallgathatják vissza:

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a sokkal kisebb GDP-előállításra képes Ukrajna gazdasága hosszú távon csak akkor életképes, ha vagy gyorsan befejeződik a háború vagy nagyságrendekkel több nyugati gazdasági segítséget kap és felgyorsul a nyugati integrációja. Oroszország hiába került fölénybe az adottságai miatt, az európai kapcsolatrendszere sokat sérült, munkaerőpiaca hanyatlik a háború és az elvándorlás miatt, a nyersanyagok gazdaságos kitermelése csak korlátozott ideig tart a jelenlegi technológiákkal és semmi jele annak, hogy képes lesz intenzív gazdaságfejlesztésre átállni a mostani hadigazdaságról.