Mark Carney aláírása már a kanadai valutára is rávésődött. Most pedig az új miniszterelnökként már a politikára is rányomja a bélyegét.
Elképesztő pálya a csúcsig
Soha nem viselt még közhivatalt. Mégis, Carney – a korábbi jegybankár, globális pénzügyi nagyágyú és klímaügyi szószóló – elképesztő felemelkedéssel került a kanadai Liberális Párt élére. Alig két hónapos politikai pályafutása alatt az ország 24. miniszterelnökeként pozícionálta magát, Justin Trudeau utódjaként.
59 évesen Carney a modern technokrata archetípusát testesíti meg: egy karrierista bankár, összetéveszthetetlen globalista bekötésekkel. Igazi davosi ember, akinek világnézetét a pénzügyi- és a politikai döntéshozás elitjének szalonjai alakítják – ezek a Washingtonban jelenleg egyre kevésbé kedvelt, de Kanada intézményi DNS-ébe mélyen beágyazott tulajdonságok.
Carney útja a hatalomhoz minden volt, csak nem hagyományos. 1988-ban magna cum laude diplomát szerzett a Harvardon, majd a Goldman Sachsnál vállalt munkát, ahol a következő néhány évben a globális pénzügyek nagy tétekkel teli világában navigált. De valami elszólította.
1991-ben otthagyta a Wall Streetet, és Oxfordba ment, ahol elmerült a gazdaságelméletben. Négy éven belül mesterdiplomát és doktori címet is szerzett, és ezzel kiélezte azt a szellemi éleslátást, amely később meghatározta karrierjét.
Fotó: MTI/AP/The Canadian Press/Jeff McIntosh
A londoni hívás
Carney nem csak a globális pénzügyek ranglétrájára lépett egyre feljebb – hanem át is írta a játékszabályokat. A kanadai központi bank kormányzójaként segített átvezetni az országot a 2008-as pénzügyi válság romjain, és dicséretet érdemelt higgadt vezetéséért. Aztán jött a hívás Londonból.
2013-ban Carney történelmet írt, mint a Bank of England 300 éves fennállása óta az első nem brit kormányzó – egy kanadai hirtelen a brit pénzügyi birodalom szívében ült. A brit sajtó „rocksztár bankárnak” nevezte el, és ez a címke ráragadt, miközben a davosi csúcstalálkozók, klímakonferenciák és a világ vezetőivel folytatott zárt ajtók mögött zajló megbeszélések között repkedett.
Most Carney egy másfajta turbulenciába lép – a politika könyörtelen világába. Kanada következő miniszterelnökeként most megpróbálja majd átvezetni országát a Trump elnök által vezetett fenyegető kereskedelmi háborún, az annexióval való fenyegetésen és a várható szövetségi választásokon.
A kormányzó kanadai Liberális Párt vasárnap elsöprő többséggel, 85,9 százalékos támogatottsággal választotta őt vezetőjévé – írja az AP. Carney-t, aki a 2015 óta hivatalban lévő Justin Trudeau-t váltja, a napokban iktatják be.
Kanada „nem kérte ezt a harcot”
„Nem mi kértük ezt a meccset. De a kanadaiak mindig készen állnak, amikor valaki más is bedobja a kesztyűt” – mondta Carney, miután megválasztották a kanadai Liberális Párt következő vezetőjének. „Az amerikaiak ne tévedjenek, a kereskedelemben, akárcsak a hokiban, Kanada fog győzni”.
Carney elmondta, hogy Kanada mindaddig fenntartja a kezdeti megtorló vámokat, amíg „az amerikaiak tiszteletet nem mutatnak felénk”. Az új miniszterelnök válságokon navigált át sikeresen, amikor a Bank of Canada vezetője volt, és amikor 2013-ban ő lett az első nem brit állampolgár, aki a brit jegybankot, Bank of England-et vezette.
Trump kereskedelmi háborúja és az a többször megismételt nyílt fenyegetése, hogy Kanadát az USA 51. amerikai szövetségi állammá teszi, feldühítette a kanadaiakat, akik az NHL- és NBA-meccseken kifütyülik az amerikai himnuszt. Ezrek mondják le a határtól délre tett utazásaikat, és sokan kerülik az amerikai áruk vásárlását, amikor csak tehetik.
A kanadai nacionalizmus fellendülése növelte a Liberális Párt esélyeit a parlamenti választásokon, és a liberálisok egyre jobban szerepelnek a közvélemény-kutatásokban.
„Az amerikaiak az erőforrásainkat, a vizünket, a földünket, az országunkat akarják. Gondoljanak bele! Ha sikerrel járnának, tönkretennék az életmódunkat” – mondta Carney.
„Amerikában az egészségügy nagy üzlet. Kanadában ez egy jog.” Carney szerint Amerika „egy olvasztótégely. Kanada mozaikos” – mondta. „Amerika nem Kanada. És Kanada soha, de soha nem lesz Amerika része semmilyen módon, vagy formában”.
„Sötét napokat élünk, sötét napokat, amelyeket egy olyan ország idézett elő, amelyben már nem bízhatunk” – mondja Carney. „Össze kell fognunk az előttünk álló nehéz napokban.”
Konfliktus a NATO-n belül
Mindezt azután, hogy Kanada évtizedekig hűséges kistestvérként követte az Egyesült Államokat. Kanada az USA mellett harcolt mindkét világháborúban, valamint több, Washington által választott közelmúltbeli háborúban.
Mindketten a NATO tagjai. Mindketten megosztják egymással hírszerzési információikat az „Öt Szem” hálózaton keresztül. Kanada az az ország (Izraelen kívül), amely a leggyakrabban szavazott az USA-val az ENSZ-határozatokban – néha még az erkölcsi iránytűjét is félretéve. Az USA egyben Kanada legnagyobb kereskedelmi partnere.
Mindezek után Trump nem csak hamisan vádolta Kanadát azzal, hogy hatalmas mennyiségű fentanilt és illegális bevándorlókat enged be, hanem 25 százalékos kereskedelmi vámmal sújtotta (amit aztán ismét elhalasztott április 2-ig). Az annexióval való fenyegetőzés pedig folytatódik.
Trump versus NATO
2020-ban feszültség alakult ki Görögország és Törökország – mindketten NATO-tagok – között a Földközi-tenger keleti részén található gázkészletek tulajdonjoga miatt. Akkor egy NATO-n belüli fegyveres konfliktustól tartottak, de végül tárgyalásokkal sikerült megoldani a kérdést.
Ez a helyzet most, 2025-ben még súlyosabb, hiszen a világ legnagyobb katonai hatalma nevében Trump többször is azzal fenyegetőzik, hogy annektálja Kanadát többek között az erőforrások, a kereskedelem és az Északi-sarkvidékhez való hozzáférés miatt.
A NATO nagyon világosan meghatározza, hogy mit kell tennie, ha valamelyik tagországát külső, vagy nem tagországból fenyegetés éri. Az Észak-atlanti Szerződés gyakran idézett 5. cikke világosan kimondja, hogy bármelyik tag ellen irányuló fegyveres támadás az összes tag ellen irányuló támadásnak minősül.
Amikor azonban az egyik NATO-tag egy másik NATO-tag ellen irányul, az előírt intézkedések homályossá válnak. Általánosságban a NATO-nak az áldozat védelmét és az agresszor elleni harcot kell ellátnia. De ki az agresszor; ki kezdte a háborút? Mint tudjuk, Trump korában ez nyitott kérdés, és a válasz naponta változhat.
A kormány benyújtotta a feltárásról szóló törvényjavaslatot. 
