1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés kimondta a Habsburg-birodalom feloszlását. A szerződést Karl Renner, az osztrák köztársaság szociáldemokrata kancellárja, (1945 után köztársasági elnök) írta alá, Ausztria világbirodalomból egy aránylag kicsi országgá vált. A békeszerződés következtében az ország gyakorlatilag tönkrement, de mára Ausztriában az egy főre eső GDP magasabb, mint Nagy-Britanniában vagy Franciaországban.
Magyarországon ma Lánczi András és Schmidt Mária alkotja az értelmiségi elitet, Garancsi és Mészáros a gazdasági elitet, Habony Árpád a miniszterelnök legbefolyásosabb tanácsadója, Fekete György a Művészeti Akadémia elnöke, és ezt a csürhét az ország magának választotta, teljesen szabadon. Ez nem Trianon következménye.
Trianon után ez az ország elég rendesen felállt, a harmincas években Magyarország egy komolyan vehető állam volt az összes kellemetlenségeivel együtt, ma pedig, egy kínos és agresszív ország, amelyiktől félrehúzódik Európa. A teljes gazdasági növekedésünket az uniós támogatásoknak és néhány nyugati cégnek köszönhetjük, semmiféle elképzelés sincs a felzárkózásra, és ez a választók többségének tökéletesen megfelel. Akkor pedig ne tessék sírni Trianon miatt.
Én értem, hogy a szíriai óvodások elleni absztrakt gyűlölködés nem okoz olyan jellegű kielégülést, mint amelyet románok, szerbek, szlovákok valóságos elnyomása okozhatna, de ezzel majd tessék valahogy megbirkózni. A valódi és máig létező traumák senkit sem érdekelnek, csak az elveszített, és mára nevetségessé váló kultúrfölény, a kilencvenháromezer négyzetkilométer kicsisége. Jobboldaliak románozzák le az erdélyi magyarokat, ha éppen úgy konveniál, nem tollas a hátam. Tessék felragasztani a Nagy-Magyarország-os matricát, öblögetve cigányozni, zsidózni, pattogni nagyokat, verni az asztalt, bökögetni az ujjal az égbe, hátha megjelenik Csaba királyfi, és majd jól elmegy Londonba takarítónak.
Az Európai Bizottság elítélte, hogy kitiltottak öt európai tisztségviselőt az Egyesült Államokból. 
