A bankelnök, aki kimondta: a devizahitel rossz termék

A kormány arra törekszik, hogy a magyar bankszektor nagyobb része legyen magyar tulajdonban. Mi a véleménye erről, jót tenne ez a bankrendszernek?

Fáy Zsolt

Azt gondolom, hogy a világon mindenütt egyetértenek abban, hogy ha egy adott országban a bankszektor vagy az államadósság döntő része külföldi kézben van, az sebezhetővé teszi az adott országot. Magyarország kiszolgáltatottságát a válság nagyon jól megmutatta: nagy túlsúlyban voltak a külföldi bankok, kitört a válság és a bankvezetők Londonban meg Münchenben összeültek és egy pillanat alatt leállították a Magyarországnak nyújtandó forrásokat. Az anyabankok nem adtak forrást a magyar leányaiknak, így azok gyakorlatilag leállították a hitelezést. Ugyanez igaz az államadósságra is, aminek szintén nagy része van külföldi kézben. Ha lejár egy állampapír és nem vesznek újat vagy csak hirtelen elkezdik az állampapírt eladni, az nagyon nagy sebezhetőség.

Amikor megvettük a Banco Popolare-t, akkor láttam a számokat, és kérdeztem a treasury vezetőtől, hogy miért nem vettek állampapírt, amikor az sokkal jobban fizetett, mint az MNB betétje. Azt válaszolta, hogy amikor bóvliba minősítették Magyarországot, akkor az anyabank megtiltotta az államkötény vásárlást a leánybanknak, úgyhogy ennyi volt, nem vettek több magyar állampapírt. Egy külföldi tulajdonos nagy károkat tud okozni, az tehát, hogy a magyar bankrendszer jelentős része magyar kézben legyen ez nem patriotizmus vagy érzelmi kérdés, hanem pénzügyszakmai kérdés. Ha a bankszektor és az államadósság jóval több, mint fele magyar kézben van – például úgy, mint Lengyelországban – akkor sokkal válságállóbb egy gazdaság, sokkal kevésbé sebezhető. Én egyetértek azzal, hogy a bankszektor és az államadósság is több mint 50 százaléka magyar kézben legyen.

Mi a helyzet az állami tulajdonnal?

Mindenképpen a magántulajdonnak kellene dominálnia.

Mégis mekkora arányról beszélünk?

Szerintem az államnak akkor kell benne lenni egy bankban, ha annak speciális szerepe van, ilyen az Exim bank, vagy a Magyar Fejlesztési Bank. Az államnak azonban nincs keresnivalója a kereskedelmi bankszektorban, szóval hosszú távon nulla ez az arány. Az államnak emellett persze bankmentési szerepe is van, így az, hogy néhány évig a tulajdonában van egy kereskedelmi bank, az elfogadható, hosszú távon azonban ez nem jó.

Az MKB bankkal éppen az a terv, hogy egy-két éven belül eladja az állam és feltételezhető, hogy magyar tulajdonosnak. A MagNet Bank bejelentkezik az MKB Bankért?

Az MKB nekünk nagy falat, de ha nagyon őszintén kell erről nyilatkozni, akkor azt mondanám, hogy el tudok képzelni olyan forgatókönyvet, amiben benne vagyunk. Persze az is lehet, hogy a bankot megveszi egy nagy befektetői csoport, de azt valószínűtlennek tartom, hogy ez az OTP lenne. Az OTP-nek már így is olyan nagy a piaci részesedése, hogy versenyjogi szempontból ez nem lenne rendben és úgy gondolom, hogy az államnak nem is ez a szándéka. Azt viszont látjuk, hogy jelenleg az OTP-n kívül nincs olyan jelentős méretű magyar magántulajdonban lévő bank, amelyik meg tudná venni az MKB-t, mert mindegyiknél nagyobb. Nagy falat lenne a Gránit Banknak is, az FHB-nak is, és nekünk is. El tudnék tehát képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy az MKB-t részenként adná el a kormány. Egyben túl nagy, de darabokban emészthető lenne, mondjuk ennek a három banknak.

Ha a kormánynak az a szándéka, hogy magyar kézbe kerüljön az MKB, akkor ez logikus lépésnek tűnik. Ez elmélet, vagy tárgyaltak már erről, szóba került már konkrétan egy ilyen megoldás?

Nem, erről semmilyen tárgyalás nem volt, ez csak egy elméleti felvetés részemről, így a magyar magántulajdonban lévő bankokat meg tudnák erősíteni. Ha ez a cél, ez egy jó út lehet.

A kormányzat részéről hallottunk olyat is, hogy a bankszektor 30 százaléka legyen állami kézben, ez az MKB-val meg is van. Elképzelhető, hogy mégis megtartja az állam a bankot?

Azt gondolom, hogy ez a nyilatkozat valójában a különleges státuszú bankokra vonatkozott és nem a kereskedelmi bankokra.

Mennyire kell az államnak szabályozóként megjelennie a szektorban? Mi a véleménye arról, hogy a válság után mind nemzeti, mind nemzetközi szinten sokkal szigorúbb szabályokat hoznak a bankszektorban?

A válság nagyon tanulságos volt, bár azt előtte is tudtuk, hogy a bank egy nagyon veszélyes üzem. Minden hitelintézetnek van valamekkora tőkéje, ennek 10-20-szorosát begyűjti betétbe és a tőkéjének ugyanekkora mértékét kiadja hitelbe. Ha becsúszik valami hiba, akkor az a teljes tőkét egy pillanat alatt fel tudja emészteni. A veszélyes iparágakban szükség van a szabályozásra, nem elég az, hogy a piac szabályozza magát, mert itt túl veszélyes egy-egy hiba ahhoz, hogy ezekből tanuljunk. Nem jó persze a túlszabályozás sem, a középutat kell megtalálni, de ehhez hiányzik a bankszektorban az a fajta józan önszabályozás, amellyel például a közösségi bankok élnek.

Milyen önszabályozásra gondol?

Minden közösségi bank a világon tartja a tankönyvi 70 százalékos hitel/betét mutatót, ez az egészséges. Ez azt jelenti, hogy a bank begyűjt száz egység forrást, hetvenet kiad hitelbe, és harmincat megtart, mert ez szolgálja a likviditását. Ezek száz éves szabályok, ennek ellenére a magyar kereskedelmi bankok 70 százalék helyett 120-140 százalékos hitel/betét mutatókat produkáltak. Ez nagyon veszélyes dolog, és ha a bankszektor nem hajlandó önszabályozásra, akkor annak kívülről kell jönnie, én ezzel egyetértek.

De említhetjük azt is példaképp, hogy a bankok olyan magas tőkearányos nyereségi célokat tűznek ki maguk elé, amit nagyon nehéz teljesíteni. Míg a közösségi bankok 10-12 százalékos növekedésre törekszenek – ezt ajánlja egyébként az MNB is – addig egy átlagos kereskedelmi bank 20-25 százalékosat. A bankszektornak azonban vannak olyan sajátosságai, amelyek nem teszik lehetővé ezt az irreálisan nagy növekedési ütemet. A gyógyszeriparban például elképzelhető az, hogy feltalálnak egy gyógyszert, amely nagyon sikeres és óriási bevétel lesz belőle, de a bankoknál ez nem működik. A bank folyószámlát vezet, begyűjti a betétet, amit kiad hitelbe – ennek keretei vannak, tíz fiókkal x ügyfelet lehet kiszolgálni, hússzal kétszer ennyit, ha tehát több a bevétel, az több költséggel jár. A bankszektorban nincs csodapirula és nincs váratlan óriásnyereség. Ha valaki betartja a szabályokat, akkor nagyobb nyereséget csak nagyobb költséggel tud kitermelni.

A befektetési bank persze más, ott lehet nagy dobás, ami sokat hoz a konyhára, de a kereskedelmi banki üzleti modellben ilyen nincs. Ott csak azzal lehet 15 százaléknál nagyobb nyereséget kitermelni, ha olyan egzotikus termékeket találnak ki és sóznak rá az ügyfelekre, amelyekkel fel tudják tornázni a nyereséget. Ezt kellene önkorlátozással visszafogni, nem kellenének ilyen magas elvárások, de ha ez nem megy, akkor szabályozni kell, hogy ne lehessen olyan trükkös termékeket kiadni, mint a devizához kötött betét vagy hitel, és ne sózzanak rá ilyen rossz termékeket az emberekre, a devizahitel is ilyen rossz termék. A bank nyer rajta, az ügyfél pedig szív, ha baj van. Tulajdonképpen be is lett tiltva a devizahitel, csak már túl későn.

A MagNet Banknál is van devizahitel, mennyire érintettek a devizahiteles mentésben?

Mi 2007-ben kezdtünk el devizahitelezni, akkor is csak azért, mert a forinthitel már nem kellett a lakosságnak, közben viszont a KKV-k, akik lakásépítésre vettek fel nálunk hitelt, erőltették, hogy adjunk mi is devizahitelt, hitelezzünk úgy, mint más bankok. Akkor körülbelül egy-másfél évig mi is devizahiteleztünk, de nekünk relatíve kevés devizahitelünk van.

Mekkora most az állomány?

A svájci frankos hitelszerződések száma már messze száz alatt van, körülbelül 50-60 lehet, de euró alapú több van, párszáz lehet, de az biztos, hogy ezer alatt van.

Mekkora lehet a MagNet Bank vesztesége az árfolyamrés miatt az MNB módszertannal számolva? Mi a helyzet az egyoldalú kamatemelésekkel? Érintettek ezekben?

Igen, érintettek vagyunk mindkét témában, amikor ugyanis 2007-ben elkezdtünk devizahitelt kínálni, akkor a CIB banktól és az  Inter-Európa Banktól vettünk fel hitelt és azt adtuk tovább a lakosságnak. Tulajdonképpen nagyon hasonló konstrukcióban, mint a többi bank. Emiatt érintettek vagyunk, de a volumen sokkal kisebb, mint más bankoknál. Körülbelül 100 milliós nagyságrendű a veszteségünk. Ez soknak hangzik, de a banküzemben ez nem nagy szám, főleg a többi bank veszteségéhez hasonlítva, ahol több tízmilliárdos veszteségekről van szó.

Mi a véleménye a devizahiteles mentésről?

Hasznosnak tartom, sőt azt gondolom, hogy ezzel nem kellett volna ennyit várni, az hogy ez a válság alatt 5 évig húzódott, nem tett jót. Az a véleményem, hogy ha már eddig húztuk, akkor idén zárjuk le. A terhek és felelősség elosztásával azonban nem értek egyet: a devizahitelezés kapcsán három szereplő érintett: a bank, az ügyfél és az állami ellenőrző szervek – így a felelősséget is a három szereplő között kellene elosztani. Az, hogy az egészet a bankokra nyomja a politika, szerintem nem helyes. Azt nem tartom irreálisnak, hogy a bankszektor vigye el a legtöbbet a pénzügyi terhekből, de az túlzás, hogy az egészet a szektorra terhelik.

Alapvetően tehát egyetért a devizahitelesek megmentésével, és a módszerhez mit szól?

Voltak korábban is olyan szakmai javaslatok, amelyekkel én is egyetértek. Ezek a terheket elosztották volna, és nem csak a szereplők közötti elosztásra gondolok, hanem időbelire. Most egyszerre egy nagy összegű veszteségként jelentkeznek a pénzügyi terhek, ez sokkal rosszabb, mint egy olyan megoldás, amely során a még fennálló futamidőre elosztva írná le a bank a veszteséget. A végtörlesztéssel is ez volt a gond, hogy egyszerre jelentkezett a veszteség. Én szakmailag tehát inkább olyan verzióval értenék egyet, ami egyenletesebben terítené szét a veszteséget.