Magyarországon hozzávetőleg 100-150 olyan cég van, amely kellően nagy egy 1 milliárd forint feletti, 40-60 cég egy 10 milliárd feletti kötvénykibocsátáshoz – közölte laptársunk érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) két évvel ezelőtt. Annak kapcsán, hogy 2019. július 1-jén elindult a Növekedési Kötvényprogram (NKP), amelyre a Monetáris Tanács mintegy három hónappal korábban, 2019. március 26-án adta az áldását.
Ahhoz volt szükség a testület jóváhagyására, hogy az MNB hazai székhellyel rendelkező nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott jó minősítésű kötvényeket vásároljon mind az elsődleges piacon – azaz a papírok aukcióin –, mind a másodlagos piacon. E programmal kívánt a jegybank életet lehelni a fejlett országokban a bankhitelek kézenfekvő forrásbevonási alternatíváinak számító, kis hazánkban azonban azt megelőzően már hosszú évek óta tetszhalott-állapotban lévő vállalati kötvényekbe.
A kötvények megvásárlására az MNB az induláskor 300 milliárd forintot különített el, amelyet aztán a nagy érdeklődésre való tekintettel több lépcsőben is megemelt, annak érdekében, hogy minél több kibocsátó papírjait megvásárolhassa. Jelenleg már 1150 milliárdos e keretösszeg, s március 16-ától már az igénylők köre is kibővült az úgynevezett nem pénzügyi közvállalatokkal – ezek az állami vagy önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok. Egyúttal az MNB a vásárolható kötvények futamidejét 20-ról 30 évre emelte.
De más feltételek is puhultak. Eleinte még az MNB egy sorozatból legfeljebb 70 százalékot, de maximum 20 milliárd forint értékű NKP-kötvényt vehetett, úgy, hogy az egy vállalatcsoporttal szembeni kitettsége sem haladhatta meg a 20 milliárdot. Ma már magasabbak ezek a plafonok: egy sorozatból akár 50 milliárd forintnyit is vehet az MNB (a 70 százalékos felső korlát ugyanakkor megmaradt), míg az egy vállatacsoporttal szembeni kitettsége elérheti a 70 milliárdot. Aminek köszönhetően a nagy ingatlanfejlesztők is igénybe tudják venni e forrást.
Érdemes egy szempillantást venni a jelenlegi feltételekre:
- növekedési kötvényt hazai székhellyel rendelkező nem pénzügyi vállalatok bocsáthatnak ki
- csak forintban lehet piacra dobni ilyen papírt
- egy kibocsátás volumenének legalább 1 milliárd forintnak kell lennie
- a kötvények futamideje 3-30 év között lehet
- az MNB a hazai székhelyű, közvállalatnak nem minősülő nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott egy kötvénysorozat maximum 70 százalékát vásárolhatják meg, a jegyzéskor és a másodpiacon együttesen, míg a hazai székhelyű, közvállalatnak minősülő nem pénzügyi vállalatok egy papírjából legfeljebb 50 százalékot vehet, de csak a másodpiacon
- az MNB csak legalább B+ minősítésű kötvényt vásárolhat.
S akkor lássuk, hogyan teljesült a cikkünk elején megfogalmazott jegybanki elvárás. Előrebocsátva, azt az MNB nem jelölte meg, mekkora időtávon számított arra, hogy 40-60 cég is kibocsáthat legalább 10 milliárd forint értékű kötvényt, két év elteltével azt lehet megállapítani, hogy e cél teljesülése jól halad: mintegy 30, e kívánalmaknak megfelelő forrásbevonás történt. Más kérdés, hogy ehhez – mint már említettük – kellett a feltételek változtatása.
Csaknem tucatnyi cég többször is élt e lehetőséggel. A Mol és a Cordia például háromszor bocsátott ki növekedési kötvényt, míg kétszer a Baromfi-Coop (igaz, a két sorozatot egy időben), az Alteo, a Market Építő, az LP Portfolio, a Masterplast, a SkyGreen Buildings, a GTC Magyarország, az Opus Global és Vajda-Papír.
Voltak olyan cégek, amelyek bár zöld jelzést kaptak az MNB megbízásából a hitelminősítést elvégzett két cégtől (a Scope Ratings-től és az Euler Hermes-től), végül mégsem éltek e lehetőséggel. Hiába kapott jogot például a 4iG egy 30 milliárd forintos kibocsátásra 2019 októberében, mivel a finanszírozási cél, a T-Systems Zrt. megvásárlása a Magyar Telekomtól nem jött össze, visszalépett. Más kérdés, hogy később mégis végrehajtott egy ilyen tranzakciót.
Nem úgy, mint a Vida József Takarékbank-vezér által tulajdonolt TV2 Media Csoport, amely 2019 novemberében még 30 milliárd forint bevonását fontolgatta, ám erre a mai napig nem került sor. De a BIF Nyrt. sem bocsátotta ki a 20 milliárd, a Csabacast Kft. pedig a 1,5 milliárd forint értékű csomagját, noha arra előbbi még 2019 novemberében, míg utóbbi 2020 májusban jogot szerzett.
A hitelminősítés persze nem örök időkre szól – már csak azért sem, mert közben akár jelentősen változhat a piaci környezet és az adott cég helyzete is. Az NKP szabályai szerint amennyiben „az MNB által készíttetett hitelminősítés elkészülését – a hitelminősítő által a hitelminősítési riport vállalat és MNB részére első alkalommal történő megküldését – követő 21 hónapon belül a vállalat nem hajtja végre a legalább B+, vagy annak megfelelő minősítést elérő kötvény kibocsátását az NKP keretében, az MNB felmondja a hitelminősítést. Ezt követően a vállalat saját költségén gondoskodhat a programban való részvételhez szükséges hitelminősítésről és annak éves felülvizsgálatáról”.
Így is maradt azonban kormányközeli, vagy a hétköznapi szlengben használatos kifejezéssel: NER-es cég az NKP-kibocsátók között (a 2010-es parlamenti győzelme után Orbán Viktor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezte el a Fidesz kétharmados parlamenti többségén alapuló új államot, ez alapján aposztrofálják a kormányhoz személyében kötödő vezetők által irányított cégeket, illetve az állami megbízásokat tendenciaszerűen elnyerő cégeket NER-eseknek). Az elmúlt két évben közel 1360 milliárd forint értékben végrehajtott akciók közel egynegyedében azonosítottunk ilyen társaságot. Köztük például a Mészáros Lőrinc vállalatbirodalmába tartozó Opus Global Nyrt.-t és Tigáz Zrt.-t, de említhető Garancsi István Market Építő Zrt.-je, vagy Szíjj László Duna Aszfalt Zrt.-je.
A növekedési kötvényeket kibocsátók közül éppen tucatnyi nyilvános részvénytársaság, azaz olyan, amely a Budapesti Értéktőzsdén szerepel, így papírjai mindenki számára elérhetőek. Köztük van a tőzsdei forgalom több mint kilenctizedét adó négy blue chip társaság közül három is, a Mol, a Magyar Telekom és a Richter (a negyedik, az OTP Bank, ha akarna, sem bocsáthatna ki növekedési kötvényeket, mint azt már említettük ugyanis, e lehetőség a pénzügyi vállalatok számára nem adott). A többi cég zártkörű részvénytársaság, vagy kft.
A magyar gazdaság fővárosi koncentrációja alapján aligha meglepő, hogy a kötvénykibocsátók többsége budapesti illetőségű. Az viszont érdekes, hogy a többiek közül féltucat Debrecenben székel – ehhez hasonló egyetlen más vidéki település esetében sem figyelhető meg.
Az meg az építőipar és az ingatlanpiac koronavírus-járványig tartó szárnyalása tükrében nem meglepő, hogy a növekedési kötvényt piacra dobottak közül a legtöbben e két szektorban tevékenykednek. De többen érkeztek az élelmiszer-, illetve a gépjárműiparból.
Az MNB május 31-éig összesen 720 milliárd forint értékű kötvényt jegyzett le, vagy vásárolt meg a másodpiacon. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az 1150 milliárdos keretből még bőven van forrása ilyen akciókra. Még ha nem is annyi, mint amennyi az 1150 milliárd és a 720 milliárd különbségéből adódik, hiszen a Richter a legfrissebb jegybanki statisztika közzétételét követően, június 2-án értékesített 70 milliárd, míg a KÉSZ Csoport két héttel később, június 16-án 22 milliárd forintnyi növekedési kötvényt, így az csak később derül ki, hogy ezekből az MNB mennyit vásárolt. Miközben készülőben a Waberer’s akciója is, a szállítmányozó vállalat június elején kapta meg a hitelminősítői zöld jelzést egy 60 milliárd forintos kötvénykibocsátásra.
Többen is kimaxolták azt a lehetőséget, hogy az MNB akár a kibocsátott kötvényeik 70 százalékát is megveheti. Ugyanakkor voltak olyanok, amelyeknél ez az arány jóval alacsonyabb volt. A legkevesebb, alig 28,91 százalék a Futureal Development Holding Kft. növekedési kötvényeiből került a jegybankhoz.
Míg a jegyzéskor valamennyi kibocsátótól beszerzett ilyen papírt, addig a másodpiacon nem feltétlenül mindenkitől. Kilenc cég neve nem szerepel az MNB által közzétett e listán:
- Mol
- Mercedes Benz
- CPI Investments
- Axiál
- Magyar Telekom
- Futureal Development Holding
- Wellis
- Envien
- Nestlé.
A Nestléé volt egyébként a legnagyobb, 115 milliárd forint értékű kötvénykibocsátás, míg a másik végletet az Aranynektár pont a minimumszintet elérő 1 milliárdos akciója jelenti.
A megkövetelt minősítésnek, no meg annak köszönhetően, hogy az MNB jelentős arányban zsákolta a növekedési kötvényeket, azok nem tekinthetők kockázatosnak, ami az átlaghozamukban is visszaköszön. A kötvények éves átlaghozama 1,26 és 3,82 százalék között szóródott, az átlaghozam valamivel a 3 százalékos szint alatt maradt. A legolcsóbban kamattal a Magyar Telekom vont be forrást, 2020 októberében, míg a legdrágábban a Cordia, 2019 szeptemberében. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy két év alatt a pénzpiaci feltételek is módosultak. Az irányadónak tekintett jegybanki kamatok 2020 nyarán csökkentek, az alapkamat és az egyhetes betéti kamatok is két lépésben 0,3 százalékponttal, 0,6 százalékra, igaz, utóbbi szeptemberben 0,15 százalékkal emelkedett.
A kötvények árazását érdemes összevetni a bankhitelekével, hiszen éppen utóbbiaknak támasztanak alternatívát. Az NKP-program 2019. júliusi indulásakor a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott, 5 éven túli lejáratú forinthitelek átlagos évesített kamatlába (a hó végi állományokkal súlyozva) 2,8 százalék volt, ez az elmúlt két évben 2020 júniusában tetőzött, 2,99-en, idén májusban pedig 2,86 százalék volt. Amiből arra lehet következtetni, hogy a kötvények nem elsősorban azért lettek vonzóak a cégek számára, mert olcsóbbak a hiteleknél, hanem vélhetően azért, mert gyorsabban, kevesebb adminisztrációval és költséggel vonhattak be így forrást.
A kibocsátók többsége bőven a megengedett, 3-30 év közötti törlesztési intervallumon belül maradt. A legrövidebb lejárata, 6 év az Optimum Solar Kft. kötvényeinek van, míg a leghosszabb, 11 év az Alteo Nyrt. 2020-as sorozatáé.
Összességében tehát elmondható, hogy a növekedési kötvényprogram első két évében beváltotta a hozzáfűzött reményeket, ha erőteljes jegybanki támogatással is, de sikerült a hazai vállalatikötvény-piacot felébreszteni Csipkerózsika-álmából. A programnak persze még nincs vége, s csak remélni lehet, hogy annak kifutását követően, immár az MNB mankója nélkül sem esnek vissza ezen, a bankhitelnek valós alternatívát nyújtó forrásbevonási lehetőségek.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
