Becsei András: egységes megoldás nincs a devizahitelekre, de a kereteket véglegesíteni kell

- A bírósági döntés elébe nem mennék, általánosságban viszont úgy látom, hogy az árfolyamgát kiterjesztése, akár kötelezővé tétele lehet az a megoldás, amely minden szempontból jó megoldást jelenthet. Egyrészt azonnali, 25-30 százalékos törlesztőrészlet-csökkenést hoz, ráadásul a számítások szerint egy átlagos hitel esetén az 5 év alatt, amíg a védelem fennáll, nagyjából 700 ezer forintnyi – évi 1-2 hónapnyi - törlesztési tehertől végérvényesen mentesíti az ügyfelet. A harmadik érvem nem túl népszerű, ám kétségtelenül igaz – ez az egyetlen olyan megoldás jelenleg, amely minden fél – állam, bankok, hitelfelvevők – számára jól tervezhető tehermegosztást jelent. Nem véletlen, hogy ezzel a konstrukcióval lehetett az eddigi összes lehetőség közül a legtöbb ügyfelet elérni –180 ezren választották a konstrukciót, ami az érintetti kör csaknem fele.

Garanciák védik a hitelfelvevőt az árfolyamgátban

- Az ódzkodók attól tartanak, hogy mi történik az 5. év után...

- Itt komoly kommunikációs problémának látom, hogy a köztudatban, de még a sajtóban sem terjedt el kellőképpen, hogy az árfolyamgátat olyan komoly garanciarendszer veszi körül, ami leginkább a hitelfelvevőt védi. Az egyik legfontosabb pont, hogy az 5 év lejártát követően a gyűjtőszámlahitel törlesztő részlete nem haladhatja meg a devizahitel utolsó rögzített árfolyamú havi törlesztő részletének 15 százalékát. Azaz, aki most 100 ezer forintot törleszt havonta, az öt évig 70-75 ezer forintot fizet, s a mostanihoz hasonló forint árfolyam mellett azt követően sem lehet magasabb a törlesztése, mint 112 ezer forint (azaz a 100 ezer forint és a 70-75 ezer forint 15 százalékának összege). Ráadásul több okból nem is lesz. Egyrészt a gyűjtőszámlán lévő tartozás a 3 havi Bubor szintjén – jelenleg 2,45 százalék környékén – kamatozik, miközben a tőketartozás többi részére ennél jelentősebb, piaci alapú kamatot kell fizetni a szerződés szerint – vagyis a gyűjtőszámlán lévő összegen is nyer az ügyfél. A másik gátat pedig az jelenti, hogy amennyiben az árfolyam átlép egy bizonyos mértéket – ez a svájci frank esetén 270 forint, az adott szint feletti törlesztési terhet a megállapodás értelmében egészében a költségvetés fizeti. Tényleg racionális választás a gyűjtőszámlahitel. Fontos látni, hogy ezt nem csak mi, bankárok látjuk így: az MNB több stabilitási jelentésében is az árfolyamgát mellett tette le a „voksát”.

- A korábbi banki megoldásoknál viszonylag magas volt azon esetek száma, amikor az átstrukturált hiteleket újra át kellett strukturálni, azaz hiába a kedvezmény, az ügyfél ismét nem fizetővé vált, újra kellett vele foglalkozni. Az árfolyamgátasoknál milyen ez az arány?

- Számottevően jobb, de ehhez azért azt is látni kell, hogy a termék sokkal szélesebb kört ér el, mint a banki átstrukturálás, amelyre rendszerint akkor kerül sor, amikor már a küszöbön a baj. Az árfolyamgát mindenkinek segítséget nyújt: az eddig is jól fizetők számára egyrészt fizetési könnyítés és mellette egy biztonsági háló szerepét is betölti, hiszen így a váratlan helyzetek (betegség, munkahely elvesztése) is jobban kezelhetőek. A nem túl jelentős tartozást felhalmozó, vagy épp a sikeres átstrukturáláson átesett ügyfél számára új lehetőség, amivel már csak azért is élni fog, hiszen esetükben élő a kapcsolat a bank és az ügyfél között. A harmadik kört a már korábban jelentős tartozást felhalmozó ügyfelek jelentik, aki számára – a tartozás gyűjtőszámlára irányításával – szintén megnyílt az út az árfolyamgátba történő szerződésre, ám az eddigi tapasztalatok szerint ennek a csoportnak valóban komoly gondot okoz bármilyen törlesztés is, így számukra inkább az új szabályokkal immár sikeresen működő Nemzeti Eszközkezelő jelentheti a megoldást.

- Ön szerint lehet tényleg „végleges” megoldást találni?

- Az ha másból nem, de a legutóbbi bírósági határozatokból kiderült, hogy nincs egységes megoldás, hiszen mind a hitelek típusai, feltételei, mind a hitelfelvevők helyzete más és más. Az viszont bizonyos, hogy véglegesen ki kell jelölni azt a területet, amin belül az egyedi megállapodások megszülethetnek a bankok és az ügyfelek között – az árfolyamgát ilyen keretrendszer. Ha ez megvan, onnantól viszont a jövőben már nem szabadna politikai indokok alapján megkérdőjelezni a „végleges” döntéseket – a csodavárás okán ugyanis statisztikailag kimutatható, hogy romlik a fizetési morál. A jelenleg tartozást felhalmozók 30-40 százaléka nem a fizetési képesség hiánya miatt nem fizet, egyszerűen kivár. Az olyan megoldások, mint például a szerződésben foglaltak érvényesítését kizáró moratóriumok nem abba az irányba visznek, hogy alapelv legyen az, ami egyébként egy polgári államban természetes: a szerződéseket be kell tartani. Félreértés ne essék, a most várt megoldás után is foglalkozni kell az önhibájukon kívül fizetni nem tudókkal, ám számukra nem az üzleti, hanem a szociális területen kell segítséget nyújtani, támogatási struktúrákat felépíteni – a bankok ebben partnerek lesznek saját fizetéskönnyítő megoldásaikkal.

- Nézzünk akkor a jövőbe mi is, hiszen a bankok akkor tudnak igazából mit kezdeni a problémás adósokkal, ha beindul a piac és a portfólión belül csökken a minősített állomány. Beindulhat a (lakás)hitelezés?

- Egyértelműen élénkülés van a lakossági hitelpiacon, de ezt azért érdemes óvatosan kezelni, hiszen a lakáshiteleknél épp tavaly tavasszal jártunk a mélyponton, míg a fogyasztási hitelek terén egy évvel korábban fogtunk padlót, vagyis alacsony bázisról építkezünk. Az elmúlt év során a bankszektor 150 milliárd forint értékű új lakáshitelt helyezett ki, miközben egy Magyarország méretű országban alsó szinten is 400-500 milliárdos hitelkihelyezésre volna szükség. Ennek kétharmada ma még hiányzik.

- Akkor miért optimista mindenki?

- Mert a jelek egyértelműek. Annak köszönhetően, hogy 2012-ben megváltoztatták a kamattámogatott hitelek konstrukcióját és immár a használt lakás vásárlására is igénybe lehet venni a támogatást, egyértelműen megnőtt a kereslet a használt lakás szegmensben a hitelek iránt. Ha a használt lakás piac megindul, az rövid késéssel húzza maga után az új lakások piacát is, ám azért még jócskán elkelne a stimulus.

Szocpolon keresztül csökkenthető az áfa

- Mire gondol?

- Egyrészt a kamattámogatott konstrukciók esetében jelentősen javította a konstrukció vonzerejét, hogy a 2013-as változtatások okán a kamattámogatás jelentősebb lett az első 5 éves időszakban, ám látni kell, hogy így a 6. évben ugrik majd nagyot – 25-30 százalékot – a törlesztőrészlet, ami 2017-2018-ban még akkor is gondokat okozhat majd, ha a bankok döntő része saját hatáskörben igyekszik a konstrukciók révén tompítani ezt a hatást. Érdemes lenne elgondolkodni a kamattámogatás fokozatos kivezetéséről – akár egy 5+5 éves megoldás is elképzelhető lehet, ahol a második 5 évben folyamatosan csökkenne a kamattámogatás mértéke. A másik oldalon pedig a használt lakások befektetési céllal történő vásárlását lehetne fellendíteni azzal, ha a bérbeadás szabályait a jogalkotó úgy módosítaná, hogy a jelenleginél keményebb legyen a bérbeadói birtokvédelem. Ha ezt jogszabály rendezné, többen vennének fel hitelt bérbeadható ingatlanok vásárlására. Ez pedig összességében az államnak is hasznos lehet, hiszen a jogszabály kiköthetné, hogy a kemény birtokvédelem csak a bejelentett bérleti megoldásokat védi. Az így beinduló használt ingatlan piac jövedelmet generálhat az új lakások vásárlására is, amit persze adóoldalról is meg lehet támogatni.

- Az építőipari áfa-csökkentésének igénye eddig lepergett a kormányról...

- Ha így nem lehet, menjünk a másik oldalra: a kabinet bármikor módosíthatja a szociálpolitikai kedvezmény, a szocpol mértékét és feltételrendszerét, ahol „visszaadja” az áfát a fiatal, gyermeket vállaló családoknak. Ez tökéletesen beleillik a kabinet család-szemléletébe, ugyanakkor érdemi támogatást hozhat az építőiparnak.

Mi köze a pozitív adóslistának a jövedelemarányos törlesztéshez?

- … és persze a hitelezésnek is. Már, ha lesz kit hitelezni. Merthogy a Magyar Nemzeti Bank új rendelettervezete nyomán erősen szűkülhet majd a potenciális ügyfelek köre. Erről mit gondol?

- Nem ördögtől való elképzelésekről beszélünk, a bankszakma is áttekintette és módosította a hitelezési feltételeket az elmúlt években. Kiindulópontként szögezzük le: nincs kényszerítő helyzet, hiszen a jegybank is rögzítette, hogy a bankok jelenleg szigorúan hiteleznek. Ezen túl mindenképp érdemes kettébontani a kérdést. A hitelfedezeti arány (LTV) kérdésében várhatóan a mostani értékek kerülnek megújításra. Ma egyetlen bank sem ad hitelt az ingatlan érték 80 százalékát meghaladó mértékben, de továbbmegyek, ma már a polgárok sem mernek ilyen szinten eladósodni egy-egy hitel felvételekor.

- Nem is nagyon tudnak majd, ha a jövedelemarányos törlesztés (PTI) előírása beérkezik a piacra...

- Itt azért még nagyon sok kérdés nyitott. Elsődlegesen fontos tudni, hogy ott ahol a PTI-szabályozást bevezették, ott leginkább a befektetési célú ingatlanvásárlásokat finanszírozó hitelfelvételek korlátjaként került a jogrendbe. A másik közös pont: minden olyan államban, ahol élnek PTI-korlátok, kötelező a pozitív adóslista használata. Ez utóbbi nálunk is feltétele kell, hogy legyen a rendszernek. Emellett persze komoly kérdés, hogy a rendelkezésre álló jövedelem mekkora százalékában húzza meg a szabályozó a szinteket, mely típusú hitelekre és mikortól lesz érvényes a szabályozás. Egy lépcsőzetes bevezetés esetén, mely első körben az ingatlanhitelekre vonatkozna, a szabályozás bevezetésének kockázatai könnyebben lennének kezelhetőek, ez a módszer a nemzetközi példákkal is jobban összhangban lenne.

- Nem tart attól, hogy a minimálbérre bejelentett alkalmazottak országában nem lehet majd olyan magas szinten meghúzni a PTI-mértékét, hogy a többség ne kerüljön körön kívülre a banki hitelfelvételnél és ne kényszerüljön az „alternatív” megoldások, fogyasztói csoportok, uzsorások „szolgáltatásait” igénybe venni, ha pénzre van szüksége?

- Ezért mondom, hogy a szabályozásnak is körültekintőnek kell lennie. Közös cél, hogy a hitelfelvételi kedv erősödjön, hiszen az stimulálja a gazdaságot, ráadásul számításaink szerint a lakáspiacon mintegy 200-250 ezer lakásra tehető elhalasztott kereslet van. Ez mintegy 2400 milliárd forintnyi elhalasztott vásárlást és – nagyjából – 1000 milliárdnyi új hitelt feltételez. Ismét hangsúlyozom, hogy a jegybank szerint a bankok jelenlegi feltételrendszere elégé szigorú – sőt sokszor épp a könnyítéseket kérik számon rajtunk. Márpedig a bankok most nem csupán a bérjövedelmet ismerik el: a szociálpolitikai juttatások és a vállalkozásból eredő jövedelemek mellett a megtakarításokból származó bevétel szintén beleszámíthatna majd a PTI-mértékébe. A jegybank célja szerintem az, hogy megóvja a polgárokat a túlzott hitelfelvételtől. Ez utóbbit ugyanakkor csak a teljes körű pozitív adóslista tudja garantálni.

Tényleg a kockázati árazás a baj?

- Ha már jegybanki bírálat. Az MNB szerint csak nyomaiban érhető utol a verseny a lakossági hitelpiacon, a kamatfelárak nem csökkennek olyan mértékben, amely elvárható lenne. Mit érez az egyik legnagyobb versenyzőként?

- Azt, hogy rendkívül komoly verseny van a piacon árazásban, szolgáltatásban és a kockázati területen is. Ha szétbontjuk és visszafelé haladunk, látnunk kell, hogy – jórészt persze a keserű tapasztalatokra és a jogos kritikákra válaszul – a bankrendszer tagjai az elmúlt években nagyon komolyan invesztáltak a kockázatkezelési területbe. A szolgáltatási verseny szintén beruházás-igényt gerjeszt: a banki rendszereknek ma már rendkívül gyorsan el kell végezniük az adatok értékelését, a döntések végrehajtását, hiszen a feltételek teljesítése (bizonylatolás) vagy az átfutási idő igenis fontos döntési szempont lett.

- Az MNB nem is ezeket kéri számon, hanem a kamat-alkalmazkodást...

Lényeges szemléletbeli különbség, hogy amíg az MNB a 15-20 éves hiteleket jelenleg a 3 hónapos Buborhoz árazza a kimutatásaiban, a bankoknak a hosszú távú forrás valós költségeivel kell tervezniük, ahol például a likviditási prémium az évek előrehaladtával növekszik. A gyakorlatiasabb megközelítést tekintve, úgy gondolom ma is rendkívül szofisztikált és versengő az árazás. A bankok rendszerint a számukra jobban ismerhető, velük folyamatosan dolgozó – aktív, több terméket igénybe vevő - ügyfelek számára nyújtanak alacsonyabb marzs mellett hiteleket – ebben az ügyfélkörben a 3 százalék körüli marzs ma reálisan elérhető. De látni kell, hogy az ügyfélkör heterogén, aminek meg kell jelennie az árazásban is. Szerintem egyáltalán nem gond, ha egy bizonyos ügyfélkört a bankszektor csak 4-5 százalékos felár mellett tud és mer finanszírozni. A cél ugyanis az, hogy ez a kockázatosabb ügyfélkör is rendezett keretek között kaphasson hitelt, ha épp új lakásra van szüksége és ne kergessük ezeket az embereket, családokat a korábbi kérdésben ön által is említett irányba. Növelni kell a hitelkihelyezések volumenét. A történelem is ezt a gondolkodást igazolja: a két világháború között is akkor indult be igazán a jelzáloghitelezés, amikor a kamat maximalizálást eltörölték. A verseny pedig tesz róla, hogy egyetlen bank se tudjon visszaélni ezzel a lehetőséggel, hiszen ha ugyanaz az ügyfél más banknak is kedves, akkor alacsonyabb kamattal is hitelezhető lehet.

Konszenzuskeresés

- A fentiek alapján új bankszövetségi alelnökként sok kérdésben lesz miért érvelnie. A kérdés, hogy az érveivel egyetértenek-e a kollégák, s ennél is nagyobb kérdés, hogy milyen lesz a fogadókészség az ötletekre a tárgyalóasztal túloldalán.

- Ami a Bankszövetséget illeti, azt gondolom, hogy az elmúlt években egyre fontosabbá vált a konszenzusos döntéshozatal – azt az időszakot jó ideje bizonyosan hátunk mögött hagytuk már, amikor a bankok szektorszintű, kardinális kérdésekben rövid távú hasznukat keresve akár egymás rovására is csak a saját érdeküket nézték. A szövetség jelenlegi munkamódszere megfelelő arra, hogy becsatornázza és szintetizálja a tagbanki javaslatokat és az eredményt mindenki egységesen tudja képviselni. Ez fontos a további tárgyalások sikere érdekében is, hiszen a javaslatainkat és a vállalásainkat is csak így tudjuk megfelelően képviselni akár a jegybank, akár a kormány felé. A célunk ráadásul közös a fenti szervezetekkel: mindenkinek arra törekszik, hogy a magyar gazdaság fejlődési pályára álljon és kiszámítható módon lehessen dolgozni ebben az országban mindenhol – a bankokban is. Mi is sokkal inkább fejlesztenénk új és új szolgáltatásokat, termékeket az ügyfelek javára, mint a jelenlegi helyzetben, amikor az innovációs potenciált jelentősen beszűkíti a szektorszinten veszteséges gazdálkodás, az évi 320 milliárd forintos extra adóterhelés és az, hogy a fejlesztési erőforrások jelentős részét leköti a gyorsan változó jogszabályi feltételrendszernek történő megfelelés. Kiszámítható partnerei akarunk lenni egy kiszámítható rendszerben nem csak az ügyfeleinknek, de a kormányzatnak is.