Fideszes képviselők új ötlete: már a közgazdaságtani alapok sincsenek biztonságban

A még csak nem is fodrozódó vízbe dobott sziklát Gulyás Gergely és Balla György fideszes képviselő, amikor törvényjavaslatot nyújtottak be arról, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások (kgfb) esetében a biztosítók ne különböztethessék meg a régi és az új ügyfeleket, egészen pontosan az új ügyfeleknek szóló ajánlatok ne lehessenek kedvezőbbek, mint a társaságnál már régebb óta jelen lévőknek.

A közgazdaságtan alaptételeit feszegetik

A politikusok javaslata azon az elven alapszik, hogy a biztosítóknak a hűséget kellene díjazniuk, s nem az új ügyfelekért kellene loholniuk új és új kedvezményekkel. A megoldás ebből a szempontból akár fogyasztóbarátnak is látszana – de ez tényleg csak a látszat.

Mert ez a lépés nem más, mint nettó árszabályozás – ráadásul elfogadása esetén a mikroökonómiából ismert árdiszkriminációt lényegében betiltják a kgfb esetében.

Alapvető piacgazdasági tétel, hogy az egymással versengő szolgáltatók annak érdekében, hogy új ügyfelekre tegyenek szert, áraikat igyekeznek kedvezőbbé tenni az új vevők előtt. Ugyanakkor az akciós árakat eddig sehol nem kellett a korábbi ügyfelekre is alkalmazni. Sarkított példát mondunk: innentől kezdve elvben vissszakérhetjük majd a sajtos párizsi árkülönbözetét abban az esetben, ha vásárlásunk utáni napon akciózták be.

Ellenérv lehet persze, hogy a kgfb más jellegű termék, hiszen „kötelező”, azaz az ügyfelek kénytelenek szerződni a biztosítóval, nem szabad akaratukon múlik az, hogy van-e biztosításuk. A szabályozás értelmében amennyiben az ügyfél 30 nappal a biztosításának évfordulója előtt nem mondja fel a szerződését, akkor az automatikusan meghosszabbodik a biztosító által alkalmazott díj mellett.

Ezt használják ki a biztosítók úgy, hogy kétfajta díjat hirdetnek: az egyik a meglévő ügyfelekre, a másik a biztosítóhoz újonnan szerződőkre, a megszerzendőkre vonatkozik.

Szabályozott piacon?

Mondhatnánk, hogy ez valóban nem elegáns. Ugyanakkor a biztosítási jogviszony e tekintetben alaposan szabályozott és kifejezetten ügyfélbarát. A kgfb esetében a biztosító köteles az évforduló előtt legkésőbb 45 nappal írásban értesíteni az ügyfelet arról, hogy a következő évben – amennyiben kitart az adott biztosító mellett – milyen díjak mellett teheti ezt meg. Vagyis az ügyfélnek megadják a lehetőséget arra, hogy tájékozódjon a piaci lehetőségekről – ebben az online biztosítási alkuszok is segítik az ügyfelet a kalkulátoraikkal, ráadásul azok az ügyfelek, akik alkuszon keresztül szerződtek korábban, már a váltás előtt 60 nappal rendszerint üzenetet kapnak az alkusztól azon ajánlatokkal, amelyek a piacon elérhetőek.

Semmilyen jogszabály nem zárja el az ügyfeleket attól, hogy ők maguk is élhessenek korábbi biztosítójuk által az új szerződőknek ajánlott kedvezményekkel. Ehhez ugyanakkor nekik is lépniük kell: évfordulóra felmondani a korábbi szerződésüket, majd ezt követően újrakötni a régi biztosítóhoz a kötelezőt.

Tessék ezt a gyakorlatot szembesíteni mondjuk a telekommunikációs cégek hűségnyilatkozataival: ott nemcsak elzárják az ügyfelet attól, hogy az időközben az új ügyfeleknek kínált kedvezőbb díjcsomagra váltson, komoly büntetéssel, esetenként több tízezer forintos kötbérrel is „fenyegetnek”, ha a hűségidő lejárta előtt felmondjuk a szerződést. És ott nincs olyan előírás, hogy a szolgáltatónak fel kell hívnia az ügyfél figyelmét arra, hogy eljön a váltás ideje.

Hányan kötik újra ugyanazt a biztosítást?

Évenként és biztosítónként eltérő az, hogy az ügyfelek mekkora hányada számára éri meg az, hogy korábbi szerződését jobb díjon visszakösse a megszokott biztosítójához. A Netrisk.hu szerint az idei kampányban a szerződők 36 százaléka tesz így, tavaly ugyanakkor a kampányban váltó negyedmillió ügyfélnek csak 24 százaléka volt újrakötő. A Világgazdaság gyors összegzése szerint a régi és az új ügyfeleknek nagyon hasonló díjat kínáló biztosítók között van idén például az Aegon, az Uniqa, a K&H és a Signal, ezzel szemben az Union, a Köbe és a Wáberer az új ügyfeleinek sokkal kedvezőbb tarifákat kínál.

Bebetonozott piaci részesedések, csökkenő verseny

Ezzel el is érkeztünk a javaslat újabb komoly problémájához: a régi és az új ügyfelek díjának eltérését tiltó javaslat piactorzító hatásaihoz. És itt fordul meg igazán a javaslat fogyasztóbarát volta. Innentől kezdve ugyanis biztosító legyen a talpán, aki komolyabban tud majd portfoliót-építeni – nem lesz mód ugyanis, hogy akciózzon az új szerződőknek. Ez pedig a jelenlegi piaci erőviszonyok bebetonozódását jelzi előre.

Ezen a téren egyetlen eset jelenthet változást: ha új szereplő érkezik a piacra, hiszen neki nincs „múltja”, azaz ő szabadon indíthat akár kamikáze-szintű akciós ajánlattal, majd a következő évtől a piaci szintre visszaemelt díjjal magánál tarthatja a korlátozó feltételek miatt így általa könnyen megszerzett ügyfélkört.

Mondj búcsút a díjcsökkentésnek?

A most beterjesztett kgfb-szabályozás másik durva következményét nem mostanság fogjuk megérezni, de azért nem árt előre rögzíteni: a szabályozás lényegében lehetetlenné teszi az érdemi díjcsökkenést. Jelenleg a kgfb piacán épp a díjemelkedés idejét éljük. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos álláspontja szerint a kgfb-díjak ma Magyarországon már olyan alacsonyak, hogy szektorszinten prudenciális veszélyt jelentenek. ilyenkor az új ügyfélnek adott ajánlat azért kedvezőbb, mert mondjuk csak 3 százalékkal magasabb, mint a régi díj, míg a megmaradó ügyfelek 5 százalékos díjemelkedést kapnak.

A biztosítók e tekintetben vélhetően köszönik majd a két fideszes képviselőnek, hogy innentől szabadon emelhetnek portfoliószinten 5 százalékkal. Amikor ugyanakkor fordulna a trend és elindulna lefelé a díjszint, nos akkor a biztosítók ceruzája óvatosabban fog majd: mert ahelyett, hogy az új szerződőknek – mondjuk 10 százalékos – kampánykedvezménnyel lazítanák a portfóliót, arra kényszerülnek, hogy addig várjanak a díjcsökkentéssel, amíg a teljes szerződéses állományra 1 százalékkal lejjebb vihető a díj.

Uniós jogot sért?

Információink szerint a törvénymódosító javaslat sem a Nemzetgazdasági Minisztérium, sem a Magyar Nemzeti Bank álláspontjával nem koherens, mivel – ahogy fentebb már kifejtettük – szándékával (reméljük) ellentétben pont a piaci versenyt csökkenti majd. S, hogy mindez ne legyen elég: az Európai Bíróság 2003. február 25-én hasonló megoldás miatt Olaszországot már elmarasztalta, miután a verseny ilyen formában történő korlátozása uniós irányelveket sért.  Ennek ellenére a javaslat elfogadását sokan biztosra veszik, mert a Fidesz „erős” emberei nyújtották be.