Elvi vitát kell eldöntenie ma a Befektetővédelmi Alap (Beva) igazgatóságának és jó eséllyel ezt követően a bíróságnak is. Ez pedig az, hogy fennáll-e és ha igen milyen mértékben kártalanítási felelőssége az alapnak a Quaestor valódi és fiktív kötvényeseivel szemben.

Kontra: aki fiktív kötvényt vett, az is vállalati kötvényt akart venni...

Az egyik álláspont szerint azt kell alapvetésnek tekinteni, hogy a vállalati kötvényekre nem terjed ki sem a Beva, sem az Országos Betétbiztosítási Alap védelme – ez a Quaestor kötvények kibocsátási tájékoztatójában is egyértelműen szerepelt.

Az egyik álláspont szerint a kötvényt megvásárolni akaró ügyfelek egyértelműen jelezték, hogy ők (a nagy hozam reményében) a sem OBA, sem Beva védelem alá nem tartozó Quaestor kötvényt akarják megvásárolni. Amennyiben “rendes” jegyzés lett volna, ezen szándéknyilatkozatuk (kötvény jegyzésük) nyomán most nem lennének jogosultak kártalanításra. A vételi ajánlat egyértelműsítette, milyen befektetési eszközt akarnak vásárolni, s ezt nem pusztán ráutaló magatartásuk bizonyítja, hanem az is, hogy a botrány kitöréséig ők maguk is abban a hitben voltak voltak, hogy kötvényt jegyeztek, ráadásul – akinél volt hozamfizetés – annak hasznát is szedték....

Ezen oldal érveit erősíti az a tény, hogy a hírek szerint nem lehet majd megkülönböztetni a valódi és fiktív kötvénnyel rendelkezőket, így a kártalanításból a hírek szerint arányosan minden Quaestor-ügyfél részesedne.

Pro: ...viszont nem kaptak semmit a pénzükért

A Magyar Nemzeti Bank azt nem vitatja, hogy a kötvényért sorba álló ügyfeleknek volt tájékoztatásuk arról, hogy egyetlen intézményvédelmi alap által nem védett terméket vásárolnak (más kérdés, hogy ezt közülük mennyien tartották fontos, a döntésüket befolyásoló információnak). Ugyanakkor az MNB jogi álláspontját arra alapozza, hogy ezen ügyfelek a Quaestor brókercégéhez befizetett pénzükért valójában nem kaptak semmit, a kötvényeket létre sem hozták és nem is tartották nyilván a Keler Zrt.-nél. Márpedig – így a jegybanki álláspont - az ágazati jogszabályok egyértelműen előírják, hogy az ügyfelek pénzeszközeit és pénzügyi eszközeit a befektetési szolgáltatás nyújtására jogosult intézmények csak az ügyfél rendelkezése szerinti célra használhatják fel. Ezen rendkívül erős előírás szándékos megsértése tulajdonképp automatikusan felveti a bűncselekmény elkövetésének gyanúját – jelzi az MNB.

A Tőkepiaci törvény szerintük egyértelműen rendezi a Beva kártalanítási kötelezettségét e tekintetben, mert a jogszabály szerint a kártalanítási kötelezettség akkor áll fenn, ha a befektetőt megillető pénzt vagy értékpapírt az intézmény nem tudja kiadni. A két előírás alapján egyértelmű, hogy a Beva akkor kártalanít, ha a rábízott pénzzel, értékpapírral a befektetési vállalkozás nem tud elszámolni (aminek meg kellene lennie darabra, az nincsen meg), márpedig ennek alapján - ilyen mértékű hiányosságok esetében - alapvetően bűncselekmény elkövetését kell feltételezni.

Az MNB álláspontja szerint a Beva akkor valóban nem kártalanít, ha a befektetés szolgáltató rossz befektetési tanácsot ad, vagy ha rosszul kezeli a portfóliót, és emiatt a befektetőt kár éri. Akkor viszont egyértelműen fizetni köteles, ha a befektető pénzét, papírját „ellopták”.

Akárhogyi alakul a mai szavazás, szakértők szerint a másik fél vélhetően bíróság előtt keresi majd az igazát.