A Financial Times összeállítása szerint a kínai mobilfizetések értéke 2017-ben meghaladta a 17 billió dollárt (elképzelhetetlen ugyan, de váltsuk át: 4800 billió forintot) - egyetlen év alatt, 2016-hoz képest megduplázódott az így elköltött összeg.
A mobilfizetés olyan szinten tarolta le Kínát, hogy elszaporodtak azok az üzletek, amelyekben már nem is fogadnak el készpénzt, mivel azzal úgyis csak a macera van. Európa (pénzügyileg) fejlett északi államaiban persze nem ritka, hogy furcsán néznek azokra, akik készpénzzel akarnak fizetni, ez azonban leginkább a bankkártyák rendkívül széleskörű elterjedésének köszönhető - ami Kínában a mobilfizetéssel végbement, az példátlan.
Törvénybe ütközik, ha nem fogadják el a készpénzt
| Renminbi vagy jüan? A renminbi Kína hivatalos pénzneme, egysége pedig a jüan. (Egy jüan egyébként 10 jiaót ér, egy jiaó pedig 10 fent.) A renminbi jelentése "népi pénz"; ez a kínai nemzeti deviza hivatalos elnevezése, a jüan pedig a valuta címletének számlálószava. |
2018-ban a kínai jegybank 602-szer talált olyan üzletet, ahol nem fogadtak el készpénzt a vevőktől - ami illegális. A renminbi ugyanis a jegybank álláspontja szerint törvényes fizetőeszköz, amelyet nem lehet legálisan visszautasítani. (Renminbi vagy jüan? Lásd keretes írásunkat!) A jegybank azt írja: a kínai készpénz elfogadásának visszautasítása árt a renminbi törvényi státuszának és sérti a vásárlók jogait a különböző fizetési módszerek közti szabad választáshoz.
Hogyan lehet nem elfogadni a készpénzt?
Az Ant Financiallal egy cégcsoportba tartozó Freshhippo egy futurisztikus szupermarket-lánc, amely tavaly indult, és a kínai jegybank itt is vizsgálódott a készpénzes fizetés elutasítása miatt. A társaság azt állítja, ők igenis elfogadják a készpénzt - a jegybank szerint viszont szándékosan eldugták az üzletekben azokat a kasszákat, ahol lehet bankjegyekkel is fizetni. A Freshhippo a jegybank utasítására átalakította üzleteit.
Az FT cikke a Luckin Coffee kávézólánc példáját is említi: a 2,2 milliárd dollárra értékelt kínai startup jellemzően csak a mobilalkalmazásán keresztül beérkezett és kifizetett rendeléseket teljesíti. Amikor a vizsgálat során a készpénzes fizetés megtagadását tiltó törvényre hivatkoztak, akkor ugyan elfogadták a bankjegyet is a vásárlótól, de aztán a tényleges fizetés úgy történt, hogy a pénzt átvevő alkalmazott saját mobiljáról fizetett a rendelésért.
A kommunista állam nehezen tűri, ha valamit nem uralhat
A gigantikus piacot két szolgáltató uralja: az Alipay-t üzemeltető Ant Financial és a WeChat-et működtető Tencent; ők már kényelmetlenül nagyra nőttek a kínai állam számára. Ahogy arról korábban is írtunk: a két cég teljesen behálózta a kínai hétköznapokat, vásárolni, kölcsönt felvenni, biciklit kölcsönözni, sőt még orvosi időpontot foglalni is az ő rendszereiken keresztül lehet. Ez pedig természetesen a kínai politikai elit figyelmét sem kerülte el, ugyanis sosem fordult még elő, hogy a kommunista korszakban ekkora befolyása lett volna az emberek mindennapi életére a nem állami kézben lévő cégeknek.
Nem véletlen, hogy januártól minden olyan kínai pénzforgalmi szolgáltató, amely a bankok és a fogyasztók közé épül be (third party payment provider, TPP) köteles a nála felhalmozódott ügyfélpénzt a kínai jegybanknál, nem kamatozó számlán tartani. Ez az Ant Financial és a Tencent zsebéből évi 1 milliárd dollárra tehető kamatbevételt húz ki - a két társaság a mobilfizetési piac bő 90 százalékát viszi, így nem nehéz úgy értelmezni az intézkedést, hogy ellenük irányul. A jegybank emellett nem engedélyezte a két cégnek, hogy hitelminősítő szolgáltatást indítsanak.
|
A magyar vonal: nálunk is jön az Alipay Az Ant Fiancial pénzügyi szolgáltatása, az Alipay 2019-ben Magyarországon is elérhetővé válik, egyelőre azonban csak a kínai turisták számára - ők az UniCredit bankkártya-elfogadói partnereinél fizethetnek majd a mobiljuk segítségével. (Frissítés: cikkünk korábbi változatával ellentétben a szolgáltatás még nem indult el.) |
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
