Mit vár a kormány a bankoktól?
2013-tól a kormány azt várja a bankszektortól, hogy vállalja az igazságos teherelosztás keretében rájuk rótt terheket, ugyanakkor igyekezzen segíteni a növekedést, vállaljanak komoly szerepet abban, hogy Magyarország növekedési pályára álljon – mondta az IIR által szervezett Bankszektor 2012 konferencián Pleschinger Gyula. Az NGM államtitkára arra is felhívta a figyelmet: bár a kormány és a Bankszövetség között kötött megállapodás kapcsán rendszerint elhangzik, hogy a kormány felrúgta az együttműködést, ám valójában a bankok sem teljesítették azt az ígéretüket, amit a hazai vállalati hitelezés fokozásával kapcsolatban tettek.
Magyarország támogatja az európai bankunió létrehozásának ötletét, komolyan fontolgatjuk, hogy - annak ellenére hogy még nem vagyunk részei az eurózónának - mi magunk is alávessük magunkat a közös felügyeletnek a megfelelő feltételek teljesülése esetén – mondta Pleschinger Gyula.
A GDP másfél százaléka nem termelődik meg a gyenge hitelezés miatt
Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitás igazgatója elmondta: a magyar bankrendszer sokkellenálló-képessége az MNB mérése szerint erős. A prociklikusság tekintetében viszont meglehetősen gyengén teljesít a bankszféra, magyarán nem támogatja a magyar vállalati szektort hitelekkel. A bankrendszer működésének általában véve sajátossága a prociklikusság, a gazdasági ciklusok hatásainak felnagyítása, nem mindegy azonban, milyen mértékben és milyen okokból történik mindez.
A GDP-növekedést a bankrendszer ma másfél százalékkal lehúzza – erről árulkodik az MNB új pénzügyi kondíciós indexe, a PKI (a mutató azt mutatja, hogy mennyi a bankrendszer hozzájárulása a reál GDP éves növekedési üteméhez. Ha a PKI megegyezik a kibocsátási rés előjelével, akkor a bankrendszer prociklikus). A PKI értékeit vizsgálva látszik: a bankrendszer önmaga is képes 0,5–2 százalékkal eltéríteni a növekedést – akár felfelé, akár lefelé, mondta a szakember.
Tudnának hitelezni, de nem olyan világot élünk
A bankok esetében külön kell beszélni hitelezési képességről és a hitelezési hajlandóságról. Magyarországon a képességgel nincs baj, sokkal inkább a hajlandóság hiányzik. A szigorú hitelezési feltételek a vállalati piacon már hosszú ideje hitelszűkét okoznak, az állomány négy éve folyamatosan csökken. Nem csak a hitelképes vállalatok köre szűkül, a bankok a termékeken is igazítanak: inkább a rövidebb futamidejű hitelek felé terelik a keresletet.
A lakossági hitelezésben az állami kamattámogatás érdemben csökkenti az induló kamatköltségeket 8-9 százalékra, ami a kereslet növekedését eredményezheti.
A külföldi anyabankok nagyon masszív tőkeemelést hajtottak végre a magyar bankrendszerben: 2009 óta összesen 2,4 milliárd euró értékben. Ez meghaladja azt az összeget, amit „kivittek az országból”, magyarán osztalékként felvettek. A külföldi források kiáramlása mindazonáltal továbbra is dinamikus, a hitel/betét-mutatóban jelentős esés látszik. Ez a mutató 100 alá fog menni, a tőkekivonásnál ugyanis nem a likvid eszközeitől szabadulnak az anyabankok, hanem a hitelezést fogják tovább vágni – mondta Nagy Márton.
Eközben romlik a portfólióminőség, növekszik a nemteljesítő hitelek aránya – a bankok jövedelmezősége tovább romolhat, a magas költségeket a bankok a kamatmarzs növelésével próbálják ellensúlyozni. A vállalti hitelezés helyzete várhatóan 2015-ig nem javul.
A magas kockázat hozott magas profitot a bankoknak
Salamon János, a Magnet Bank vezérigazgatója a konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén úgy fogalmazott: a bankszektor idővel ráeszmélt, hogy a profit időnként valóban meghaladta az egészséges mértéket. Singlovics Béla, a K&H Bank igazgatósági elnöke erre úgy reagált: a korábban elért profit ugyan magas volt, ám szintje megfelelt a magyar kockázatok szintjének.
Singlovics szerint ahogy eddig is, hitelezésből és betétgyűjtésből, jutaléktételekből lehet profitot szerezni a jövőben. A vállalati hitelezés visszaesésében szerepe van a hitelek biztosítékaként felajánlható eszközök leértékelődésének is, emellett a vállalati szektorban a pozitív cashflow sincs jelen, ami lehetővé tenné a hitelkihelyezés szintjének növekedését. 2015-ig valóban nem látszik az a pont, ahol ki tudna törni a hitelezés; a bankok nyereségtermelő képessége már nem érheti el a korábban jellemző szinteket.
Nem látszik az alapkamat-vágás élénkítő hatása – a 22-es csapdája
Horváth Krisztina, a Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese szerint a túlzott óvatosság korát éljük a lakossági hitelezésben: a családok inkább a megtakarítások, a tartalékképzés felé fordultak a hitelfelvétel helyett. A kamattámogatás ugyan segítheti a kereslet élénkülését (a lakáshitelek esetében), a kereslet és az állomány komolyabb növekedését azonban nem várják.
A vállalati szektorban az alapkamat-vágások szintén nem hoztak eddig érdemi változásokat. A cégek a rövidebb távú, forgóeszköz-finanszírozást célzó hitelek felé fordultak a beruházási jellegű hitelek helyett.
Salamon János szerint a mostani helyzet valódi 22-es csapdája: az egyik oldal szerint a gazdaság helyzete akkor lesz majd jobb, ha a bankok végre hiteleznek, a bankok viszont azt mondják: majd akkor hiteleznek, ha a gazdaságpolitika megteremti azt a környezetet, amiben érdemes pénzt kihelyezni. Az emberek még hitelből sem mernek vásárolni a jövő bizonytalansága miatt.
A finanszírozási költségek magasak, ebben a bankok közti betétversenynek komoly szerepe van – márpedig ez az alapkamat-csökkentés ellen hat. Mivel a betétekért magas kamatot kell fizetni, a hitelek ára sem tud az alapkamattal együtt ereszkedni. Emellett a kockázati szintek is magasak Magyarországon, nehéz olyan projektet találni, ahol biztosítottnak látszik, hogy a bank vissza is kapja majd kihelyezett pénzét. A hosszú távú gondolkozás gyakorlatilag eltűnt a vállalkozói szektorból. Singlovics Béla is azt mondta: a kockázat ma az az elsődleges tényező, ami a banki viselkedést elsősorban befolyásolja.
Sok baj van a rossz hitelek miatt
Nagyon nagy problémát jelent a nem teljesítő hitelek állománya a bankoknak. Sok értékesítő került már át a behajtási osztályra, és nem biztos, hogy a folyamatnak már vége. Ez óhatatlanul bénítja a szervezetet, elveszi az erőforrásokat a hitelezés serkentése elől – mondta Horváth Krisztina. Nagyon sok évre lesz szükség ahhoz, hogy a rossz hitelek állománya a válság előtti szintre csökkenjen vissza. Ezzel együtt kevés az olyan ügyfél, aki a jelenlegi helyzetet kiaknázná kedvezményes bevásárlással, befektetéssel - például ingatlanbefektetésre vagy cégfelvásárlásra adná a fejét.
A bankszektor képes lenne magasabb összegű hitelkibocsátásra, nem a nemteljesítő hitelek miatt nem pörgetik fel a kihelyezéseket. A jelenlegi gazdasági környezetben nehéz, de valamilyen úton-módon mégis be kell indítani azonban a hitelezést, hogy a rossz hitelek aránya ezáltal is csökkenhessen. Ehhez azonban szilárd tőkeháttér szükséges – véli Salamon János.
Márpedig ha a bankok attól lesznek veszteségesek, mert ki kell szenvedniük azt a terhet, amit korábbi nyereségei alapján róttak ki rá, akkor biztosan alaposabban átgondolják, milyen kockázatokat vállalnak be a jövőben – véli Salamon.
Nincs bizalom a kormány és a bankok között
Jelenleg nincs bizalom a kormányzat és a bankszektor között, mindkét félnek azon kell dolgoznia, hogy ez a bizalom helyreálljon. A bankrendszer a falnál áll, nincs hova tovább hátrálni, most azt várjuk, hogy a kormány megtegye azokat a lépéseket, ami a bizalom visszaállását elősegítheti – mondta a szakember.
Singlovits Béla szerint ha 3-5 év múlva tényleg beindul „pezsgés” a hazai gazdaságban, akkor komoly átalakulás-átrendeződés mehet végbe a bankszektorban, kiderülhet, ki erősödött és ki gyengült az időszak alatt – a szakember akár azt is el tudja képzelni, hogy a hazai bankpiaci szereplők száma 5 év alatt megfeleződik.
Újból emelkednek a piaci árak. 
